Naiv ügyfélék nem bírták kivárni, amíg a Fortuna fogadó és vendégház kétszemélyes csapata kiszolgálja őket, inkább átsétáltak egy másik faluba:

Tavaly a nyári túránk egyik állomása volt a fogadó, ahol megszálltunk. Egy Úriember fogadott minket, miközben teljesítette a megrendeléseket és sorban hordta ki az ételeket. Hosszú perceket vártunk arra, hogy valaki megmutassa a szobánkat, mert mindenre az volt a reakció, hogy: "Nem tudom, a feleségem intézi"..akinek persze a konyhát kellett otthagynia csak mert új vendég érkezett. Megkaptuk a jól megérdemelt szobánkat, gondoltuk vacsorázunk egyet a hosszú út után.

A második pofon akkor ért minket, amikor a teraszon asztalhoz ültünk és az étlapot néztük a pincérre várva, (a fogadó emberke) aki persze ránk sem hederített. Haveroknak vitte a sört, jó móka volt látni, hogy jól érzi magát csak mi eluntuk a várakozást.

A Szomszéd faluig (Bázakerettye) gyalogoltunk el a Ciklámen fogadóig, ahol nem volt kérdéses a vendég kiszolgálása.