Előre mondom, hogy az itt következő levél az extrém hossza miatt nem való mindenkinek, csak annak a műértőnek, aki gyorsan olvas, és meg szeretné ismerni azt a XXI. századi Kohlhaas Mihályt, aki egyszerűen képtelen elfogadni, hogy a bakkártyáját, amit elnyelt egy OTP-automata, nem kapja vissza azonnal, sőt az OTP használhatatlanná téve fogja azt visszaadni István bankjának.

Tisztelt Akárki az OTP-nél!

       Elnézést, de név és titulus szerint nem tudtam senkit megszólítani, mert mai divat szerint Önök is kényesen óvják magukat attól, hogy mindenféle, mezei reklamálók személyesen fordulhassanak olyan emberhez, aki érdemben tud és jogosult ügyet intézni.

       Ostyáni István vagyok, vidéki kisnyugdíjas, aki már számtalanszor megfogadta, hogy elkerüli az Önök bankját, s akit rossz sorsa véletlenül mégis az ügyfelükké tett.

Azaz csak tett volna.

       2009. szeptember 5.-én, 9 óra 20 perc táján a népligeti autóbusz-pályaudvaron lévő bankjegykiadó automatájukból pénzt szerettem volna felvenni. Minden simán ment egészen addig, míg a gép a szokásos felszólítást kiírta: Vegye el a kártyát! Ezután következett volna, hogy vegyem el a pénzt, majd a számlát. A kártyát azonban nem adta ki a gép. Egy darabig semmit nem csinált, majd újból felszólított, hogy vegyem el a kártyát (amit természetesen nem adott). Egy percre rá megjelent egy szöveg, ami arról tájékoztatott, hogy a tranzakció közben valami hiba lépett fel. Ismét felszólított, hogy vegyem el a kártyát, amit továbbra sem adott vissza. Aztán kiírt valami tájékoztatást, mely szerint új szoftver van benne, s ettől valamivel lassabb a kiszolgálás. A továbbiakban aztán ügyet sem vetett rám. Sorra jöttek az új ügyfelek, őket normálisan kiszolgálta.

       9 óra 28 perckor felhívtam az önök help-desk-jét, ahol bizonyos Kerekes(?) Szilvia nevű hölggyel beszéltem. A beszélgetést vissza lehet hallgatni (ha már a beleegyezésem nélkül rögzítették), de tapasztalataim szerint ezt csak a legritkább esetben teszik a magukat "bőrfelvételekkel" kvázi bebiztosító cégek igazán illetékes emberei.
Egyszerűen megdöbbentett, amit a hölgytől hallottam.

      Az első reflexió az volt, hogy menjek a bankomhoz reklamálni. Azt hittem, rosszul értettem. Menjek a saját bankomhoz, akivel semmi problémám nincs? A bank, aki (nem olcsón) végzett szolgáltatást kínál, majd kárt okoz nekem, elküld máshova reklamálni.? Én naív, feltételeztem, hogy a kisasszonyt úgy képezték ki, hogy első szavaival az iránt érdeklődjön, milyen kárt okozott nekem a cége, s miként tudják a legrövidebb úton megtéríteni azt.

       Nem. Sőt! Megnyugtatott, hogy a kártyámat meg fogják semmisíteni. Majd kb. két héten belül értesítik a bankomat, s elküldik neki.

Micsoda?!

       Egy hibás OTP automata "ellopja" a bankkártyámat, s a károkozó képviselője nem azt kérdezi tőlem, hogyan tudna pillanatnyilag segíteni? Nem azzal foglalkozik, hogy az ügyeletes szerelők közül (mert ugye természetes, hogy van ilyen beosztás az OTP-nél) egyet a helyszínre küld, aki a kártyámat a gépből kivéve megfelelő igazolás mellett visszaadja és elnézést kérjen a kellemetlenségért?

       Nem. Az autóbuszról leszállva, gyakorlatilag pénz nélkül ott állok a főváros egy forgalmas pontján, s az OTP megbízottja arról tájékoztat, hogy a gép által elnyelt kártyámra már keresztet vethetek, azt ők majd megsemmisítik.

       Milyen jogon? Hogy merészelik? Fel sem merül bennük, (nem a telefonos hölgyekben, a megbízóikban), hogy ez egyszerűen lopás, a magántulajdon szentségének megsértése, úgy erkölcstelen, ahogy van?! Azért, mert az általuk üzemeltetett, ezerszer elátkozott automata ismét csődöt mondott?

