Kökényszemű Katica kalandja a zaklatott pécsi vendéglátóssal igazán vérforraló. Katica másfél éve rendszeresen kávézik ugyanott, levele szerint ezelőtt csak egyszer panaszkodott, mert nem volt jó a teája. Most a kávé nem volt elég forró, neki pedig volt képe azt kérni, hogy ugyan melegítsék már meg. Ekkor elszabadult a pokol.

Drága Homárkám!
 
Csakúgy mint Te, én is rajongok a frissen őrölt és főzött kávéért. Ezért, ahol megláttam szerte az országban a Semiramis logót betértem, mert tudtam, hogy a név garancia a legfinomabb kávéra és az európai szintű kiszolgálásra. Élvezettel ittam ilyenkor egy melange-ot, vizet, ettem isteni csokis tortát, a központi idegrendszerem felserkent, boldog voltam. Eddig. A sorsom - mint jól tudod Homikám - másfél éve elvetett Budapestről Pécsre, azóta tehát a pécsi Király utca 33 szám alatti Semiramisba járok kávézni havi rendszerességgel. Kellemes hangulatban teltek a kávézások, kifogástalan volt minden. Eddig.

Illetve, dehogy! Egy hónapja egy meggondolatlan pillanatomban nem kávét, hanem zöldteát kértem ott, amit - az egyébként kedves felszolgálónő-, hát istenem, nem jól készített el. Évtizede zöldteázok szerte a világban teázókban és otthon, tudom, hogy kell teát csinálni. Nem úgy, hogy a csapból vizet engedünk a teáscsészébe helyezett teafűtartóba, majd egy kávégép gőzölőjével forróra gőzöljük a vizet, majd másfél perc után kivesszük a tefüvet. (Felforralt, majd 70-80 fokosra visszahűtött víz kell, stb.) Így a teám, melyet a kiszolgáló s egyben üzletvezetőnő ezzel a gőzöléssel készített nem lett elég forró és elég erős. Ezt a hibát - ezért az árért - udvariasan ám határozottan szóvá tettem. Megittam a csapnivaló teát, kértem még egyet - szomjas voltam -  majd egy órán ellenőrizve nem másfél hanem három perc múlva szépen kivetettem a tefüvet, ezt is megittam, fizettem, köszöntem, távoztam. Bevallom neked, az egész esetre nagyvonalúan spongyát dobtam, azaz elfelejtettem. (Ahhoz képest, hogy pl hazánkban hetente egy gyerek meghal erőszak következtében ez khm nem probléma.)
Folytattam napomat, mit sem sejtve arról, hogy itt kezdett ketyegni a kávézó-vezetőnő és az esetnél jelen lévő férje fejében az az időzített bomba mely stílszerűen ma, szeptember 11-én reggel robbant!
 
Tehát. Egy hónappal a szerencsétlen teaügy után ma ismét betértem, alig várva a reggeli koffeinlövésemre. Bécsi melange-ot kértem. Nagyon finom volt, de a tej - ez sok tejjel készül, mint tudod - nem volt elég meleg. Mea Culpa, én forrón szeretem a kávét is. Kértem a - már jól ismert nőt -: "Legyen szíves gőzölje fel nekem egy kicsit a kávét, mert nekem nem elég meleg." (Ilyet szoktak néha kérni az emberek, csak ezt hozhatom fel mentségemre.) Ezen a ponton egy Monty Python epizódba kerültem, hussss szemvillanás alatt! Megdöbbenve álltam az események sodrásában.

Mert a nő erre, elvette a kávét a kezemből és azt mondta "Ne jöjjön ide többet kávézni, megkérem, hogy hagyja el az üzletet, ne jöjjön be ide többet, mert a múltkor is csúnyán viselkedett velem." Meghökkenve kértem, hogy kérem csak gőzölje fel kicsit, kávét akarok inni, mert az jó. Kora reggel lévén nem voltam vendégek csak a ismét jelenlévő férj, illetve kint a teraszon egy fiatal lány. Erre azt mondja a nő, hogy kihívja a rendőrséget, mert én őt zaklatom. Kirohant a teraszra, hogy tanúk is legyenek a "zaklatásra". A kint lévő lány, mint kiderült az ő lánya, nyugtatta az anyját, felszólította hogy "Anyu menj hátra légyszíves, majd én megcsinálom a kávét!" majd kedvesen hozzám fordult, hogy az anyja reggel 8-tól este nyolcig talpon van és nagyon fáradt, elnézést. Mondtam semmi gond, csak -sírva könyörgöm - gőzöljék fel a kávét. 

