Nem igazán halad a korral a Go Print, de nem is a legrugalmasabbak. Simán elhajtják a nyomtatni és pénzét náluk hagyni vágyót, ha nincs nála az anyag CD-n vagy floppyn.

Szóval, szombaton elmegyek nyomtatni, a MOM Parkba, a Go Printbe. Odasétálok, köszönök, mondom, hogy, hát nyomtatnék. Elküldtem-e emailben? - kérdezi a lány. Csak nézek, nem igazán értem, miről beszél. - Mert ha nem, akkor csak CD-ről, vagy floppyról lehet, és különben ki is van írva mindenhova. - mutat a falra.

Nem, nem küldtem el emailben, neten találtam rá az üzletre, oda nem volt kiírva semmi, valamint USB meghajtóval elvagyok egy ideje, CD-t pedig talán 3 éve nem írtam, és akkor se volt jellemző, hogy 200 kbyteos fájlok miatt tegyem ezt. Floppyt meg 2001 óta nem is láttam és a gépeimbe se lehet bedugni. De ezt nem mondom. Csak megkérdezem, nem lehet-e ezt valahogy áthidalni, vagy innen elküldeni, vagy a közelből, vagy ilyesmi. Igazából próbálom úgy gondolni, hogy valamennyire érdekelt abban, hogy laponként 15 forintos áron náluk nyomtassak kétszáz oldalt. "Nem lehet". Mondom, nem valami rugalmas. "Hát ez van" - válaszolja, és szó nélkül visszabújik a pultba, a monitorja mögé, ezzel részéről befejezve a társalgást. Pedig megvitathattuk volna elképzeléseimet a piaci versenyről, arról, hogy kinek a fizetése van az ügyfelektől, meg ilyenek, de mindegy, ez tényleg nem a feladata, elég lett volna, ha normálisan válaszol, de hát azt sem sikerült.

Egy bevásárlóközponttal arrébb sikerült megoldani a dolgot - az ottani üzletben 6 éve nyomtatnak pendriveról, valamint teljesen értelmetlennek tartották volna mindezt csak a nyomtatás miatt kiírni CD-re. Kicsit megnyugodtam, hogy ezek szerint mégse voltak túlzóak az elvárásaim.