Megrendülten adjuk közre jobb sorsra érdemes olvasónk, Alpha76 összeroppanásának gigantikus dokumentumát. Alpha76-nak eleve nem volt jó, mert egy ökör letarolta a parkoló kocsija jobb oldalát. Aztán úgy tűnt, hogy van mégis remény, mert a meglépni látszó tettes visszatért a helyszínre, elismerte a dolgot és aláírta a papírokat. Csakhogy az Allianz kárszakértője két hét alatt sem volt képes megérteni a tényállást, amit Alpha76 egy ideig tűrt, aztán robbant. Nem is eredménytelenül, a levél hatására a szakértő végre megadta az engedélyt a javításra. Nagyon hosszú, nagyon szenvedélyes kárszakértőgyalázás alant.

Kérlek tedd közzé az esetem, mert erős a gyanúm, hogy okulnak belőle mások is. Elképesztő pimaszsággal találkoztam az ........... biztosító kárszakértőjétől és egészen egyszerűen nem értem, miért kell kihozni az emberből azt a stílust amit egyébként eszébe se jutna használni, ha azt a szolgáltatást kapná, amit elvár. Két hétig nem is foglalkozott a pasi a munkájával, de a mail után kb. 10 órával már engedélyt adott a szerviznek a javításra.

Üdvözlettel, Alpha76

Címzett: ######Tibor
Tárgy: Ama baleset pontos historikája, ami miatt az idegrendszerem kezdi felmondani a szolgálatot.
Tisztelt ###### úr!
Mai napon – 2010.07.20. - elképedve tudtam meg a Renault ############ szervizesétől, hogy az eltelt több mint KÉT HÉTBEN nem sikerült egyértelmű állásfoglalást kialakítania a balesetemmel kapcsolatban, sőt, az igen hosszúra nyúlt időszak csak arra volt elegendő, hogy megállapítsa, hogy nem érti a baleset körülményeit.
Nos szövegszerkesztőt ragadok és megpróbálom világossá tenni, hogy mi történt aznap kora délután. Aznap reggel- ha jól emlékszem – derűs napra keltem, nem is sejtettem, hogy mi mindent tartogat még az a nap. Tehát felkeltem, elvégeztem a szokásos reggeli szertartásokat ( kis, illetve nagy dolgok, tisztálkodás, reggeli kávé, stb.) és elindultam dolgozni. Itt jegyzem meg, hogy amennyiben az ÜGY szempontjából fontos, szíves kérésére pontosan kifejtem ezen reggeli szertartások percre pontos történését, nehogy ne sikerüljön a várt döntést meghozni.
Elnézést a kis intermezzo-ért, de szeretném, ha érezné, hogy mindenre elszánt vagyok az Ön segítését illetően. Tehát elindultam megküzdeni a reám váró napi feladatokkal, melyek jellege a munkám természetéből adódóan kissé bizalmas és amennyiben rendelkezik minimum C szintű nemzetbiztonsági átvizsgálással és ennek igazolását hivatali időben eljuttatja hozzám, akkor ezzel kapcsolatosan is tudok további adatokat szolgáltatni, persze csak, hogy jobban képben legyen és így jobban átlássa az aznapi történéseket.
A munkám részét képezte aznap több Józsefvárosi cím felkeresése és egy ilyen alkalmával az autómat a József utca 42 szám előtt parkíroztam le. ( Besenyő Pista bácsi szavaival élve: „Miért!!!? Legális!!! Nem?” ) Elvégeztem azon feladatot ami oda szólított és gyalogszerrel elindultam vissza a gépkocsi irányába. A Lovassy László utcából haladtam a József utca felé, merengtem az élet fonákságain és az elvégzett sikeres munka kellemes tudata nagyszerű ellenpontként szolgált az amúgy kissé problémás hétköznapok felett érzett aggódásommal. Kiértem az utcasarokra és már messziről feltűnt a jobb első ajtómon eddig ott található díszléc hiánya. No több se kellett, rögvest elszidtam annak az enyveskezű egyénnek minden nőnemű felmenőjét aki – akkor még ezt hittem – ellopta. Közelebb léptem és – Uram ne hagyj el! - észlelem a tragédiát. Össze van törve az autóm egész jobb oldala.
