A MÁV sincsen túl jóban a naptárral, minden gond nélkül ad el ugyanis már lejárt jegyet. Sőt, az izgalmakat növelve az utasok versenyezhetnek a helyekért (alig várom a korszakot, amikor énvettemhamarabbeztajegyet felkiáltásoktól lesz hangos a vonat), hála a duplán eladott helyjegyeknek. Dorka annyira nem élvezte az utazás ilyen spontán izgalmait, sem jóindulatú kalauz megfoghatatlan fenyegetőzéseit.

Kedves Homár, szeretném előrebocsátani, hogy nem vagyok az a reklamálós típus, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor tettem ilyet, de ami, ma (április 21-én) történt velünk a Budapest-Bécs Railjet Bécsből menetrend szerint 16.54 órakor induló járatán, amellett nem tudok szó nélkül elmenni. Ha gondolod, posztold, hátha másnak is tanulságul szolgál.

Az utazásunk első meglepetése akkor ért, amikor a kiderült, hogy az előre megvásárolt és kifizetett helyjegyünkre a MÁV másvalakinek is kiállította ugyanazt a helyjegyet (telefonnal készítettünk fényképet a két jegyről). Csak a másik, egyedül utazó utastársunk rugalmasságának és segítőkészségének köszönhettük, hogy a helyzet megoldódott, a vonat egyébként színültig volt, mi addig a kislányommal a gyerekmozi lépcsőjén szorongtunk több utas bőröndjének a társaságában.

A következő, még kellemetlenebb meglepetés akkor ért minket, amikor a magyar kalauz közölte, hogy a jegyünk érvénytelen. Mint kiderült ugyanis bár a helyjegyet jó állították ki, sikerült mellé egy olyan vonatjegyet adni, ami egy nappal előbb lejárt, mint a visszaútra szóló helyjegyünk. Próbáltunk a kalauznak (egy bajszos úr) elmagyarázni, hogy nyilván nem direkt vásárolunk egy nappal korábban lejáró vonatjegyet, hiszen a helyjegy a jó vontra, jó időpontra szól. Valamint megemlítettük, hogy egyébként a helyjegy is kétszer lett kiadva. A kalauz belekezdett egy hosszabb okfejtésbe arról, hogy utazott már Prágába és Olaszországban, és többször járt már úgy hogy egy helyre duplán adtak ki helyjegyet, valamint, hogy a jegyet árusító pénztáros nem tudhatta, hogy nincs-e másik jegyünk a visszaútra. Persze lehetnék mazochisták, akik imádják, ha büntizik őket, vagy a MÁV titkos támogatói, aki bírságokon keresztül szeretnék a társaságot többletvételekhez juttatni, de mi, mint minden normális ember kértünk egy vonat és helyjegyet adott dátumú indulásra, adott dátumú visszautazásra. Mikor ezt próbáltam elmagyarázni a kalauznak, letorkollt minket, hogy mi nem hagyjuk végig mondani amit ő szeretne, és a fenti érvelést próbálta tovább magyarázni. Idegességemben azt el is felejtettem megkérdezni, hogy vajon miért vettünk volna retúr jegyet, ha van már visszafelé jegyük. A legfelháborítóbbnak, azonban a kalauz azon megjegyzését tartottam, hogy ha kétszer lett kiállítva a helyjegy, akkor „az ül le, aki először vásárolta meg”. Végül is akkor miért is fizetek a helyjegyért? Miért nem merül fel, hogy esetleg elnézést kérjen az okozott kellemetlenségéért? Végül előhúzta az „adúászt”: mi vagyunk a hibásak, hogy nem ellenőriztük le a jegyet. (Egyébként a helyjegyet le is ellenőriztük, mert korábban azzal is volt már gond, szintén az elárusító figyelmetlenségének köszönhetően, nekem eddig bevallom ne jutott eszembe, hogy a hozzátartozó vonatjegyet is ellenőrizzem)

Az út vége felé jártunk, simán elvitatkozhattunk volna Kelenföldig, de sem a férjem, sem én nem kedveljük az ilyen megoldásokat. Kértük, hogy vegyenek fel jegyzőkönyvet, a férjem odaadta az iratait. A jegyzőkönyvet már egy vöröshajú kalauz hölgy készítette, aki addig csendben állt a kollegája mellett. A jegyzőkönyv azonban arról szólt, hogy mi érvénytelen, egy napja lejárt jeggyel utazunk. Kértem, hogy írja bele azt is, amit mi mondtunk. Erre az volt a válasz, hogy ő nem tud ebbe többet bele írni. (Miért is? Elfogyott a tintája? Vagy nem bírja el a papír? Esetleg ő is érezte, hogy valami itt nincs rendben?) Mondtam, hogy akkor ezt a jegyzőkönyvet nem írjuk alá, mert kizárólag egy olyan álláspontot tükröz amivel mi nem értünk egyet. Mire felpattant és azt kiabálta: „ akkor eljátszották az utolsó esélyüket”. Ezt nem teljesen értem azóta sem...Mindenestre az alá nem írt jegyzőkönyvből természetesen nem kaptunk másodpéldányt, nem mondták el, hogy most mi lesz a sorsa, vagy mi a további teendőnk.

Nem tartom a történet és reklamációm szempontjából, lényegesnek, mert azt gondolom, nem azért kell valakivel normális, udvarias hangnemben beszélni és bánni, mert gyerekkel utazik, de hangulati elemként megemlíteném, hogy a 3 és fél éves kislányunkkal utaztunk, aki rémülten kérdezgette, hogy mama rossz a jegyünk, és egy zacskó gumicukorral próbálta békíteni a kalauzt.

Egy piros pont: a keletinél ülő ügyfélszolgálatos hölgy borzasztó kedves volt, és kicsit visszaadat az emberekbe vetett bizalmamat.

A panaszt elküldtem a MÁVnak, bízom benne, hogy normálisan fogják kezelni.