       Egyben igazuk lehet: én voltam a bolond, hogy OTP automatához mentem. Az elmúlt félévben sokszor volt hibás valami miatt nemcsak az engem most meglopott automata, de a Nagyvárad térig még néhány, s Zircen, az OTP fiókjánál lévő is. Számtalanszor előfordult velem, hogy nagy bevásárlóközpontokban időről-időre az Önök által működtetett terminálok vagy automaták nem fogadták el a Takarékszövetkezet által kibocsátott bankkártyát. Ezt én úgy nevezem, hogy a konkurencia tisztességtelen, időleges kizárása a pénzforgalomból. Sikerült Önöknek az én szememben teljesen hiteltelenné válni, s innen nézve a mostani, rosszul sikerült tranzakció is az én hibámként róható fel. Rendben van, hibáztam, hogy Önöket választottam, de ezért nincs joguk büntetni engem. A kártyámat az Önök gépe lopta el, Önöknek azt nincs joguk megtartani, megsemmisíteni még annyira sem. Kötelességük viszont engem kárpótolni, a már eddig is elszenvedett anyagi károkért és erkölcsi hátrányokért. Kötelesek megtéríteni az üggyel kapcsolatban felmerült telefonköltségeimet, s egyéb kiadásaimat. Kötelességük már csak azért is, mert nem ismeretlen kártyatulajdonos vagyok, hiszen a nevem rá van nyomva dombornyomással, olvasható rajta a kártya száma, s természetesen a kibocsátó neve. Ilyen körülmények között közönséges lopás az, ahogy engem megrövidítenek.
Tessék mondani, Önöket egyáltalán nem érdekli, hogy a csóró kisnyugdíjas hogyan tud meglenni pillanatnyilag az Önök által ellopott bankkártya nélkül?
Természetesen jogi vonalon utánanéztem, s a jelenlegi helyzetben Önök valóban lopást követnek el velem szemben, mert olyan tárgyat tartanak maguknál jogtalanul, melynek tulajdonosát, a tulajdonos adatait ismerik, s a tulajdonos a kvázi ellopás pillanatában jelentette Önöknek az ügyet.
Tisztelt Ismeretlen Reklamációsok!
Kérem Önöket, ne írjanak nekem mindenféle bankközi egyezményekről, mert az engem, mint rossz sorsú ügyfelet, nem érdekel. A tény: Önöknél van valami, ami az enyém, aminek megtartásához nincs joguk, aminek az elvételével (ha nem szándékosan tették is) komoly károkat okoztak és okoznak folyamatosan nekem. Ma ismét beszéltem egy kedves hölggyel Önöktől, aki azt találta mondani, hogy reklamáljak a bankomnál. Én nem tudom: komoly emberek azok, akik ezeket a szegény telefonos kisasszonyokat kiképezik? Normálisan lehet olyat mondani, hogy menjek ahhoz reklamálni, aki nem okozott nekem kárt, akivel semmi problémám nincs? A bankom egyébként szintén nem tud semmit tenni Önök ellen, mert Önök állítólag egyszerűen tönkreteszik a kártyámat, s úgy küldik vissza mintegy két hét múlva. Milyen jogon? Az erősebb jogán? Ha így van, ideje tenni valamit, hogy az ügyféllel szemben ne érezzék magukat ennyire erősnek. Például az interneten, a sajtóban, a tömegkommunikációban. Hátha meg tudok óvni egy csomó embert a hasonló negatív kalandoktól, melyeket Önök által szenvednek el.

       Ha abból a megfontolásból tennék tönkre a bankkártyámat, hogy azzal legközelebb ne tudjak az Önök rendszerében zavart okozni, az is a legközönségesebb üzleti aljasság. Tessék inkább a gépek programját úgy tökéletesíteni, hogy ne fordulhassanak elő hasonló hibák. Hacsak ez az egész nem tudatosan tervezett része az OTP üzletpolitikájának.
 
Végezetül.

        Követelem, hogy az Önök hibás automatája által elnyelt bankkártyámat a legrövidebb időn belül juttassák vissza használható állapotban a bankomhoz (a helyi bankfiókhoz), engedélyem nélkül ne merészeljenek semmiféle változtatást végezni az állagán. Azon még gondolkodom, hogy milyen és mekkora kártérítési igénnyel lépjek fel Önökkel szemben, s esetemet mennyire tegyem közkinccsé az összes médiában. Ha egy csöppet keménynek érzik, amit írtam, bármelyikük képzelje magát az adott pillanatba és helyzetbe.

Kérem mihamarabbi, számomra kedvező válaszukat.

