Naiv ügyfélnek a T-Mobile azt mondta, hálózaton belül ingyenes az átirányítás. Csak egy 60 ezres számlával később derült ki, hogy mégse. Az eredeti tájékoztatást viszont nem találják, hiába rögzítenek elvileg mindent központilag:

T-mobile-os történetem következik. Igyekszem érthetően és követhetően leírni az érthetetlent és bonyolultat. A magenták ügyfélvonala minden hívásnál elmondja, hogy a "beszélgetést rögzítik és bizalmasan kezelik". Na igen. De minek? A történet egy őszi estén kezdődik, amikor is felhívtam a T ügyfélszolgálatát, hogy megtudjam: saját hálózaton belül vajon ingyenes-e a hívásátirányítás. A válasz egyértelmű volt: igen. Hogy miért a kérdés? Nekem is és feleségemnek is van egy munkahelyi és egy privát számunk. Mind a négy T-mobile-os szám. A privát számokat szerettük volna átirányítani a munkahelyi telefonokra, hogy ne kelljen állandóan két-két telefonnal mászkálnunk. Az ügyfélszolgálat megerősítette, ingyen van, nincs akadály, hajrá.
Feleségem és én is régi mobilosok vagyunk, mindkettőnk számlája a szülői ház címére érkezik, ők intézik a számlákat és aztán vonják le tőlünk a szintén - közös cégbe tartozás miatt - hozzájuk érkező fizetésekből. Ezért fordulhatott el az, hogy csak néhány hónap után tűnt fel, hogy ahhoz képest, hogy nem használjuk a privát számainkat, nem indítunk onnan sem hívást, sem sms-t, mégis 10ezres számlákat vonnak le a szülők tőlünk. Megszorultak volna nagypapáék és le akartak húzni minket? Ennél egy nyári havazás valószínűbb, így hát nyomozni kezdtem. Újra telefon az ügyfélszolgálatra, válasz totál ellentétes: kiderült, hogy bizony pénzbe kerül az átirányítás hálózaton belül, nem is kevésbe. Percenként valami 20-30 forintba. Tehát a barátok, család, régi ismerősök - és mindenki, aki nem kolléga - a privát számon hívott minket ahogy korábban is, az átirányított percek pedig csak pörögtek szépen.

Így a néhány hónap alatt kb. 60 ezer forintnyi számlát kaptunk egy téves tájékoztatás miatt.

Hozzá tartozik a történethez az az aprócska esemény, mely szerint február végén az egyik nagy közintézmény flottájába kerültem, "bevittem" a privát számom hozzájuk egy egyszeri remek lehetőség nyílt, hogy jobb percdíjakat kapjak, mint addig. (Később lesz jelentősége.)

Márciust írunk már, amikor is megteszem az első reklamációmat, mely szerint engem tévesen tájékoztattak az átirányításról és ezért legalább 60 ezer forint károm származott. Kértem, vizsgálják ki a 2011 szeptember és december közötti hívásaimat, amiben az átirányítás ingyenességéről érdeklődöm. Rögzítik a hívásokat, tárolják, nekem nem hobbim az ügyfélszolgálat hívogatása, így könnyen meglesz. ... Aha, ahogy azt Móricka elképzeli. "Mikor volt a hívása, Uram?" Mondom neki, hogy valamikor ősszel. Erre a válasz: "Az nem jó, nekem pontos nap kell". Kérdezem a kedves hölgyet, hogy mit reggelizett múlt hét szerdán? "Hát én erre hogyan emlékezzek?" Na mondom, akkor tőlem se tessen elvárni, hogy egy hónapokkal ezelőtti hívás pontos napjára emlékezzek. Azért van fejlett számítógépes rendszerük, hogy megtalálják az én hívásomat és kivizsgálják. "Rendben, felveszem a jegyzőkönyvet." Úgy éreztem, nyert ügyem van, hiszen jól emlékszem a téves tájékoztatásra, ők megtalálják, elnézést kérnek, jóváírnak, megköszönik, hogy ügyfél vagyok, viszon'látás.

