Lyl sajnos idén tavasszal nem tudja kirakni a kertbe azt a két széket, amit tavaly ősszel próbált megvenni a Bricostore-ban, de nem azért mert más megvette, hanem mert egy kis rugalmatlanság miatt a székek szépen visszakerültek inkább a gyártóhoz. De vajon hol volt mindenközben a garnitúra többi része?

Tavaly nyáron vásároltam A Soroksári Bricostore-ban egy kerti asztal+6 szék szettet. Amúgy általában kedvesek, jófejek, szeretünk oda járni. Ősszel, a nagy akciózások idején eszembe ötlött hogy jó lenne még 2 szék a garnitúrához. Elballagtam a már említett kereskedelmi egységbe, és bevetettem magam a kertibútor kiárusításba. Eléggé későn kaptam észbe, a kínálat már megfelelően lerabolt hatást keltett, de mit tesz a jó szerencse egy sarokban árválkododott pont az én asztalomhoz illő 2 szék!

Megörültem, röpke 15 perces kutatás után szereztem is egy Szakértőt. Szakártőnek mondom, hogy szeretném ezt a 2 széket elvinni de nem látom az árát. Mondja hogy utánanéz. Jön vissza rövidesen, nyomában másik (Főnök) Szakértő. (Elnézést ha hosszadalmas leszek de a beszélgetés fonalának abszurd vígjátéki szépsége a párbeszédekben mérhető leginkább)

Szakértők: Igen, ez látszólag valóban az a két szék, de ezeket nem lehet elvinni, mert de ez nem két szék hanem GRANITÚRA.
Én: De én csak két széket látok.
Szakértők: Igen, mert a többi részt elvitték.
Én: Nagyszerű-ujjongtam-, nekem úgyis csak 2 székre van szükségem. Elvinném ezeket, mennyibe kerülnek.
Szakértők: Ezeket nem lehet elvinni csak GARNITÚRÁBAN. A garnitúra értéke ... forint.
Én: Tudom, én is ilyet vettem nyáron, de itt nem látok többi részt.
Szakértők: Mert valaki elvitte.
Én: Akkor mégis el lehet vinni, meg lehet bontani a garnitúrát?
Szakértők: Nem lehet.
Én: Én miért nem vihetem el a maradékot, és mindenki boldog lenne?!
Szakértők: Hát az lehet, de ezeket akkor sem lehet elvinni. Esetleg ha kifizetem a garnitúra teljes árát, akkor elvihető. (Közben csatlakozott 3. számú szakértő is)
Én: Ne vicceljenek, nem gondolják komolyan hogy teljes garnitúra árat adok két székért! Mondja meg mennyi a két szék ára.
Szakértők: Nem tudjuk. Ezeket így nem lehet elvinni, mert a garnitúrának van kódja, a székeknek külön nincs.
Én-még mindig naivan: dehát csináljanak neki kódot, adjanak neki egy árat, ez egy kiárusítás, a darabok pedig itt vannak, tehát gondolom eladók.
Szakértők: De ezek így nem eladók.
Én: De ha én nem veszem meg mit csinálnak vele?
Szakértők:Természetesen visszavisszük a raktárba.
Én(egyre fáradtabban): Dehát nem lehet beárazni őket és én boldogan elvinném, és nem kerülne vissza a raktárba, Önöknek pedig nem lenne veszteségük?
Szakértők: Nem, sajnos ezt így nem tudjuk eladni.
Én(reménykedve): Akkor esteleg van önállóan hasonló szék? Aminek tudják az árát és az alapján kiszámolnánk.
Szakértők: Sajnos nincs. Ezt nem lehet.
Én: Összefoglalom: tehát itt ez a  két szék, ami itt van a kiárusításon, én kifizetném, elvinném, de mivel Önök ezt csak garnitúrában tudják értékesíteni, ez a két szék valószínűleg visszakerül a gyártóhoz, mint hibás darab. És senki nem lát egy fillért sem, nekem nem lesz székem, Önök meg nem tudják eladni és ezt az egészet nem lehet megoldani egy darab papírral.
Szakértők: Sajnos ez így van.

Szégyen, nem szégyen, ekkor simán beletörődtem a Nagy Magyar Valóságba és szék nélkül távoztam.
Az egész annyira abszurd volt hogy még tiltakozni is elfelejtettem.
 
Most eljött a tavasz, székem még mindig nincs, de kellene...kicsit félek...
 
 
Lyl