Gondos olló- és csáprezegtetés után azt mondom, hogy ez nekem egy kicsit gyanús. Az alant olvasható Naiv Ügyfél-sztori annyira regényes, mármint a szó bulis-kurvás-lőfegyveres-rejtőjenős értelmében, hogy az ember (a rák) önkéntenül is arra gondol, ez itt egy izomtiborista provokáció. Magyarán szórakoztató fikció. De milyen lendületes provokáció! És végül is történnek regényes dolgok a világban. Minket mindenesetre, gyanakvásunk ellenére, lekenyerezett a sztori homároid hangulata a bekrepáló bankkártyával. Minket innentől nem is annyira érdekel, hogy a szó jegyzőkönyvi értelmében megtörtént-e a dolog. De mit gondol az olvasó? Tessék eldönteni:

Vasárnap este a Váci utca felé siettem, ugyanis randim volt... Önfeledtem galoppoztam, miután otthon rendesen kipimpeltem magam, nem tudván, mit hozhat az éjszaka.. Fél úton eszembe jutott, hogy nincs nálam készpénz, gondoltam sebaj’, pont tudok egy OTP-s atm-et a környéken. Pénztárca elő, kártya boldogan be az automatába, de ami ezután történt, az arcomra fagyasztotta a mosolyt… A kártya eltűnt a gépben, még mielőtt megadhattam volna a pin-kódot, majd se kép, se hang… Ezután jött az a valami, amit az okosok ’black-outnak’ hívnak… Hát igen, elkattantam.. Ugyanis nem ez volt az első ilyen esetem, előjöttek gondolataimban az előző ilyen happening képsorai, ami majdnem az életembe került…