 

Üdvözlettel:
Ostyáni István
(név és cím)

 
Azóta írtam még egy levelet a reklamációs osztálynak, amit szintén mellékelek. Ma szeptember 17. van, de eddig nem történt semmi, a bankkártyám továbbra is illegalitásban van az OTP-nél.

Tisztelt Reklamáció!

      Illetve cseppet sem tisztelt. Önöknek ugyanis nincs arcuk, nevük, személyiségük, munkáltatójuk alkalmazásukkal egyidejűleg valószínűleg kötelezte Önöket az egyéni vonások feladására, elhagyására. Nem tudok mást elképzelni részlegükről, cégükről és magukról, miután egy hete folyamatosan lopnak egy bankkártyát úgy, hogy tökéletesen tisztában vannak a tulajdonos kilétével, lakcímével, s vették több alkalommal is a tulajdonos kérését, követelését saját tulajdona visszaszerzéséért.

     Mintegy 15 alkalommal kerestem meg a maguk cégét. Első alkalommal percekkel bankkártyám ellopása után. Szegény, beidomított telefonos kisasszonyok a beléjük táplált cinikus, semmitmondó, vérforraló szöveget nyomták  a fülembe.

      Miután ezzel nagyon tele lettem, megpróbáltam emberi hangot találni a cégüknél. A jogügyi osztályon akadt egy hölgy, aki magánemberként legalább átérezte helyzetemet, a történet abszurditását, s megpróbált segíteni nekem. Ő volt az (bár hivatalosan semmi köze nem volt az ügyhöz),  aki egyáltalán jelezte, hogy bejelentésem és követelésem megérkezett a kártyatolvaj automatát működtető céghez.
 
      Ezek után egyszerűen aljasságnak tartom, hogy máig nem válaszoltak, telefonon sem hívtak, úgy tettek, mintha semmi nem történt volna.

      Tessék mondani: hogyan merészelik ezt? Kik maguk, hogy veszik a bátorságot a lopáshoz, s miután a sértett (akit ismerniük kell, hiszen az ellopott tárgyon olvashatók a tulajdonos adatai) jelentkezik a tulajdonáért, adják a süketet, meg sem szólalnak.

Én megszólaltam.

      Szeptember 7.-én írt, maguknak címzett levelemet feltettem az internetre, két helyre is, ahol meglehetősen sokan olvassák. Jelen levelemet (amennyiben ezt is válasz nélkül merik hagyni) a másik levéllel együtt elküldöm néhány újságnak. Ők bizonyára örülni fognak, hogy módjukban áll ismét rúgni egyet a "kisembereket nyúzó, átverő, kihasználó" bankokon. Ez nem fenyegetés, nem zsarolás, hiszen nem jogtalan előnyökhöz kívánok jutni, mindössze a maguk által egyszerűen ellopott bankkártyámat akarom visszaszerezni.

     Mindemellett kíváncsi vagyok, kik és hogyan, milyen szisztéma alapján szoktatták (hogy finom legyek) magukat az ügyfélkapcsolatra, hiszen úgy veszem észre, csepp szégyenérzetük sincs.

      Nem szégyellik, hogy cégük kárt okozott a gyanútlan ügyfélnek, s maguk nem kérnek érte elnézést, nem kérdezik meg, hogyan tudnának segíteni? Nem szégyellik magukat azért, hogy hallgatásukkal mintegy tudomására hozzák a kényszer-ügyfélnek: tehet, amit akar, úgyis maguk az urak? Nem szégyellik magukat azért, hogy törvényesíteni kívánnak egy nyilvánvaló és közönséges lopást?

     Nem szégyellik magukat, hogy egy fantomként működnek reklamáció néven, hogy a reklamációk "lenyelése" céljára kötöttek munkaszerződést? Ne adj' Isten, talán magánszorgalomból trehányak és érzéketlenek?

     Egyáltalán erősen kételkedem, hogy a maguk osztályán valóban élő emberek dolgoznak, családapák, családanyák, akikkel szintén történhet hasonló eset (főleg, ha saját cégükkel üzletelnek), hiszen csakis gép lehet ennyire cinikusan érzéketlen ilyen húsbavágó emberi problémák iránt.

     Továbbra is követelem, hogy a maguk által ellopott bankkártyámat változatlan állapotban a legrövidebb időn belül juttassák vissza hozzám. Annyit megígérek, hogy többé nem dugom a OTP automatába, s erre buzdítok mindenkit a környezetemben.

     Még valami: hétfőn délután ugyanezt a levelet elküldöm néhány országos napilapnak  valamint a fogyasztóvédelemnek. Az internetre természetesen most, a megírás és elküldés után azonnal felteszem.

Bármiféle üdvözlés nélkül:
Ostyáni István