Egy kis lelki terrorral még a 2 hónap alatt elpusztuló kínai cipő árát is vissza lehet szerezni:

Történt, hogy 2 hónapja vettem egy tornacipőt az egyik győri kínaiban. Gondoltam, hogy kétezerért nem húzza sokáig, meg sem lepődtem, hogy szétment. Tegnap blokkal, dobozzal, kitisztítva visszavittem a szakadt cipellőt. Mondja az eladó, vásároljam le az árát. Jó hangulatban talált, nem kötöttem bele, mert úgyis kell másik. Nem találtam megfelelőt, ezért tök illedelmesen, mosolyogva kértem, hogy legyen szíves visszaadni a pénzem. Erre ő bunkón visszaszólt, hogy vegyek mást, mert ő bizony egy fillért sem ad vissza.

Mondom: értse meg, én cipőt akarok és mivel nem találok, kérem vissza az árát. Lekezelő stílusban érkezett a  válasz:  ne képzeljem,hogy visszaadja. Kérdem tőle, mégis miért, meg egyébként mennyire ismeri a fogyvéd törvényt. A nő bepöccent, fennhangon közölte, hogy mehetek én akárhova, a hatóság ilyen szar ügyekkel nem foglalkozik. Na, itt pattantam el teljesen.

Mondom, oké,lehet, hogy ez a tapasztalat, de higgye el, másként jár el a hatóság, ha ismerőssel van gubanc. Az eladó felkapta a blokkot, dúlva -fúlva elrohant egyeztetni a többi eladóval. kisvártatva jött és közölte, hogy visszaadja a pénzem. már csak azt bánom,h a vásárlók könyvét nem kértem el. utálom,ha hülyének néznek. attól, hogy sok vásárló elhiszi, köteles levásárolni az összeget ilyen esetben,még nem kéne mindenkit átvágni...