Péter kitartó és türelmes ember, de még kitartóbb, bár nem türelmesebb a T-Mobile, ha számlázásról és szopatásról van szó. Ügyfél és szolgáltató küzdelme szélmalomharcnak tűnhet, mi azonban - Péterrel együtt - hiszünk a boldog végkifejletben.

Úgy gondoltam a történetem van annyira kacifántos, hogy ezt már illik megosztani másokkal is. Reményeim szerint ezt követően kevesebben veszik majd a bátorságot, hogy a t-mobiletól bármilyen szolgáltatást igénybe vegyenek.

A történet 2010. decemberében kezdődött. Ekkor úgy gondoltam, hogy az addig fizetett mobilinternet szolgáltatásom feleslegessé vált, ezért január elején elsétáltam a munkahelyemhez legközelebbi T-mobile üzletbe, hogy azt lemondjam. A hűségnyilatkozatom ekkor már régen lejárt, így a legnagyobb nyugalommal tudtam mondani, hogy nincs már erre többet szükségem. Az ügyfélszolgálaton dolgozó kissé ügyetlen hölgy minden lépéséhez segítséget kért idősebb kollégájától, majd mindig elnézést a hosszadalmas ügyintézésért. Megértően mondtam neki, hogy semmi baj, én is voltam valamikor kezdő a munkahelyemen. Az erre adott válasz, miszerint több éve ez a munkája, kissé meglepő volt, de inkább nem feszegettem tovább ezt a témát.

Két, két és fél óra alatt mindent sikerült helyrerakni, majd egy előfizetést a nyakamról lerázva távoztam az irodából. Két hónappal később, egészen pontosan március 8-án kaptam egy fizetési felszólítást, mely szerint kéthónapnyi elmaradást azonnal egyenlítsek ki, különben hatósági eljárás keretében fogják azt behajtani. Első meglepetésemben nem tudtam mit szóljak ehhez, de a neheze csak ekkor jött. Visszaballagtam a kissé ügyetlen hölgyhöz, elpanaszoltam neki fájdalmamat. Természetesen ő nem emlékezett az esetre, ő csak azt látta, hogy a szolgáltatás továbbra is aktív. Nekem mindössze annyi volt a kérésem, hogy azt tegyük inaktívvá, valamint a 13ezer forint körüli tartozásomat semmisítsük meg. Ekkor szembesültem az igazi kihívással. Addig nem tudja lemondani a szolgáltatást, amíg van tartozásom. Teljesen nyugodt hangon kértem, hogy hívja a főnökét, hiszen én lemondtam a szolgáltatást, nincs tartozásom.

Az irodavezető hölgy megérkezett. Ismertettem az ügy részleteit. Ekkor olyan másfél óránál tartottunk. Nem tud mit csinálni, fizessek. Mondtam neki, hogy én nem fogok egy olyan szolgáltatásért fizetni, amit nem vettem igénybe, sőt az ő alkalmazottja hibázott, hiszen még a reklamálásom idején sem tudta saját bevallása szerint, hogy egy ilyen lemondási műveletet hogyan is kell végrehajtani. A beszélgetés (vita) csúcsa az volt, amikor az ügyetlen ügyintéző felháborodott, hogy vele szeretném az én tartozásomat kifizettetni. Mondtam neki, hogy nem rossz ötlet, ám nekem közel sem ez a szándékom. Szó szót követett, mire az üzletvezető azzal akart utamra bocsátani, hogy írjam meg ezt a panaszt, az ugyfelszolgalat@t-mobile.hu-ra, ugyanis ő üzletvezetőként ennél többet nem tehet az érdekemben. Ám ők addig is bőszen számlázni fognak nekem, ameddig a panaszlevelemet megírom, valamint amíg azt elbírálják.

