Károlyt csak az állapotos neje tudta visszafogni attól, hogy nekiessen az idióta kamionsofőrnek és az OBI biztonsági őreinek, akik miatt fél órát kellett várnia, mivel a rakodás miatt csak úgy simán lezártak egy utat. A rendőrséget is hiába hívta ki, úgyhogy úgy érzi, egyetlen eszköze a nyilvánosság. Rajtunk ne múljon.

Tisztelt OBI Magyarország Vezetősség!

Ezúton panasszal élek a tatabányai áruházuk vezetősége és biztonsági szolgálatával szemben, melynek részleteit lejjebb találják.Egyúttal jelzem, hogy levelem eljuttatom a Tékozló Homár nevű weboldalra, az általam elérhető közösségi oldalak üzenőfalára, továbbá minden olyan ismerősömnek, akiknek ismerem személyes e-mail címét.

Tegnap (2010.06.09.) 16.30 és 17.00 között egy, az áruházukba árut szállító kamion, az áruátvevők és a biztonsági szolgálat embere jelenlétében és közreműködésével önhatalmúlag lezárt egy közutat. Felvilágosítanám Önöket, mivel a vezetőség felelőssége, hogy a beosztottak tisztában legyenek a szabályokkal – a helyszínen ezt a jelenlevőknek is előadtam –, hogy az árut fogadó felelőssége az, hogy a lepakolás szabályosan történjen, adott esetben felhívja a figyelmet ennek hiányára és megszüntesse a szabálytalanságot. Tatabányán e helyett az áru- átvevők kérdésemre, hogy miért nem tesznek semmit a szabálytalanság megszüntetésére, csak laza kar szét-tárogatással és váll-húzogattással értelemhiányos tekintet mellett jelezték felém, hogy ők nem tehetnek semmi, mivel a sofőr nem beszél magyarul. (Lengyel kamion, szaniter áruval.) Megjegyzem a fenti felelősség alól ez a tényező nem jelent felmentést! Az áru-átvevőkkel szemben a túliskolázott biztonsági szolgálat embere, már hangot is adott érhetetlenségének: minősíthetetlen hangnemben, tiszteletlenül a tudomásomra hozta, hogy nem érti, hogy mi a baj ezzel az áruátvevéssel/lepakolással. Mindez történt az állapotos feleségem jelenlétében, akinek nem esett jól a 30 fokos melegben a várakozás, amíg az Önök alkalmazottainak a közreműködésével létrehozott úttorlasz meg nem szűnt. (Megjegyzem, hogy csak a feleségem csillapító szavainak köszönhetően nem fajult tettlegességig a kialakult vita.)

Bízom benne, hogy levonják a megfelelő konzekvenciákat, én megtettem: soha többé nem fogok az Önök áruházában vásárolni, még akkor sem, ha a közelben nincs konkurenciájuk – talán éppen ez miatt engednek meg az alkalmazottaik ilyen viselkedést – és bízom benne, hogy az esetről tudomást szerezve ezt egyre többen fogják így gondolni városszerte.


Üdvözlettel:

Károly
Tatabánya

Kiegészítés csak itt: mivel az úttorlasz mielőbbi megszüntetésére az önbíráskodás mellett csak a jogkövető magatartás maradt, hívtam a rendőröket, hogy tegyenek valamit. A „rend-őrei” (nevetnem kell) természetesen kezüket-lábukat törték, hogy mihamarabb a helyszínre érjenek, olyannyira, hogy szerintem még most is ott várhatnám őket... Mindez pár száz méterre a kapitányságtól, a központban, egy megyei jogú városban, ahol tudtommal nincs ember hiány. Hiába sürgettem őket többször is telefonon, csak egyre morcosabbak lettek. Úgy látszik egy lengyel kamionosnak több joga van, mint nekem. Abszurdisztán. No comment.