A kulturált lány ezen a ponton sajnos menekülőre fogta, elment. Ott maradtam a zaklatott asszonnyal és bárdolatlan férjével.
 
Csakhogy! Én Homár és Kosár magazin olvasó vagyok, és pontosan tudom, hogy mik a jogaim, muhhraaahahha, tudom hogy kötelező odaadniuk a panaszkönyvet és hogy kint kell lenni a helyiségben a felettes szerv címének ahova adott esetben a panaszommal fordulhatok. Kértem a panaszkönyvet. A nő azt mondta nem adja. Mondtam, hogy ugye tisztában van vele hogy oda kell adnia. Erre Ő: Majd amikor kijön a rendőrség. Erre Én: rendben, várjuk meg a rendőrséget. (Fel is hívta, hallottam: "Rendőrség? Egy vevő kéri a panaszkönyvet az üzletemben, csúnyán viselkedik, jöjjenek ki! :))))
 Derűs makacssággal elképedve ültem, ittam a finom - és mentségükre legyen mondva immár felgőzölt - kávét, vártuk Pityke őrmestert. Aki nem jött. A faragatlan férj odaszólt, hogy látja jókedvem van, nemsokára nem lesz... (?!) Az asszony odaült az asztalomhoz és megkérdezte, én pszichés beteg vagyok-e, hogy mindig balhézok. Halk, udvarias hangon válaszoltam, hogy miért balhézás az, ha  másfél év alatt egyszer nem volt jó a tea, és egyszer azt kértem esdve hogy legyen melegebb a fekete.
Erre a férj odaordított: "A kérdésre válaszoljon, nem ez volt a kérdés!" Na Homár barátom, igazából itt durrant el az agyam.
Visszaszóltam: mi ez kihallgatás?! A férj tovább gorombáskodott, a nő pedig ködös tekintettel faggatott, hogy ismerem e az Agykontrollt. Még válaszoltam is - láttam, transzállapotban van -, hogy igen ismerem, de kérem a panaszkönyvet. A helyzet feszült, feszült. Már azon járt az agyam mi van ha ez a bunkó férj megüt, jöjjön már be egy vendég hogy legalább tanúm legyen rá. A nő többször pszichés betegnek nevezett, a lelki problémáimat firtatta. Én rezzenéstelenül kértem a panaszkönyvet. A rendőrség csodák csodájára nem jött, a könyvet negyedóra múlva odaadta a zaklatott kávésnő. Szépen beleírtam az esetet, melyet ő is kiegészített a saját panaszával ("vendég csúnyán viselkedett"), és azt mondta az a baj, hogy én nem szeretettel viszonyultam hozzá!

Szerényen megjegyeztem, hogy azt is ki kell szolgálni kávéval, aki csupán normális hangon, nem pedig a Teljes Szeretet Univerzumi Hangján adja le a rendelést. (Sőt a pszichés betegeket is, a vogézeket is és kb. mindenkit aki nem akarja egy vasrúddal szétverni az üzletét.)
Megtaláltam a felettes szerv címét az üzletben, felírtam, természetesen panaszt teszek. Fizettem, köszöntem, távoztam. Isten őrizz, nem akarom én az életét tönretenni - bár ő megvádolt ezzel - de egy osztályfőnöki figyelmeztetést azért megérdemelnek. Még akkor is ha eddig nem volt panasz ellenük.
 
Olyat nem lehet mondani hogy ide ne jöjjön be többet kávézni valaki, mert fájdalom, ez egy szolgáltató egység. Nem lehet pszichés betegnek nevezni valakit, mert forróbb kávét kér. És jelenlévő bunkó férjnek nem lehet fenyegetően fellépni és ordítani, hogy a kérdésre válaszoljak.
A M. Python filmet meg inkább nézném, a szereplést meghagyom Mihael Palin-nek.
 
Hát így megy itt a kávézás, az Úr 2009. évében Pécsett, amely jövőre - ki nem tudja? - Európa kulturális fővárosa lesz. Képzeld el Homárom, ha egy japán turista kér több tejhabot! Kihívják a Baranya Megyei Főkapitányt.
 
Szeretettel üdvözöllek a végekről,
 

Kökényszemű Katica
Ui: Egyébként Pécs jó hely!