A nem éppen szalonképes kirohanásomra egy éppen ott – igen becsületre méltó módon önerőből – detoxikálódó helyi lakos reagált, és tájékoztatott, hogy talán 3 perce egy sötét színű autó parkolt le az én autómban és a vezető, miután konstatálta az események fizikai következményeit elhajtott.
Gyorsan feltűnt, hogy az illető nem lehetett kezdő, mert a mögöttem parkoló másik autónak olyan ügyesen tépte le a jobb tükrét, hogy egyébként egy karcolás se volt rajta.
No de nem értem rá az okozó kiváló gépjárművezetői képességein gondolkozni nem késlekedve tovább, értesítettem a rendőrséget a cserbenhagyás tényéről és kisvártatva meg is jelent egy rendőrjárőr, aki felvette a tényállást, rögzítette az adatokat és... de itt váratlan fordulatként megjelent egy sötétzöld autó, aminek a bal oldala sérült volt. No, gondoltam, ha szerencsém van ez az okozó, akit a lelkiismerete visszahúzott az elkövetés helyszínére. Csakugyan így történt. Kiszállt egy fiatalember és rögtön elnézést kért, elismerte a balesetben a felelősségét és védekezésképpen elmondta, hogy nem akart Ő elmenekülni a helyszínről, csak a papírjai voltak otthon, csak azokért ment haza.
Mindenki mosolygott, minden rendben volt, a hangulat egy különösen jól sikerült érettségi
találkozó érzéseit hozta fel bennem. Megírtuk a baleseti bejelentőket, a két rendőr, jobb dolguk nem lévén a helyszínen maradt, és puszta jószívűségből és emberbaráti érzésektől átjárva segítettek a papírok kitöltésében. Több szálon, több dologról beszélgettünk, melyeknek csak egy része érintette a sajnálatos eseményeket, majd miután mindennel megvoltunk, biztosítottuk egymást arról, hogy nagyszerű dolognak tartjuk, hogy összehozott minket az élet, ha ilyen kellemetlen pillanatban is, de mindenképpen kellemes emlékként maradunk meg egymásnak.
Gyorsan felhívtam az Allianz biztosítót – én balga, még örültem is, hogy egy normális, nagy cég, nem valami himi humi kis zugtársaság – és egy ügyfélszolgálati munkatárs elmondta, hogy mik a teendőim, megnyugtatott, hogy minden rendben lesz és javasolta, hogy a biztosító honlapjáról nézzek le egy szerződött márkaszervizt, mert azzal járok a legjobban.
Így is tettem és a lakóhelyem szempontjából legoptimálisabb Renault kirendeltséget választottam. Egészen pontosan 2010.07.05.-én reggel 08:00-kor voltam a szervizben és leadtam az autót kárfelmérésre, javításra.
Nos eddig tartott az események viszonylag kedvező alakulása, ugyanis ekkor még nem tudtam, hogy az Allianz biztosító az ország legtöbb ügyfélpanaszával büszkélkedő cége, ami nem légből kapott, mert a PSZÁF oldaláról töltöttem le az adatokat. Legnagyobb meglepetésemre a legtöbb panasz a késedelmes kárrendezéssel kapcsolatos. Milyen meglepő!
Kedves Uram! Nem tudom, hogy mi a büdös francot képzel magáról amikor van pofája két heti szarakodás után megkérni engem, hogy írjam le, hogy mi történt. Ha nem tudta agyilag felfogni, hogy az önök cégénél biztosított egyén autóját vezető fickó nekiment a parkoló autómnak, akkor nem értem miért ül ön a saját beosztásában. A baleseti bejelentőben rajzon is szerepelt, amit talán még egy félhülye, süketnéma eszkimó is értelmezett volna, ha más nem két hét alatt biztosan.
Szeretném, ha további időhúzás helyett elvégezné a munkáját, mert a szerviznek szerény becslések szerint is egy-másfél heti munka van a kocsimmal, tehát ha ön még toszigatja a hülye papírjait a héten, akkor mire végzünk, egy hónapig áll az autó, nem kissé az ön hibájából, amit kéjes örömmel fogok a megfelelő illetékeseknél szóvá tenni. Ezek közé tartozik a PSZÁF is, mert nem szeretném ha romolna a cégük kitűnő statisztikája.
A tisztelet legkisebb nyoma nélkül,#### Péter.
Ja a kárszám, mert nem hiszem hogy ennyiből tudná, hogy ki az a hülye bunkó, aki ilyen alpári stílusban bírálni meri önt.
#######