Klasszikus zárás körüli történetnek indult, amikor a biztonságiak egyrészt már nagyon mennének haza, másrészt eljött az ő idejük és kicsit keménykedhetnek a lassan szedelőzködőkkel. Csakhogy keménykedés helyett most majdnem agyonverés lett a dologból, a vadparasztok még egy nőt is a földre vágtak, a rendőség meg persze csak a vállát vonogatta.

Budai Gourmet fesztivál a Várban, vasárnap, este 11 óra, zárásközeli idő, mindenki az utolsó kortyokat gurítja, lassan menni kéne, holnap várja a kóstolókat a gyár. Néhány borász zárja a standját, néhány még tölt egyet a vendégeknek, hogy ne kelljen a csatornába önteni a palackok végét, közben a szekuriti kezdi távozásra bírni a népet, messziről úgy tűnik: barátságosan. Én Miklóscsabi és ifj. Kamocsay Ákos móri borászokkal beszélgetek a standuknál, amikor eszembe jut, hogy 10 méterrel arrébb hagytam egy palack Luka Enikő Zweigeltet (2008), amit órákkal korábban vásároltam Sopron Istennőjénél, és eléggé el nem ítélhető módon a szomszéd standnál felejtettem. Szerencsére még megvan.

Mennék vissza, de a semmiből elém toppan három kopasz, akik a barátnőmtől és borász barátaimtól két méterre testükből kordont alakítva közlik, hogy húzzak ki, mert zárnak. (Ekkor még több száz vendég tartózkodik a fesztivál területén.) A barátaim és a barátnőm mondják, hogy ne vicceljetek, srácok, mondat közepén voltunk, együtt vagyunk, két perc, bezárjuk együtt a standot és mennénk. Nem lehet. "Ne csináljátok." "Na húzzál, amíg szépen beszélünk." "Hogy beszéltek ti velem?" "Na figyelj, te köcsög, tudunk mi másképpen is, bazmeg." És megfognak hárman a könyökömnél fogva, és ordítva és kurvaanyázva végigvonszolnak az egész fesztiválon, mint egy bűnözőt és kidobnak a sikló előtti placcra, majd jönnének és ütnének és rúgnának, amikor néhány társuk rájuk veti magát, és én mégsem végzem úgy, mint Simon Tibor. Közben a barátnőm is szalad utánunk, próbálja meggyőzni őket (kopaszokat észérvekkel, ami persze több, mint challenging), így aztán ő is mellettem landol, finom lila karikákkal a karján.

Sok borfesztiválon részt vettem már, magyaron és számos külföldin is, nyilván felesleges leírnom, hogy ilyet sehol nem tapasztaltam. Fontos megemlíteni, hogy józan voltam, és egy rossz szót nem szóltam senkinek, a barátaimmal beszélgettem épp, amikor lerohant néhány ingerkereső, vérszomjas véglény. Ők szavatolják, ugye, én és a lédim biztonságát.
Odakint a kopaszok hangos fenyegetéseinek orkánjában felhívom a zsaruságot, hogy akkor most mi a teendő. Egy végtelenül szimpi rendőr (ezt sem gondoltam volna, hogy ezt leírom valaha...) elmondja, hogy nagyon sokszor állt már azon az oldalon, ahol most én, de higgyem el, a legjobb, ha semmit nem teszek. Ha kijönnek is a kékek, miután elmentek, ő nagyon nem lenne az én helyemben. Ha nem hívom ki őket, de utólag teszek feljelentést (tettlegességi becsületsértés), a kopaszok majd összezárnak és az lesz a vége, hogy a végén engem vádolnak meg tettlegességgel. Érti, hogy fáj és megaláztak, de értsem meg, ez egy ilyen ország, a legokosabb, ha hazasomfordálunk, és elfelejtjük az egészet.
Nehezen tudom elfelejteni. Miközben azt is tudom, hogy az egész következmények nélkül marad.

Csak figyelmeztetni tudok mindenkit: gondolja meg jól, ha azt tervezi: a Budai Gourmet fesztiválra megy jövőre - ha túl sokáig vendégeskedik, előfordulhat, hogy a szervezők nevében jól összeverik.