Imre hitelre kért 2 üveg vizet egy XIX. kerületi Sparban, miután kimenekítették őket kigyulladt panelházukból, és ezért nem volt nála pénz. A Spar üzletvezetője azonban túl magasnak ítélte a kockázatot, és még az se jutott eszébe, hogy pl az üzemi vécébe beengedje inni a füstmérgezés után. Most már tudjuk, merre nem menekülünk zombitámadás idején:

Tegnap (07.22.) bizonyára hallották a XIX.kerületi panel 3.szintjén történt tüzet. Én a kedvesemmel 10.emeleten lakom. Mi még aludtunk amikor a ház lakóinak jó része az utcán volt. Időnkből csak annyira futotta, hogy pár ruhadarabot magunkra vegyünk és a hatalmas füst elől az erkélyre meneküljünk. Itt bíztunk abban, hogy valaki kimenekít bennünket. Szerencsére, bár nekünk hosszúnak tűnő idő után, a tűzoltók jöttek és lekísértek minket. Ezt követően bementem a mellettünk lévő Spar üzletbe és kértem az ügyeletes vezetőnő segítségét, mivel rengeteg füstöt nyeltünk,adjon ásványvizet. Mivel a menekülés során nem vettem magamhoz pénzt, fizetni csak később tudtam volna. Kvázi hitelbe kértem, hogy adjon 2 kis üveg innivalót. Ezt ő elutasította, közölte, hogy nem lehet és kész. Szerencsére amikor kifelé tartottam az üzletből egy házaspár kicsi gyerekkel megkérdezte, hogy segíthetnek-e. Visszamentem a boltba levettem a polcról 2 üveg üdítőt. (HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM NEKIK EZÚTON IS!).

Naiv ügyfél nem érti, miért neki kellene helyreállítania a mérőóra környékét, amit az ELMŰ szerelői amortizáltak le évtizedek alatt:

Elektromos Művek, már megint. De ez a pofátlanság csúcsa, talán jogszerűen(?) alátámasztva, ha van ilyen. Anyáméknál a villanyórák egyéni, süllyesztett és zárható faliszekrényben vannak, lakásonként külön-külön, a lakáson kívül a lépcsőházban. Évtizedek óta csak a Művek "szakemberei" ügyködnek benne, hisz más nem is nyúlhat a leplombált berendezésekhez, folyamatosan cserélték az évek során a mérőórákat, az éjszakai áramot adót nagyon sokszor, ugyanis amikor még "ketyegős", nem elektronikus volt, gyakran nem adott áramot, illetve nem éjszaka, hanem nappal "tette" néha, s így reggelre meleg víz nem volt, stb. stb. Nos a "szakemberek" egyre inkább leamortizálták a belső falat a villanyórák le-föl szerelgetésével, inkább barmolásával, a tiplik kitépésével, a vezetékek össze-vissza toldozgatásával, hosszabbítgatásával, ez tény. Legutóbb egy zárlatos izzó "lecsapta" az órát, de úgy, hogy az un. "kismegszakítót" nem lehetett többé visszanyomni. Nos ki is jöttek a lelkiismeretes szerelők, s felháborodtak alaposan a "mérőhely" állapotán. Közölték, hogy a lógó órák és a toldozott vezetékek miatt fel fognak jelenteni a Műveknél. Más kérdés, hogy miután az egyik csavar nem akart engedni, ők is káromkodva tépték ki az órát a falból, hogy a hátsó feléhez férjenek a megszakítócseréhez.

Naiv ügyfél nem érti, hogy a 4 órás utalások idején miért kell többször megkerülnie a Földet a cégétől az OTP-nek indított összegnek?

Oldalukon található gyakori kérdések szekcióban a következő kérdésre adott, alább olvasható válaszukat szeretném ismét megkérdőjelezni: Kérdés: "Mikor érkeznek meg a kártyámra a jóváírások?" Válasz: "A jóváírások ideje és módja minden esetben a munkáltatótól függ. A munkáltatói utalás beérkezését követő munkanapon elérhető és felhasználható az egyenleg a kártyabirtokos kártyáján."

Kérem magyarázzák el nekem, hogy hány bankon kell átmennie a munkáltatómtól utalt összegnek, hogy az utalás napjától számított 13. napon (ebből a 13 napból 10 munkanap volt) a vadonatúj 4 órás utalási kapu rendszerrel se érkezzen meg az összeg kártyámra? Utószóként még hozzátenném, ez nem az első eset.

Megtisztelő válaszukat és az átutalást várva,

Egy elégedetlen ügyfél.

Naiv ügyfél lemaradt az év eleji aranylázról, és mint kiderült, már nem kapni a tömbös változatot. Szerencsére apokalipszis idején azzal pont semmire nem lehet menni, szemben a törtarany ékszerekkel, úgyhogy igazából már csak a pénzt kell visszaszereznie az Aranyközpont Zrt-től, mert aranyuk az nincs:

No kérem, adva van ugye egy gazdasági helyzet, ami Virág elvtárs szavaival élve "fokozódik". Ezért hát a szorgos és idősödő plebejus, csekély kis vagyonkáját nem meri a bankos bácsikra bízni, mert azok a bácsik nagyon-nagyon rafinériásak ám. Gondol egyet - mert hogy nem olyan buta ő, hogy párnacihába varrja kicsiny pénzecskéjét, s elindul aranyat venni. Talált is egy nagyon-nagyon vonzó aranykalmárt, akit (amit) úgy hívnak, hogy Aranyközpont Zrt. Megnyerő marketing, szolid árak, nosza szalad is plebejusunk a Teréz körút 25-be, betolja kis pénzestalicskáját. Nosza, kap is érte egy-két papírt, meg egy ígéretet, hogy kábé 1 hónap múlva lőn csoda, megkapja aranyát. Talicskáját a homokozóba visszatolva elégedetten dörzsöli markát; helyén volt az esze, jól kitolt a Wall Street és a BÉT ördögeivel, vége neked Soros György! Plebejusunk, ki időközben befektetővé avanzsált, here módon pergetve napjait, várta az ígért értesítést. Várhatta. Egy hónap elteltével már picit nyugtalankodott, hát felhívta a Kalmárt. Az Aranyközpont Zrt. ad magára (az ügyfélre nem annyira), recepciós kisasszonyt foglalkoztat, aki nagyon megértően elmagyarázta, hogy az előző heti szállítmány kimaradt, de a következő szállítmány hét közepére várható. Bár a megrendelésben az adataim között a telefonszámomat is felírták, de biztonság kedvéért ismét elkérte, hogy probléma esetén értesíthessenek.