Bebe szolgáltatót váltott és ezzel sikerült az őrületbe kergetnie saját magát. A T-Com mindent elcseszett, amit csak lehetett: hűségidőt, tarifát, összeget. Úgyhogy most hiába van túlfizetése, két behajtó cég is követeli tőle a T szerint elmaradt díjakat.

Kereken két éve elkövettem azt a hibát, hogy bedőltem a M. Telekom (akkori nevén T-Kábel) visszautasíthatatlan ajánlatának és szolgáltatót váltottam. A régi szolgáltatással nem volt gond, csak a megrendeléskor még kedvezőnek tűnő ár az idők során egyre feljebb kúszott, miközben az új belépőknek kb. feleannyiért kínálták ugyanazt. Én ezt hátrányos megkülönböztetésnek éreztem, de kiderült, hogy jogilag rendben van, egy orvosság van rá: az előző hűségidő lejárta után kvázi új ügyfélként jelentkezni. (Aki próbált már szolgáltatást lemondani, az persze tudja, hogy ez korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, de ez egy másik történet.)

Így aztán kapóra jött a T-Kábel ajánlata: kábeltévé + net, egyéves hűségidővel, előbbi havi 3000 HUF, utóbbi havi 3300, az első két hónap ingyenes. 2008. júniusban megrendeltem, gyorsan bekötötték, és csak akkor ért meglepetés, amikor postán megjött a szerződés és a számla, ugyanis ott egy egészen más csomag szerepelt, s a tévé meg a net is jóval drágább volt. Ezzel kezdetét vette egy háromnegyed évig tartó (részben postai, részben elektronikus) levelezés – kinyomtatva az anyagmennyiség már centiméterekben mérhető -, amelynek során elértem ugyan néhány részsikert, még több látszatsikert, de összességében negatív a mérlegem.

Először telefonon próbáltam korrekciót kérni, ennek annyi eredménye lett, hogy napokig (összeadódva órákon át) hallgattam a zenét kapcsolásra várva – mint kiderült, a T-Kábel és Kábelnet közben megszűnt, vagyis T-Home lett, az 1298-as telefonszám már nem élt. Levélre váltottam, szeptember elején jött a válasz, adminisztrációs hibára hivatkoztak, amit visszamenőleg már nem lehet korrigálni, de a jövőben már havi 3000.- lesz a kábeltévé; viszont a hűségidő szerintük nem 1, hanem 2 év. Mivel megőriztem a szórólapot az ajánlattal, amiben egyértelmű volt, hogy mi mennyi, folytattam a „harcot” és október végén megkaptam a javított szerződést, ami határozatlan időre szólt és már semmilyen hűségidő nem szerepelt benne. Megjöttek az új csekkek is – amíg nem volt jó csekkem, átutalással fizettem a helyes összeget.

Elégedetten dőlhettem volna hátra… ha közben nem jár le a netre az ingyenesség és derül ki, hogy mindent kezdhetek előlről. Mert természetesen a net esetében is másik, drágább szolgáltatást regisztráltak és a szerződést is csak a kábeltévére vonatkozóan korrigálták. Mivel én egyetlen csomagban rendeltem a tévét és a netet (nem is lehetett volna másképp!), csak később vettem észre, hogy két különböző ügyfélszámom van és eleve kétfrontos harcot kellett volna indítanom. Kértem ugyan egyesített T-Home számlát, de nem reagáltak. Az átutalt összegeket így mindig a kábeltévére írták jóvá, a Kábelnet korlátozta a hozzáférésemet és felmondást helyezett kilátásba. A netre szükségem volt, ezért januárban  kiegyenlítettem az amúgy jogtalan összegről szóló csekket és folytattam a levelezgetést.

Annyit értem el, hogy február elején megszüntették a szolgáltatást. Idézek a 2009. február 12-levelemből:

„T. Telekom!
A mai nappal lemondom a tv + internet szolgáltatást.
Ez a levelük, amelyre most válaszolok, közel egy hónapja kelt, és úgy tűnt belőle, hogy végre lezárja a tavaly június óta tartó ügyet. Ennek érdekében inkább befizettem a 13.421 (9021 + 4400) Ft-ot, hogy majd utólag jóváírják a túlfizetést.
Az ellenkezője történt: kikapcsolták a szolgáltatást. És a mai reklamációm nyomán az is, kiderült, hogy ígéretükkel ellentétben semmit nem intéztek el, semmit sem tettek az ügyben.

Nevetségesen egyszerű esetről volt szó: más szolgáltatáscsomagot regisztráltak nálam, mint amit én júniusban megrendeltem. Már az is hónapokba telt, hogy elismerjék a hibát. Azóta újabb hónapok teltek el, de a korrigálás elmaradt.
A történetet szinte hiánytalanul dokumentálja az immár vastag dossziéra rúgó levelezésünk.
Számításaim szerint nincs tartozásom, amiben persze nem lehetek biztos - ahogy Önök sem (három munkatársukkal beszéltem, három különböző összeg hangzott el, és még azt sem tudják, mennyi valójában a havidíjam). Nincs érvényes, korrigált szerződésem; különböző gépi, kinyomtatott és kézi csekkjeim vannak a legkülönbözőbb összegekkel, nem kaptam kimutatást, nem sztornírozták a téves számlákat stb. Teljes a káosz, és Önök is fellégezhetnek, ha itt befejezzük a kapcsolatot.”

Közben végső kétségbeesésemben a hírközlési ombudsmanhoz fordultam, ismertetve a kálváriámat. Takács Péter 2009. március 31-én kelt válaszában ez állt: „a Hírközlési Fogyasztói Jogok Képviselője felhívta a szolgáltatót az Ön beadványában foglaltak teljeskörű kivizsgálására, számítván, hogy a HFJK közbenjárásával a kialakult helyzet rendeződik.
A megkeresésnek a szolgáltató köteles eleget tenni, melynek eredményéről írásban fogja Önt és a HFJK-t tájékoztatni.”

Azóta is várom a szolgáltató tájékoztatását. Ami feltehetően azért maradt el, mert a „teljeskörű kivizsgálásnál” egyszerűbb megoldást választottak: átadták az ügyet két különböző követelésbehajtó cégnek, amelyek egymásról mit sem tudva két különböző összeget követelnek, bár azt egyikük sem tudja, hogy ez elmaradt szolgáltatási díj vagy a hűségidő ki nem töltése miatti büntetés. Számításaim szerint nem hogy elmaradásom, hanem (szerény) túlfizetésem van, a szerződés pedig messze nem az én hibámból nem teljesült. Amit nem bírtam kiszámolni: hogy e két év alatt hány órám ment el telefonálásra, levelezésre és gyomoridegességre. Jó esélyem van rá, hogy az ügy a bíróságon folytatódik, s amilyen „szerencsém” van, két különböző bíróságon.