Ákos belefáradt az Obiban a székcserélgetésbe, és a 4. selejtes darab után szerette volna inkább már visszakapni a pénzét vagy futárral visszaszállíttatni a romokat, de egyik ötletére sem voltak vevők, mert addigra már a könyvelőnél volt az eredeti számla:

2011.10.05 - vettünk négy irodai forgó széket. Sorban eresztettek le október során, egy-két hetente egy, cserélgettük őket szépen, három darabot. Még a számla itt volt, nem volt gond bemutatni az eredeti példányt. A negyedik szék nemrég adta fel, így ma kellett volna cserélni, dec. elsején.

Egyrészt ebbe kissé belefáradtam, hiszen a munkaidő, amit a székek cserélgetése elvitt ezrekben volt kifejezhető (legyen mondjuk székenként 40 perc oda, 10 perc ügyintézés, 40 perc vissza, 15 perc szerelés x 3 szék x 5000Ft/óra ~ 20eFt) . Gondoltam, most már fizessék vissza a pénzt a negyedik székért, mert most már elég a cserélgetésből.

Erre most: kell az eredeti számla, azaz még menjünk is el a könyvelőnkhöz, mert a scannelt másolat nem jó. Miért? Mert ez a szabály. Nem, nem kell náluk hagyni, csak mutassuk meg. Miért? Mert ez a szabály. Érti, hogy 4 székből 4 rossz volt, de ettől még ez van.

Kb. 20 perc és két eszkalációs szint után oda jutottam végül, hogy pénzt nem adnak vissza, csak ha az eredeti számlát mutatjuk, - viszont a széket cserélik másolattal. Az én kérésem az volt, hogy ha cserélünk, akkor küldjék ki futárral az új széket, mert már kicsit sok abból, hogy a selejt termékeket szállítunk. Azt gondolom, hogy 4-ből egynél még oké, vanilyen, de négyből négynél már van a kereskedőnek is teendője - az én méltányosságérzetem szerint. A soroksári áruház ügyeletes vezetője szerint nem, amikor ezt intézni akartam, 2011.12.01-én. (Jeleztem neki, hogy igyekszem egy objektív összefoglalót írni az esetről, és a neten publikálni.)