Nehéz ügy, amikor a Naiv Ügyfél úgy érzi, hogy a pincérek kinézik egy étteremből és megjegyzéseket tesznek rá, majd erről levelet ír a Homárnak. Nem voltunk ott ugye, nagyon konkrét vádak nem hangoznak el, az egész ügy hiperszubjektív és ellenőrizhetetlen. Sziszi például "vacsora a pokolban" subjecttel mesélte el, milyen sandán kerülgette a személyzet a Márvány utcai Mongolian Barbecue-ban. A Homár évekkel ezelőtt járt ott utoljára, és akkor semmi ilyesmit nem tapasztalt. Azóta viszont befutott még két panasz, akik közül az egyik társaság 3 óráig tartotta a frontot, de mostanában már másfél óra után kidobják az embert az étteremből, ha úgy gondolták eleget fogyasztott az 5000 forintért. A jelek szerint az étterem tulajdonosának specialiása, hogy ha a helyszínen nem sikerül, a hazafelé tartó vendégeket telefonon hajtja el melegebb éghajlatra, amiért olyan sokat ettek:

UPDATE 2012. 08. 28.: Az új tulajdonos utólagosan is elnézést kért a vendégektől, és új tesztelésre invitálta őket.

Nemrég jártunk a Mongolian Barbecue étteremben. Nagyon jókat hallottunk róluk, ezért úgy gondoltuk kipróbáljuk, ezért utaztunk oda-vissza kb. 140 kilómétert. Hírdetésükben az szerepelt, hogy egy fix összegért korlátlan étel, és italfogyasztást biztosítanak. "Péntektől vasárnapig: 4 990,- HUF ár megfizetése ellenében annyi Drehert, HB Lagert, házibort, rostos Tropicana üdítőt, szénsavas Pepsi üdítőket, sangriát, kávét, cappuccinót, levest, desszertet és főételt ehet, ihat amennyit óhajt." Ez mind szép és jó, csak nincs köze az igazsághoz.
 

Kb. 1,5 órája tartózkodunk az étteremben, ebből kb. 30-40 perc azzal telt el, hogy az italjainkra, illetve az előételeinkre várakoztunk. Az egész étteremre (kb 20 fő) jutó 1 pincérlány nagyon nem ált a helyzet magaslatán. A társaság fele a főételnél tartott, a másik fele a desszertnél, mikor megjelent egy ránézésre unszimpatikus férfi felszolgáló, aki bunkó módon közölte, hogy fejezzük be az étkezést és távozzunk. Én visszakérdeztem, hogy mi a problémája, nameg miért nem fejezhejük be normálisan az étkezést, amire választ nem kaptunk. Még a desszertet sem tudták többen elfogyasztani.

Értetlenkedve, fizettük, és sértődötten, de kultúráltan távoztunk, lehetett volna panaszkönyvvel, esetleg az üzletvezetővel szórakozni, de már így is nagyon kellemetlen volt az egész. Nagyon nem azt kaptuk, amire számítottunk, és amit az oldalukon hírdettek. A slusszpoén azonban még várattatott magára. A hazaúton megcsörrent a telefonom. Az étteremből hívtak. Az úriember az üzletvezetőként mutatkozott be, és közölte velem, hogy visszaéltünk a vendégszeretetükkel, és nem szeretnék, hogy a továbbiakban náluk vacsorázzunk.

Felsorolta, hogy hány előételt, főételt, és desszertet fogyasztott a 7 fős asztaltársaság, és azt is közölte, hogy a korlálan étel és italfogyasztás nem erről szól. Nem értettem, hogy mi nem tetszett nekik, mikor nem mértékteled zabálásról volt itt szó, az tény és való, hogy volt aki 3 előételt próbált ki, nameg volt olyan is, aki 2-szer állt sorban, hogy húst süttessen, de szerintem ez még jócskán belefér, ha már korlátlan fogyasztásról van szó. Visszakérdeztem, hogy akkor mi náluk a korlátlan fogyasztás, de a kérdéseimre választ nem kaptam.

Először, meg azt hiszem utoljára tettem tiszteletem náluk.

Kérlek jelentesd meg a levelet az oldalon, hogy más ne döljön be nekik!
(Csatoltam egy képet a hírdetésükről.)