Itt következik az első csavar (nem, eddig nem volt csavar). Három hét után kézhez kapom a tájékoztatást. Levélben jött a nevemre és lakcímemre (ennek is szerepe lesz később) Azt írták, kivizsgálták az üzleti ügyfelek részére fenntartott vonalra (1400-ra) érkezett hívásaimat és nem találtak a kérdéses időintervallumban hívást tőlem. Nem csoda, hiszen a kérdéses időpontban lakossági ügyfél voltam. Itt még nem gyanakodtam, csupán feltettem a kérdést az ekkor már valóban üzleti ügyfélszolgálaton (hiszen ugye február vége óta flottásként üzleti ügyfél vagyok a nagy tekintélyű és komoly közintézményben), hogy lakossági ügyfélként fel tudom hívni egyáltalán a 1400-s telefonszámot? A válasz először mismás: "Hát, nem biztos". Akkor megkérdezem újra: Fel tudom hívni lakossági ügyfélként a 1400-t? Igen, vagy nem?. ... Nagy csend. Majd utána halkan a válasz: "Nem".

Akkor tehát szabad megkérdeznem, hogy miért folytattak le 3 héten keresztül egy olyan vizsgálatot - már ha bármit is folytattak - aminek első pillanatban is láthatóan semmi értelme? ... Semmi gond, türelmes vagyok, új reklamációt vetetek fel. Biztos én voltam gondatlan, meg kell határoznom, hogy a lakossági ügyfélszolgálatra érkező hívásaimat vizsgálják, hiszen már üzleti ügyfél vagyok, de 2011-ben még lakossági voltam. Ugyan pontosan látják ők is ezt és egyik úgy van elzárva a másiktól - lakossági az üzletitől - hogy semmi átjárás, na mindegy... Reklamáció felvéve, köszönik szépen. Újabb 3 hét...

Postaládámban egy értesítő, mely szerint az én otthoni címemre, de már nem a nevemre, hanem a közintézmény nevére érkezett levél. Képzeljenek el egy közintézményt, ahol több ezren dolgoznak és ahol egy fénymásolást elintézni két hét. (Nem, nem a parlament az, de majdnem.) Innen meghatalmazást szerezni, hogy átvehessem a levelet a postán, lehetetlen. Megpróbáltam átvenni, a postás az átvételi fiókban nem adta, mondván az állásával játszik, nem adhatja. Igaza volt, másodjára már valamiért nem nekem címezte a T-mobile a vizsgálat eredményét. Elsőre még gond nélkül ment nekik, másodjára már nem. A postás állásával én sem kívántam játszani. Elköszönés, megértés, új telefon a T-nek.

"Mi nem címezhetjük másnak a levelet, csak a számlafizetőnek, úgyhogy kérjek meghatalmazást". Mondom, hogy elsőre sikerült nekem címezniük, próbálják meg újra, mert mire az adott levél azonosítási számára meghatalmazást szerzek, addigra a posta visszaküldi a T-nek, hiszen csak 10 vagy 15 napig tárolják a levelet.

Mi mást tehetnék, új reklamáció felvétele az ügyfélszolgálaton. Az eddigiekkel ellentétben a hölgy nem kedves. Elmondom neki a történetet, mire közli, hogy ő nem vesz fel reklamációt, nem fogják a kollégái újra vizsgálni, amit már vizsgáltak egyszer. Finoman közöltem vele, hogy én vagyok az ügyfél és a kollégái akár ezerszer is ki fogják vizsgálni, amit kérek. Megértette, felvette a reklamációt, megjegyzésbe feltüntette, hogy a közintézmény neve mellett az én nevem is szerepeljen a címzésnél. Újabb hetek...

Na mi volt tegnap a postaládában? Értesítő. Kinek a nevére? Hát nem az enyémre. Folyt.köv.