Bár többször is szerepeltek már a Homáron, a velünk született sárkányéhség miatt előbb-utóbb minden gyereket elvisznek hüllőshowt nézni, aminek mindenki benézi a trükkös jegyárát. A végtelen turnét lassan élőben lehet követni nálunk is. Februárban Újpesten született egy élménybeszámoló, most pedig Dunaújvárosba kígyóztak be.

Már kétszer volt itt a homáron, de ezek a nyomorultak még mindig trükköznek az árral (azaz csak a kedvezményt írják ki, lásd melléklet): Most éppen nálunk hirdetnek. Úgy látszik nem tudják levedleni ezt a szokást, mert hidegvérrel átvernek bennünket és újra és újra le kell nyelnünk a békát. Hűljön rájuk a bőr!

Üdv, Egyéves Önkéntes

Az újpesti élményekből kiderül egyebek között, hogy zavarodottnak tűntek a jó eséllyel benyugtatózott hüllők, illetve hogy anyukának igazából 1900, nagyszülőknek 1600 forint a belépő, és 1000 forintért lehet teknőssel fotózkodni.

Sokáig tűrök és morgok magamnak, főleg, ha a gyerekeim szórakoztatásáról van szó, de azért van egy-két dolog, ami tényleg kiveri a biztosítékot! Kezdjük ott, hogy már a plakát gyanúsan emlékeztetett a tavaly decemberi Dino-Expo nevű kiállításra, ahol néhány kókadt dínón kívül meg lehetett nézni a BBC által gyártott „Dinoszauruszuok, a Föld urai” c. sorozat összes részét (azt mondjuk nem tudom, a BBC megadta-e a jogokat a nyilvános vetítéshez), ha az ember elviselte a háttérben sejtelmesnek szánt, ámde idegesítőre sikeredett villódzó fények okozta fejfájásrohamot.

De egy kétgyermekes anyuka a gyerekeiért sokat tűr és mindent (na jó, majdnem mindent) megtesz, és ez valóban jó programnak ígérkezett. Még időben észbe kaptam, hogy egyedül egy 2 és egy 4 évessel nem merészkedem a Gigante Reptiles (gigantikus hüllők) közé, így a kicsi otthon maradt apával, a fiam meg én viszont nekivágtunk a „60 perc izgalomnak a hüllők világában”.

Az egészről onnan értesültünk, hogy az óvoda környéke szépen ki volt plakátolva, és az ovi is tele volt rakva a mellékelt szórólappal, ami bőszen hirdette:

OVISOKNAK INGYENES!
TOVÁBBÁ 690 Ft. EGYSÉGES
KEDVEZMÉNY MINDENKINEK

Ezt én többszöri gyors olvasatra is (egy darab tanári diplomával a tarsolyomban) úgy értelmeztem, hogy a gyerek ingyen megy be, én alig 700-ért. Aztán, mielőtt indultunk volna, fogmosás közben az gyanúm támadt, hogy meglehetősen félreértelmeztem a szöveg tagolását, valamint a Ft után teljesen feleslegesen odabiggyesztett pontot, az ugyanis nem a mondat végét jelentette. Vagyis a ki tudja mennyibe kerülő belépőből mindenki 700 Ft-os kedvezményre jogosult. 1500 Ft volt a pénztárcámban, ennyivel vágtunk neki a kalandnak, gondoltam, ennyiből csak kijön.

Nem jött ki. A helyszínen kirakott papírfecni azt hirdette, hogy felnőtteknek 1900, gyerekeknek és nyugdíjasoknak 1600 Ft a belépő. Mivel már ráizgult a gyerek, nem volt szívem cserben hagyni, úgyhogy futottunk egyet egy ATM-ig. Még időben érkeztünk vissza ahhoz, hogy meglehetősen normális helyet szerezzünk magunknak és valóban testközelbe kerülhessünk a „félelmetes, gigantikus” hüllőkkel. A komfortérzetemet erősen visszavetette, hogy ruhatár nem volt, így 0 fok körüli kinti hőmérséklethez öltözve ülhettünk a kabátunkon egy 30 cm magas és 30 cm keskeny padon. Ebben csak az volt a jó, hogy 10 perc után teljes érzéketlenségig elzsibbadtak a lábaim, így legalább már nem fájtak a kényelmetlenül kitekert félig guggoló ülőpózban.