Magabiztosan mondtam neki (utólag kiderült jogos magabiztosság volt ez), hogy várjunk egy pillanatot. Ott az orra előtt felhívtam a t-mobile ügyfélszolgálatot, hogy ilyen esetben mi is a teendő. A telefonközpontos hölgy döbbenten hallgatta végig a történetet, csodálkozott, hogy az üzletvezetőnek fogalma sem volt róla, hogy a belső számlázási osztálynak kell ilyenkor panaszlevelet írni az adott irodából. Amikor én továbbadtam ezt az információt az üzletvezetőnek, ő papírt és tollat adott nekem, hogy írjam meg, mert neki erre nincs ideje.

A papírra annyit írtam, hogy "Nem, ezt Őn fogja megírni elektronikusan!", majd egy "Készen van" kijelentéssel odacsúsztattam elé és leültem. Ekkor csúcsosra faragott műkörmével elkezdett mérgesen kopogni a billentyűzetén, mintha pontosan tudná, hogy mit csinál. Néhány perc múlva, amikor már kínos volt és egyértelmű, hogy fogalma sincs, mit kell tennie, megkérdezte "kinek is kell most írnom?". Megmondtam neki. Megtalálta. "Mit írjon? Ő ilyet még nem csinált korábban." Elkezdtem diktálni mi legyen a levélben, majdhogynem szó szerint azt írta, amit mondtam. Mindezt 4 órás műsör keretében sikerült a helyszínen tartózkodó, az előadáson jót mulató, egyéb ügyfelek előtt bemutatni.

30 napon belül kaptam az értesítést, hogy természetesen igazam van, elnézést kérnek a kellemetlenségért, az addigra közel 20ezer forintos tartozásomat teljes mértékben semmisnek tekintik...abban az esetben, amennyiben az 1000 forintos kezelési költséget megfizetem. Ez annyira szánalmasan nevetséges lépés volt, hogy ezt rám terhelték, hogy erre már reklamálni sem volt kedvem, így ezt kifizettem. Újra bementem az üzletbe, bemutattam a papírt, majd boldogan indultam dolgozni, hogy vége a történetnek. Nem volt!

Május elején kaptam egy újabb fizetési felszólítást, hogy 2100 forintos tartozásomat haladéktalanul egyenlítsem ki. Ezt már végképp nem tudtam hova tenni, hogy mi is lehet, így újra felkerekedtem, hogy randevúzzak a T-Mobile ügyfélszolgálattal. Természetesen ekkor már nem a korábbi üzletbe tértem be, kerestem magamnak egy másik helyet. Itt elmeséltem a teljes történetet (amiből persze apró, ám annál viccesebb részek most kimaradtak), a végén stand-up comedy show jelleggel engem hallgattak, hogy milyen amatőr cégnél is dolgoznak ők valójában. Elég sok ideig nem sikerült kideríteni, hogy ez a 2100 forint mi is lehet valójában. Már hárman gondolkodtak rajta, amikor jött az isteni szikra. A panaszt március 8-án tettem, az elfogadó határozat pedig valami érthetetlen okból február 28.-ig szólt. Ezért a kettő közötti 8 napnyi szolgáltatást a T-Mobile újfent kiszámlázta nekem, én pedig újfent elmulasztottam ennek a befizetését. Természetesen a korábbi panaszomra hivatkozva újabb panaszt tettem, aminek ismét 30 nap múlva lesz eredménye (lassan már időszerű lenne megkapnom a határozatot). Megnyugtattak, hogy ezt minden bizonnyal el fogják fogadni. Megjegyeztem, hogy ez nem is kérdéses számomra. Remélem tudják, hogy újabb kezelési költséget nem vagyok hajlandó megfizetni. Amennyiben ezt újfent kérni fogják, akkor majd panasszal élek a panasz kezelési költsége ellen. Nagyon szívesen elmegyek bármeddig, ha már ennyi időt erre fordítottam.

Remélem a történetem tanulságos és izgalmas volt az Önök és a leendő olvasók számára is. Utólag (bár tudom egyelőre bátor dolog erről múlt időben beszélni) már én is csak nevetek rajta, ugyanakkor a viták közepette nem mindig éreztem, hogy én vagyok az ügyfél, akinek igényei vannak a korábban otthagyott nem kevés pénzért cserébe.