A Homárt alapvetően kicsit sem izgatja, hogy egy termék honnan származik, de büdös brazil zselatinnal sosem találkoztunk, Benke Laci bácsit pedig annyira kedveljük, mint a gyökérkezelést, ezért őszinte érdeklődéssel olvastuk Balember levelét. Tekintettel arra, hogy Laci bácsi milyen merényleteket követ el az úgynevezett magyar konyha ellen, direkt fellélegzés, hogy ezt a gyanús alapanyagot nem rakott szoknyás menyecskékkel bányásztatja, hanem idegenből röpteti ide.

A boltok sorain sétálgatva a minap kedves ismerősöm rátalált Laci bácsi zselatinjára, amit meg is vásárolt, hiszen szülinapi tortát készült készíteni a közeljövőben. Mikor a zselatint felhasználni készült, épp jelen voltam és megdöbbenve észleltük, hogy a zselatinnak olyan penetráns szaga van, hogy az valami borzasztó! Ezért (és csak ezért!) megnéztük hát, hogy vajon a szavatossága nem járt-e le? Meg is találtuk a dátumot, ami szerint a termék még legalább 2 évig szabadon felhasználható (amely információ amúgy rendkívül megnyugtató :)). A dátum fölött azonban egy olyan információ található, ami bevallom meglepett! A származási helynek Brazíliát tüntették fel. Brazíliát!

 

Egy ízig vérig magyarnak látszó termék, ami egy magyar szakács nevével van fémjelezve az alapanyagot Brazíliából hozza kéremszépen. Hát valahol itt tartunk ebben a szép és nagy árversenyben éppen.

Balamber