Meghökkentő termék klasszikus, fordítógépes használati utasítással, blogformáéban hirdetve. Mi kéne még a webkettes boldogsághoz? Mi mást mondhatnánk, mint "álassza ki a helyes utat, és meneküljön határozottan és gyorsan." Ezer hála d.-nek a kis csodáért.

 

Bátor tehenészfiú módjára bevallom, hogy engem nem érdekel, honnan jön a tej, ha finom. Orsit érdekli, ezért a magyart keresi, így jött rá, hogy egyik kedvence, a Sissy disszidált németbe. Agy- és tejelszívás alant.

Mi ez? Válasz a kép alatt!

Tibi csokimikulás lemeztelenítve.

Szemétkednek az üdülési csekkel a debreceni termálfürdő pénztáránál, ami levélírásra gerjesztette Évát. De nem csak ott megy a piszkálódás. Levélírónk egyszerűen nem érti, mi értelme van, hogy a gyereknek csak akkor vehet valamit a szülő a kicsi nevére szóló üdülési csekkel, ha a kisded személyesen is jelen van. Uszodabérletet, bármit. Bónusz horrorsztorik, írásképtelen négyévessel és magatehetetlen fogyatékos gyerekkel.

Közszolgálatiság extra: azon melegében idemásolom a VPOP friss, karácsonyi közleményét arról, hogy mire kell vámot fizetni. Felhívnám a figyelmet a "csendes borok" szakkifejezésre, miközben az asztalomon itt ordít a kakaó.

Attila megkapta ez ebay-ről rendelt alaplapot. Vagyis persze nem ÚGY kapta meg, hiszen a csomag a Magyar Posta keze közé került. Nem kell megijedni, Attilával nem történt semmi különös: miután látta, hogy a csomagja a vámon várakozik, felhívta a Posta ügyfélszolgálatát, hogy mi a teendő. Ezután 5 további telefonhívásra volt szüksége ahhoz, hogy mindent tisztázzon, de alaplapot persze ne kapjon, mert hiába tudja minden érintett fél, hogy ott a csomagja, meg kell várnia a postai értesítőt, csak azzal mehet érte. Galacsinhajtás alant:

István egy könyvesboltban meg akart venni egy sokszorosított grafikát, ami eladásra volt kitéve, rá is volt írva a 690 forintos ára, de az eladó mégsem volt hajlandó eladni, mondván, ez az utolsó darab. Még magyar füllel is furának hangzik, igaz? Pedig ha végigolvassák István történetét, minden rettentő ismerős lesz. Fantasztikus dialógus következik, amiben az "eladó" nevű fél a testi erőszakon kívül minden lehetségeset megtesz, hogy ne kelljen értékesítenie.

Ki tudja, az viszont tuti, hogy Gy. borítékben, viccből egy mini zacskó gumimacit is kapott a képeslap mellé, vagyis kapott volna, ha nem "sérülten kapja" a Magyar Posta a küldeményt, ami annyit tesz, hogy felvágták a borítékot és a macis zacskót is, és egy darab kivételével kiették belőle a medvéket. (A csokimikulásból való kiszívással erre a sztorira utaltam.) Gy. levele alant:

Még sosem volt Mercedesünk, de ha lenne, tuti nem örülnénk, ha a cég úgy viselkedne velünk, mintha magyar, nem pedig német luxusmárka lenne. Gábor autója nem indult el egy kisebb angol úton. Felhívta a Mercedes Assistace számát segítségért. Nem is az zavarta igazán, hogy az ingyenesnek hitt autómentő szolgáltatás 184 fontba került, amit előre ki kell fizetnie, hanem az, hogy a helyszínre ki sem szállva állapították meg, hogy az autó helyben nem szerelhető, és napokra el akartak tűnni vele, csereautó nélkül. Gábor elküldte a trélert, inkább kivett egy szobát, és másnap 30 fontért 3 perc alatt megcsinálták neki a persze könnyen szerelhető kocsit. A pénzt viszont, na azt nem utalta vissza neki a Mercedes. Egészségükre! Luxusproliság alant: