Elképesztő állapotok uralkodnak az Örs vezér téri trolltemetőben. Naiv ügyél egyszercsak azon kapta magát, hogy egy békávés állja útját, aki a felé mutatott bérletet két kézzel meggyűrögette! A kézrátételes rontást sikerült agyhullámokkal visszaverni, de a szóváltás tegeződéshez vezetett. A Homár szeretettel várja a videobeszámolókat a folytatásról.

Az már régóta feltűnt, hogy az Örs vezér terén találkozhatunk a legbunkóbb jegyellenőrökkel. Tekintve a felhozatalt, ez nem kis szó. Az Örs a BKV-nál valami trollsüllyesztő lehet. Azt is sok utas megírta már, hogy a jegyellenőrök a legszívesebben a náluk kisebb, gyengébb utasokkal, jellemzően tizenöt éves diákokkal vagy nőkkel keménykednek. Nos, én az utóbbi kategória vagyok, és érvényes bérlettel rendelkező utas létemre velem is izmozott egy örsi troll.

Október 29-én kb. 13.45-kor mentem be, a metró felé az Örs vezér terénél tehát. Szokás szerint felmutattam a bérletemet mindkét békávésnak, akik között áthaladtam. – Mint már sokszor feltűnt, az Örsön valahogy nem képesek elolvasni – értelmezni az érvényes bérletemet, mert az itteni ellenőrök tízből kilencszer utánam kajabálnak, hogy „Nem láttam! Mutassa csak!” – érdekes, hogy az összes többi metróállomáson a kallerok nem látássérültek, és sikerül nekik ügyesen felfogni, hogy igen, érvényes e havi bérletem van… Hozzáteszem, hogy a munkáltatómtól kapott éves bérlettel járok, melynek havi szelvényét mindig cserélem a hó utolsó napján; de amikor munkanélküli voltam, akkor zsebből vettem a tízezer forintos bérletet. Hatéves korom óta _mindig_ érvényes bérlettel járok.

Nos, október 29-én 13.45-kor a bejárat jobb szélén álló, magas, sovány, végstádiumú alkoholista hajléktalanra emlékeztető „jegyellenőr” kezdte rá a Nem láttam! Mutassa csak! sódert. Én haladtam tovább, hisz látta a bérletemet ő is, a másik oldali kollégája is. De a hajléktalan külsejű csak jött utánam. Megjegyzem, hogy velem egyidejűleg többen haladtak át ekkor a kallersoron, volt, aki fel sem mutatott semmit, de azokkal nem volt problémájuk. Igaz persze, én voltam az egyetlen 160 centis, szemüveges nő, tehát akivel erősködni lehet.

Szóval a hajléktalan külsejű elém állva megakadályozott a továbbhaladásban, trágár stílusban követelve a bérletemet. Én elővettem és újra megmutattam, mire ő nyúlkálni kezdett felé. Mondtam, hogy nem adom fogom a kezébe, és két kézzel fogtam is a bérletet, mivel épp eleget olvastunk a neten az ellenőr által elvett, pláne hamisítottnak kikiáltott bérletekről, amellett tízezer forintos dologról lévén szó, semmi kedvem nem volt egy szétázott fejű ember kezébe adni. Mire ő, hogy nem akarja elvenni, ennek ellenére ő is két kézzel fogdosta és gyűrögette az én bérletemet. Ekkorra bátran odacsődült egy női ellenőr is, hogy lelki támaszt nyújtson a kollégájának.

Végül kénytelenek voltak belátni, hogy milyen kár, de sajna érvényes, kitöltött, októberi bérletem van. Én felindultan mondtam, hogy remélem, ez okoz nekik örömet, mire a hajléktalan arcú szikkadt őr TEGEZVE így szólt hozzám:

- Majd jól szájon váglak!
 
Bocsánatkérésről, egy „elnézést”-ről stb. természetesen sem a nő, sem az alkoholista arcú „ellenőr” részéről szó sem volt. Mindezt egy érvényes bérlettel rendelkező utassal szemben. Közben egy csomó ember haladt el mellettünk, akiket senki nem ellenőrzött, mert a többi kaller a mi jelenetünket nézegette érdeklődve.

Ezek után teljesen megértem és nem is ítélem el azokat, akik bliccelnek. A BKV az összes bliccelőt megérdemli, maguk tehetnek róla a munkásőr-mentalitású, tapló, alkesz személyzete miatt. Sőt ha mondjuk nem lenne rá anyagi lehetőségem, talán én magam is bliccelnék. De mivel százhatvan centis és szemüveges nő vagyok, valószínűleg a bátor ellenőrök, pláne ketten, pláne az Örs vezér téren, nyilván a jövőben is velem keménykednének.

Ha legközelebb az Örsön járok, bekapcsolva tartom a telefonom kameráját, és ha még egyszer ilyen fordul elő, rögzítem és feltöltöm több internetes oldalra. Levelemet a Homár és a BKV-figyelő blogokra is megküldöm, mivel tudom, hogy ha csak a BKV-nak írok, azok pont tojni fognak rá, ahogy mindig is szokták.