Váratlan fordulattal folytatódik a paranormális jelenségeket tömörítő Zugló-gate. A tegnapi abszurd óvodalátogatási interjúnál még sokkal súlyosabb helyzetet vázol az alábbi történet. Naiv ügyfél 52 év után azzal szembesült, hogy nem ér a neve, az okmányirodában nem hajlandók személyi igazolványt kiállítani neki. Szerintük ugyanis a 14. kerületi anyakönyvben a neve régies írásmóddal szerepelt, úgyhogy az van és kész. Ha nem tetszik, 10 ezer forintért kérvényezhet névváltoztatást. A slusszpoén persze, hogy az 50-es években hasonlóan változtatták meg a családnevüket önkényesen a hivatalban. Értjük, hogy a kommunizmust végképp el kell törölni, de lehet, hogy nem kommunista módszerekkel mindannyian jobban járnánk:

Előre bocsátom,  ha nem velem esik meg a dolog, én is nehezen hinném el, hogy ilyen is van, úgyhogy a kétkedő kommenteket kéretik mellőzni. Ma, ahogy rendes állampolgárhoz illik, elmentem a személyi igazolványomat érvényesíttetni. Minden rendben volt addig, amíg be nem pötyögte az ügyintéző az adataimat. Akkor aztán közölte velem, hogy nekem nem ez a nevem, mostantól csak arra a névre adhatnak ki személyit, amin a nyilvántartásban szerepelek.

Kérdeztem, hogy a bánatban lehet az, hogy a születési anyakönyvemben szereplő nevem nem felel meg nekik, és egyáltalán ki döntötte el, hogy mostantól nem úgy írom a nevem, mint eddig. Kiderült, hogy a központi adatbankban átírták a nevemet, mert a XIV. kerületi anyakönyvben a nevem régies írásmóddal szerepel, és őket nem érdekli, hogy az anyakönyvet kiállító hivatalnok anno 1960-ban tévedett. Ha legálisan akarok létezni, kiállítanak nekem egy személyit az új nevemre, aztán majd kérvényezhetem a Belügynél 10 ezer forintért a névváltoztatást és csináltathatok ismét egy új személyit az eredeti nevemre.
 
A következő kérdések merültek fel bennem:  Ha valami túlbuzgó hivatalnok kiderítette, hogy annak idején téves bejegyzés történt, nem lett volna ildomos engem erről hivatalosan tájékoztatni? Netalán megkérdezni arról  - merő méltányosságból -, hogy elfogadom-e a változást, vagy ragaszkodom ahhoz a névhez, amit 52 éve viselek, és amire egyébként az összes  birtokomban levő közokirat szól?
 
Egyébként a legszebb az egészben az, hogy valamikor tényleg máshogy írták édesapám nevét, de az 50-es években a személyijét kitöltő ügyintéző úgy döntött, hogy nem a régies írásmóddal írja be apám nevét a személyibe, apám akkor hiába tiltakozott. Aztán megszülettek a gyerekei már ezen a néven, és kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy a hivatalokkal vitázzon. Most úgy tűnik, hogy az 50-es évek hivatali önkényét újabb önkényes és méltánytalan intézkedéssel fogják "jóvátenni".
 
Mellesleg az ügy érinti a bátyámat, az ő 2 gyermekét, valamint az unokáját, és a húgomat, aki még nálam is rosszabbul járt, mert nála a hivatal még azt a kedvességet is elkövette, hogy a Júliát ékezet nélkül írta, mert akkoriban nem volt az írógépen ú és az ügyintéző lusta volt kitenni kézzel egy ékezetet. Innentől nincs kecmec, neki is így kell használnia.
 
Egyébként, amikor első döbbenetem után némiképpen dühöngtem az okmányirodában, közölték velem,  nehogy azt képzeljem, csak én jártam így. A régi hivatalok trehánysága miatt sokan vannak hasonló helyzetben. Mondjuk ez engem nem vigasztal.
 
Hogy is van a szlogen? Magyarország én így szeretlek?