 

Lajos

Szisziék története:

1 héttel ezelőtt voltunk egy 8 fős asztaltársasággal a Mongolian Barbecue étteremben ami a XII. kerületben található, a Márvány utcában. Nagy kíváncsisággal vártuk ezt az estét, mert sok jót hallottunk erről az étteremről. Korlátlan étel- és italfogyasztást kínálnak 4990 Ft ellenében. Na dehát ez a baj, hogy nem éppen korrektek. Rengeteg svédasztalos étteremben jártunk már, de ilyen dolgokat, mint itt, még nem tapasztaltunk. Az elején minden jól ment, egy kedves fiatal högy az asztalunkhoz vezetett, megkaptuk az  étlapokat, amiről az előételeket és a desszerteket lehetett megrendelni, illetve felvette az italrendelést. Úgy gondoltuk, hogy, ha már ennyit rászántunk, akkor amit lehet, kóstoljunk meg. Többen is több előételt megkóstoltunk (a többség 1-2-t, de többen is 2-3-at, amiben a levesek is benne voltak), ami szemmel láthatólag nem igazán tetszett a pincérnek, elég fancsali pofával írta fel a rendelést a végén hozzátéve egy erősen gúnyosan hangzó "Még valamit?" kérdést. Az előételeket nagyon lassan hozták ki, kb 15-20 percet is vártunk a mire mindenki megkapta.

Az előételek után mindenki elindult, hogy felfedezze a svédasztalt, és elkészíttesse a látványkonyhával a főételét. Természetesen itt is mindenki arra törekedett, hogy többfélét is kipróbáljon, így voltunk páran, akik több alkalommal is meglátogatták a svédasztalt, de ezt szemmel láthatólag a személyzet több tagja is rosszallóan nézte, sőt az asztaltársaság egyik tagja egy kósza beszólast is elcsípett. A deszertrendeléseknél a pincér már úgy nézett ránk, mint a véres rogyra, hogy mit képzelünk, hogy desszertet is merészelünk rendelni. Úgy érzem a társaság minden tagja, nagyon jól viszonyult az alkalmazottakhoz, és kellően udvariasan viselkedett, de ezért cserébe az első pillanattól kezdve az volt az érzésünk, hogy még őket háborítja fel az, hogy azt szeretnénk kapni az otthagyott pénzünkért, amit ígértek: korlátlan étel, és italfogyasztást. A asztaltársaság több tagja is észrevette a desszertek körül, hogy állandóan valaki leskelődött a pincérek küzül, és mikor látták, hogy kiszúrták őket gyorsan elillantak. Az embernek az volt az érzése, hogy azt várták, mikor húzzuk el a csíkot.

És a slusszpoén még ezután jött fizetés után az édesapám jött ki utoljára, mert fel kelett keresnie az illemhelyet, és kifele jövet tisztán hallotta, hogy a pincérek felháborodottan arról diskuráltak, hogy 21 előételt és 23 desszertet "felzabáltunk" (egész pontosan ezt a szót használta a pincér). Ez volt az első és utolsó is, hogy oda betettük a lábunkat. Egyszerűen el sem tudom képzelni mit gondoltak ezek? Beefizetek majdnem 5000 Ft-ot, csipegetek annyit mint egy veréb, aztán elmegyek? Így sem fogyasztottunk fejenként 2000 Ft-nál többet nyersanyagban az tuti. Mi nem tetszett akkor nekik??? Egyszerüen nem tudom felfogni. A történteket átbeszélve próbáltam volna választ kapni a kérdéseimre, ezért többször is felhívtam őket, és kértem az üzletvezetőt, akit az eddigi kb 20 hívásom során nem sikerült elérnem. Több, mint valószínű, hogy letagadtatja magát.

Egy biztos, aki egy jót akar enni ne a Mongolian Barbecue-ba menjen, mert nem igazán látják szívesen a vendéget, és nagyon kellemetlen perceket fog átélni!
 
Üdv.
 
Sziszi

És még egy bónusz, Sasfiókától:

Bizonyára te is szeretsz alkalmanként kicsit "kirúgni a hámból" és alaposan belakmározni rákból, csigából. Mi is ezt terveztük (igaz nekünk nem csigára és rákra fájt a fogunk). Már többször jártunk olyan étteremben, ahol fix összegért annyit ehetünk, amennyi "belénk fér", így ezen a csendes vasárnapi estén is elhatároztuk, hogy meglátogatunk egy ilyen éttermet. Fő a változatosság, valami újat szerettünk volna kipróbálni. Nevezetesen a budapesti Mongolian Barbecue Éttermet (Cider Kft. üzemeltetésében). Sok szépet és jót is olvastunk róla az interneten, elég nagy múltra tekint vissza, úgy gondoltuk, hogy egy kellemes vacsora után mindenki szép élménnyel tér haza. Nem így lett.

