Mindannyian tudjuk, hogy az állam a legjobb gazda, bármilyen vállalkozásba is fogjon. Roan testvére gyermeke anyakönyvi kivonatát szerette volna honosítani, így megtapasztalhatta az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda hatékony és korszerű eljárását.

Szeretném megosztani a tapasztalatomat egy olyan intézménnyel kapcsolatban, amit bizonyos helyzetekben lehetetlen megkerülni, s ők, monopolhelyzetük tudatában, ezt alaposan ki is használják, illetve, fennhéjázó magatartásukkal ezt folyamatosan tudatosítják. Nem egy őrült nagy lehúzásról van szó, igazából csak az bosszant, hogy ilyen intézmények működnek még az országban, a verseny hiánya miatt elkényelmesedve. Az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodáról van szó, annak is a budapesti ügyfélszolgálatáról.

Testvérem külföldön házasodott, ahol is gyereke született, s az ő magyar állampolgárságát szerette volna itt, Magyarországon elintézni. Ehhez az anyakönyvvezetőnél honosíttatnia kellett a házassági és a születési anyakönyvi kivonatot, ami elég hosszú, ámde vicces folyamat, de hát istenem, túl kell lépni rajta. Mint kiderült, hiába áll rendelkezésére külföldön készült, ottani hiteles fordítás, csak az OFFI által kiadott dokumentumok számítanak, (ez is érdekes, de még ezen is túl lehet lépni). Korlátozott idejük lévén, sürgős (1 napos) határidős fordítást kértek az OFFI-tól franciáról magyarra, a két dokumentum hossza összesen kb. ¾ A/4 oldalt tett ki. Erre egy 60.000 (!) Ft-os árajánlatot kaptak, míg ugyanez a drágának tartott Brüsszelben 15 Euróba került… Persze, ha sürgősségi felár nélkül kérnék, fele annyiba kerülne (halleluja), sőt, ha a már lefordított szöveget lektoráltatják, az még kevesebbe kerül.

Mikor testvérem közölte, hogy akkor ez utóbbit választaná, mivel már van egy hiteles fordítása, az ügyintéző kioktatta, hogy ők adhatják ki az egyetlen hiteles fordítást. Arról, hogy külföldi hiteles fordítóirodáról van szó, csak annyi volt a véleménye, hogy „…maradjunk annyiban, az csak egy fordítás!”. A sürgős határidő miatt nem ajánlotta ezt a módszert, mert ha a fordító túl nagynak ítéli a differenciát, akkor visszadobják a szöveget, s új árajánlatot kell kérni, most már fordításra, ami persze megint nem kevés idő. Végül a fordításnál maradtak, de mikor az ügyintéző átvette a papírokat, megnézte őket, majd bátran kijelentette, hogy Belgium, tehát flamand nyelvről kell fordítani. Ez azért némi megdöbbenést okozott, lévén, hogy egy fordítóiroda dolgozója, ha nem is beszéli, de ránézésre azért megismerhetné a világ egyik legelterjedtebb, mellesleg európai nyelvét. Ami külön emeli a jelenség fényét, hogy az irodában dolgozók fehér köpenyt hordanak, gondolom, szakmájukat valahol félúton az agysebészet és az atomfizika közé teszik…
 
Végül azért happy end: elkészült a fordítás, ami az árajánlatnál olcsóbb lett, s az olyanoktól eltekintve, mint a „neme: leány” használható volt. Ennek ellenére, csak annak javaslom az OFFI használatát, aki szeretne egy izgalmas időutazást tenni a múltba mintegy 25 évet, hogy megnézze, hogyan is működtek akkor az állami szolgáltatások. Működni működtek, de rosszul.
 
Üdv
 
Roan