Két éve, több hónap megterhelő meló után besokalltam, vettem egy repjegyet és négy nap múlva már a fülledt mexikóvárosi éjszaka fogadott… A visszajegyet is megvettem, 3 hónappal későbbre, gondoltam, ha megtehetem, miért ne tölthetnék hosszabb időt ebben a gyönyörű országban… Az első hetekben úgy éltem mint a rap sztárok amerikában:  hatalmas terepjárót béreltem, minden éjszaka buli, rongyrázás a legnívósabb helyeken (hiszen a rongy rázva jó…). Nem sok idő telt el, míg nagyobb társaságra tettem szert, akikkel együtt csapattuk az éjszakában. De hogy jön a mexikóvárosi éjszakai életbe az OTP Bank? Rögtön elmondom… Egyik hétvégén, úgy döntöttünk újdonsült cimboráimmal, hogy kicsit keményebbre vesszük a figurát, és az éjszakát Mexicocity legnívósabb, egyben legrettegettebb szórakozóhelyén töltjük… Gondolom nem kell elmesélnem, hogy az ott mit jelent, legfőképpen a helyi drogkartellek vezetőinek féktelen szórakozásának játszóterét… Luxusautók, pia, nők stb…(és itt a ’stb’ elég tág fogalom). Pár óra után tetőfokára hágott a buli, addigra már bennünk volt néhány üveg tequila meg vodka.  Tudni kell, hogy Mexikóban nem a pultnál fizetsz a szeszedért, hanem mielőtt távoznál, az egész asztalod fogyasztását egybe kell kifizetni… Mire feleszméltem a német cimboráim már nem voltak ott, csak néhány erősen ittas mexikói tündérke nevetgélt mellettem. Fizetésre került a sor. A számla még a hajógyári szigeten is  megütötte volna a szintet forintban, pedig Mexikó azért valamivel olcsóbb… Észrevettem, hogy nincs nálam egy vas se, gondoltam sebaj, leugrok az utcára, biztos lesz egy ATM. Egy komor képű, szétgyúrt mexikói biztonsági őr, - akinek lőtt seb szerű sérülések látszottak az alkarján – kísért el a legközelebbi bankfiók autómatájához. Ami eztuán történt, azt nem kívánom senkinek! Az atm, hibás pin-kódra hivatkozva, visszadobta a kártyát… AZ OTP-s KÁRTYÁT! Telefonálás haza, nem kevés pénzért, nagy nehezen felvette az operátor kislány, majd jó pár perc után megállapította, hogy a mexikói atm bevonta a kártyámat. Mondom neki, ez érdekes, mivel itt van a kezembe … A legszebb az egészben, hogy a kártyát utazásom előtti napon vettem át, aktíváltam, és direkt megkérdeztem a fiókban, hogy fogom e tudni használni Mexikóban. Természetesen a válasz „igen” volt. Utána itthonról a legkülönfélébb hazugságokat kaptam a banktól, és végig állították, hogy az atm bevonta a kártyát, ami a mai napig megvan..  Na, de vissza a storyhoz: előveszem legjobb spanyol tudásomat, magyarázom, hogy kicseszett velem a szar magyar bankom, de úgy láttam ez nem hatja meg őket. Pénzt követeltek, és nem keveset. Ráadásul jogosan. Persze az lett volna a legtisztább, ha épp betér a clubba maga Csányi Sándor OTP-vezér, és magyarázkodás helyett kiegyenlíti a számlámat, de sajnos nem ez történt. Ő akkortájt a Maldív-szigeteken nyaralt, és gondolom nem voltak hasonló problémái! Láttam, hogy nem lesz jó vége, az egyik kidobó a zakózsebében lévő „fegyvernek látszó tárgyat’ fogta, de szerintem az a tárgy nem csak fegyvernek látszott, hanem az is volt… Aki ismer, tudja, hogy nem ijedek meg az árnyékomtól, volt már hasonló kalandokba részem szerte a világon, Kazincbarcikától Szírián át Chicagoig, de ilyen még velem se történik minden nap. Fenyegettem volna meg őket a legdurvább albán ismerőseimmel, vagy a szétgyúrt távol-keleti barátaimmal Kispestről?? Esetleg Tasnádi Péterrel??? Nem hiszem, hogy érdekelte volna őket mindez. Erre a problémára úgy látszott még az öreg Vitya exminiszterelnökünknek, sőt, még Ferencnek se lenne ötlete. Láttam magam az esti félhetes híradóban, ahogy Erős Antónia szétszolizott fejjel, próbál komolynak látszani, és bemondja, hogy „P. Péter budapesti lakos fej nélküli holtestét azonosította a rendőrség egy Mexikóváros melletti szeméttelepen.” Mire Szellő István szomorúan helyesel, a háttérben pedig a legbénább iwiw képem… Ezután Marsi Anikó hihetetlen átéléssel próbálja feltárni az eset okait a Fókuszban. Mondom magamba, kell ez nekem?  Hát nem kellett. Otthagytam nekik az órámat, majd másnap visszamentem a pénzzel, amit egy drága cimborám utalt western-unionon keresztül. Az eset után már okosabb volta, de még két hónapot töltöttem bankkártya nélkül, készpénzzel szaladgálva, ami azért nem kellemes dolog egy harmadik világbeli országban…

A vasárnap esti „black-outom”  oka tehát ez a megtörtént eset volt, szerintem érthető, hogy nem intézem el egy legyintéssel a dolgot…

A kártyám majd talán 10 munkanap múlva megkapom, addig „Fél 8 után bármelyik bankfiókunkban vehet fel pénzt személyi igazolványával”.

A kérdés persze, hogy miután majdnem otthagytam a fogam Mexikóban az OTP Bank gondatlansága és megbízhatatlansága miatt, milyen kártérítésre számíthatok. Persze semmire. Hívjam a legdurvább albán ismerőseimet, a kigyúrt távol-keleti spanjaimat, vagy az ózdi cimborákat? Ugyan mit érnék el vele? Az egyetlen okos döntés, hogy holnap nyitok egy új számlát egy másik bankban, és örökre megszakítok minden kapcsolatot az OTP-vel.  És ezt ajánlom mindekinek. Nem melegen, mert nem vagyok meleg, de erősen. Erősen ajánlom. Az OTP meg kapja be!

Pimpi