A Márvány utcában található étterembe este hat óra magasságában érkeztünk meg, alig két asztal volt foglalt, kényelmesen helyet foglaltunk hatan, majd elkezdődött a vacsora. Kellemesen töltöttük el az estét, majd fizettünk (több, mint 30e Ft-ot) és távoztunk. Apróbb negatív észrevételek mellett itt teljesen hepiend lehetne a történet. Azonban hazaafelé menet csörgött a telefon, az étterem tulajdonosa hívta fel az asztalt foglaló tagunkat (mert asztalfoglaláskor a számot is elkérik). A telefonbeszélgetés kb. az alábbi volt. (A telefonhívás az étteremből való távozást követően, kb. 22 órakor volt).
- Jó estét kívánok!
- Jó estét kívánok xy* vagyok a Mongol étterem üzletvezetője. zx-et keresem.
- Zx. vagyok, miben segíthetek.
- Önök visszaéltek a vendégszeretetünkkel és a továbbiakban nem szeretnénk vendégként üdvözölni Önöket az éttermünkben.
- Mivel éltünk vissza?
- Önök az est folyamán 30 desszertet fogyasztottak meg stb. és ez nem erről szól. És ezért Önök visszaéltek a vendégszeretetünkkel.
Apró zárójelben: Hat főre a 30 desszert az 5 desszert / fő. Az étlapjukon 5 féle desszert volt, tehát ha meg szerettük volna kóstolni mindegyik desszertjüket, akkor pontosan ennyit kellett volna kérni.
 
Az első döbbenet után én nevettem, miután megtudtam ezt a telefonhívást. Idézet a Mondol étterem honlapjáról:
"Péntektől vasárnapig 4 990,- HUF ár megfizetése ellenében annyi Drehert, HB Lagert, házibort, rostos Tropicana üdítőt, szénsavas Pepsi üdítőket, sangriát, kávét, cappuccinót, levest, desszertet és főételt ehet, ihat amennyit óhajt. "
Valószínűleg a mongoloknál az "annyit ehet, amennyit óhajt" kifejezés egész mást jelent, mint a magyaroknál.

Csak mellékesen, amit ettem:
Egy eperkrémlevest, majd egy frankfurtilevest. Ezt követte egy meleg előétel: kacsamellfalat. Majd ettem KETTŐ szelet húst rizibizivel, fokhagymás mártással. Továbbá ettem kb. tíz "kisháromszögnyi" füstölt karaván sajtot, tökmagot, és egy tányér sült krumplit (álánatúr). Ezt követte kb. három dinnyefalat (kb. két harapásnyira voltak felvágva). Megettem egy banánt (kettőt vittem el, de egyet elcsórtak az asztaltársaim), valamint apránként egy pár kanál pirított tökmagot. Végezetül desszertként megettem két madártejet (kb. két deci volt egy), egy sárgadinnyés-túróhabos fagyit (egy gombóc fagyi, egy gombóc sárgadinnyés túróhab), meg még további két gombóc vaníliafagyit. Megittam 2 x 2 dl őszilét, egy fél pohár sangriát, két pohár kólát valamint egy kapuccsínót. [Igény esetén asztaltársaim étkezését is "rendelkezésre bocsátom", de jellemzően az enyémhez hasonló, sőt volt aki ennyit sem evett.]

Való igaz, hogy "sok desszertet" fogyasztottam, hiszen az egy gombóc fagyit nem nevezném adagnak egy olyan helyen, ahol "annyit ehetek, amennyit óhajtok." Ezért valóban "kellemetlen", ha a pincér ötször szaladgál a gombócos fagyiadaggal.

Az étteremben az ilyen svédasztalos éttermekre amúgy szokásos három óránál többet nem töltöttünk el. (Kb. kilenckor hagytuk el az éttermet).
Én úgy gondolom, hogy nem tudtunk visszaélni a vendégszeretettel, hiszen az étteremben nem igazán tapasztaltuk meg ezt. Az apróbb - de talán még tolerálható - hibák mellett nem értékeltem volna negatívra az ominózus telefonhívás előtt. Bár felmerült bennem a kérdés, hogy mi akadályozta meg az étteremvezetőt* abban, hogy a helyszínen tájékoztasson a "problémájáról". (Lehet, hogy a desszertes kelyheket számolta egy órát?)

Mindenesetre úgy gondolom, hogy ha egy "annyit ehet és ihat, amennyit akar" étteremben megyek, akkor a korlátlanság azt jelenti, hogy "amennyi belém fér". A Mongol Étterem vendégszeretetből (amelyet állítólagosan előtte élvezhettünk volna) nálam mínusz egyre vizsgázott, és kicsit áttúrva az internetet bizony elég sok negatív tapasztalatot olvashatunk. Nem voltam az asztalfoglalás előtt elég alapos...

Megjegyzendő, hogy egy tulajdonosi köre van a Mongol Étteremnek a Rézkakas étteremmel. Valószínűleg ez a mentalitásban is megmutatkozik.
 
A homározók véleményére is kíváncsi lennék, hogy "az annyit ehet és ihat, amennyit csak óhajt" az mennyire "korlátos"? Amennyi belénk fér a "jóllakás határain túl", vagy a szokásos "leves-előétel-főétel-desszert" összeállítás?
 
Ja és aki szereti a késő esti telefonhívásokat, bátran egyet öt desszertet a Mongol Étteremben, a hívás szinte borítékolható!
 
Sasfióka