José Eduardo dos Santosnak majdnem felment a vérnyomása, amikor előre kifizetett gyógyszere másnapra sem érkezett meg:

Bemegy az ember a lakóhelye közeli, elegáns, rózsadombi gyógyszertárba, hogy a szokásos, közepes árfekvésű vérnyomáscsökkentőjét kiváltsa. A főasszisztens kisasszony közli, hogy ebből a szerből éppen kifogytak. Ezt követően megkérdezésem nélkül azonnal beárazza a készítményt a komputerben, elveszi a receptet, és közli a fizetendő árat, azzal, hogy tessék most fizetni, és holnap visszajönni érte. Így a patika hitelezője lettem.

Az ötlet kitűnő. Kereskedünk árukészlet nélkül. Ha a kuntsaft előre fizet, meghozatjuk a cuccot. Semmi kockázat, se betegellátási, közegészségügyi funkció. A szakma: nuku. Erre mondta  volna az Amerikából hazatérő idős üzletember, hogy „ügyes”, azt hallván, hogy itthon maradt barátja abból gazdagodott meg, hogy pénzbedobós automatákat üzemeltetett, melyek nem adták ki az árut. Biztos biznisz: tessék kifizetni, és majd holnap meghozatjuk, addig sincs pénz, kockázat az árukészletben.

A kisasszony mentegetőzve közölte, hogy főnöki utasításra járt el. Nem tudom, hogy a főnöke gyógyszerész-e? Még annyit hozzá, hogy a gyógyszer másnap sem volt megkapható az adott patikában, és hogy jelen sorok írója is gyógyszerész, bár nem patikus, legalábbis nem ilyen.

Még szerencse, hogy volt még egy-két tablettám tartalékban pár további napra, mert valahogy nem bíztam az egészben.