Egy 11 hónapos kisfiú szülei mit is tehetnének, ha egy injekció utáni éjszakán a gyerek vigasztalhatatlanul zokogni kezd. Az aggodalomtól megőrülés után az ügyelet felhívása gergőbáéknak is logikus lépésnek tűnt, ám segítséget nem, csak lebaszást kaptak a rémült szülők a pökhendi ügyeletestől.

11 hónapos kisfiunknak tüszős mandulagyulladása volt, amit a körzeti doki megállapított és megfelelően kezelt is. Mivel elhúzódóban volt, egy injekcióval a combba küldte a másvilágra a bacikat. Szegény nagyon sírt, de végül a polifónikus csengőhangok megnyugtatták vagyis inkább elterelték a figyelmét.

Hajnal egykor (augusztus 9-én) azonban vigasztalhatatlan zokogással keltett minket, semmivel sem tudtuk csillapítani, egy óra elteltével a Bólyai utcai (212-5979) ügyeletet hívtuk, azt gondolva, talán valami mellékhatás gyötri, vagy csak a szuri helye fáj, de mondjon valamit, mert menten megbolondolunk.
 
Három kiemelten felháborító/dilettáns állítását szerenénk kiemelni az idősödő hölgy ügyeletesnek:
 
1.) - Anyuka, hogy lehet, hogy nem tudja megállapítani, miért sír? (lebaszó stílusban)
2.) - Értse már meg, hogy egy 11 hónapos gyereknek nem fájhat a torka
    - De hát egész héten azért nem evett, mert fájt neki a nyelés, ezt a körzeti is megerősítette.
    - Nézze, ezt nem most, hajnali egykor kell megvitatni.
3. (búcsúzásképp) - Nyugodjon meg, lesz még ennél sokkal rosszabb is.
 
Hadd ne kommenteljem, mennyire alkalmatlan a nyanya, ha lesz időm, előkerítem a feljebbviteli szervet is, de talán ezt is olvassák (ha kirakod).

Ez esetben megnyogodhatnak: végül elaludt, ma már jól van.
 
Üdv:
 
gergoba