Aztán jöttek a gigante reptiles, illetve hozták azokat barátságtalan és kevésbé barátságtalan arcú bácsik, és szélsebesen hordozták körbe az ámuló gyereksereg és feszengő felnőttközönség előtt. Voltak ott siklók, kígyók, krokodilok, teknősök, meg különböző gyíkféleségek. Azonban kiderült, a "gigantikus" jelző annak szólt, hogy a felvonultatott példányok a nem nagytestű hüllők között "gigantikusnak" számítanak (pl. egy átlagosan 1,5 méteresre növő siklófajhoz tartozó egyed a félelmetes 160 cm hosszúságra nőtt! De sorolhatnám...) A narancssárgára szolizott bemondó bácsi, aki a keverőpult mögött állt, minden állatról elhadarta, hogy hol él, mekkorára nő meg és mit eszik, ám ebből az egyre növekvő zsivajban, amit tetézett a hatást fokozandó harsogó aláfestőzene, alig lehetett valamit érteni.

A szünetben, akinek még maradt pénze, lehetett tombolát vásárolni 400-ért (4 nyertest húztak ki, akik választhattak a Kínai Népi Demokrácia fröccsöntött játékremekei közül egyet-egyet), fogyasztani a büfében (kis adag pattogatott kukorica 500 Ft), illetve fényképezkedni a „gigantikus hüllők” egyikével (teknős, kígyó, krokodil) 1000-ért!!!

A szünet után folytatódott a show, körbehordoztak néhány állatot, mindenkire jutott 1-2 másodpercnyi idő, hogy megsimogassa azokat, végül egy hatalmas, 6 méteres albínó anakonda zárta a műsort.

A gyerek jól érezte magát, így a program elérte a célját. A baj csak azzal van, hogy én rettentő keserű szájízzel távoztam, és megfogadtam, hogy ha legközelebb hasonló betűtípussal és stílusban készült plakátot látok az óvoda környékén, inkább nem viszem oviba a gyereket, de még egyszer nem húznak be a csőbe.

Mert nem is az árakkal van a gondom (azzal is, de ez más kérdés), hanem a móddal, ahogyan az egész lehúzás kezelve van. Kezdve azzal, hogy nem lehet sehol tájékozódni, hogy mennyibe fog fájni az egész. A szórólap felirata nagyon is megtévesztő, erre akkor döbbentem rá, amikor többen távoztak még az előadás előtt (a gyerekek meglehetősen lógó orral), mert nem erre számítottak. Akik végül maradtak (velem együtt), azok is erősen morogtak, hogy a hirdetés nagyon is félreérthető (itt azért felmerült bennem egy, a GVH-nak intézett levél lehetősége is).

Sajnáltam az állatokat (komolyan, jobban, mint magunkat). Körbe lettek hurcolva, harsogott a zene és a zsivaj, szegényeknek még esélyük sem volt arra, hogy megszokják a környezetet, már vitték is ki őket. Láthatóan a legtöbbjük ideges volt, meg volt zavarodva. Azokról a szerencsétlenekről nem is beszélve, amelyeket „attrakcióra” is fogtak. A kevésbé barátságos bácsi ugyanis „kígyóbefogást” játszott el egy-két óriáskígyóval, piszkálta, rángatta, toszigálta az állatokat. Ugyan ezt két másik krokival, meg egy gyíkkal is. Rémes volt.
A fotózkodásról nem beszélve. Az egyik anyuka, aki bevállalta az 1 db fényképet 1000 Ft-ért, egészen kikelt magából a csalódottságtól, hogy a gyerekeiről készített fotó életlen, felülről (felnőtt magasságból) fotózták, és ráadásul még az egyik gyereke arca nem is látszik, mert a fotózás pillanatában éppen lehajtotta a fejét. S mindezt 1000-ért.

Megértem én, hogy a mai világban nagyon nehéz profitábilis vállalkozást üzemeltetni. DE!
1.) Ha előre tudjuk, hogy kettőnknek 1900-ba kerül is a belépő, valószínűleg azért elvittem volna a gyereket, mert nagyon érdeklik az állatok. Már ettől nem éreztem volna úgy, hogy lehúznak!
2.) Ha a fotót 500 Ft-ért készítik, valószínűleg többen vállalkoztak volna rá (még én is lefényképeztettem volna a gyereket egy kígyóval a nyakában), mert ennyi azért egyszer belefér. Ha mégsem sikerül a kép, legyen lehetőség a megismétlésre, vagy ha totálisan rossz a kép, legalább ne kelljen feleslegesen megvenni. Nem hiszem, hogy egy kép előhívásának önköltsége a 150 Ft-ot meghaladná, és akkor nagyon is bőkezűen kalkuláltam.
3.) Ha a mennyiség nem menne a minőség rovására, vagyis, ha csak fele ennyi „gigantikus hüllőt” vonultattak volna fel, viszont több információt kaptunk volna róluk, több ideig lehetett volna nézni őket, ne adj isten valóban „testközelből” (nem ragaszkodom a simogatáshoz, de ha már elhozzák az állatokat, akkor legyen a gyerekeknek esélyük tényleg megnézni őket), akkor az élmény(?) mellett még hasznos is lehetett volna.
4.) Ha nem éreztem volna azt, hogy az egész arra megy ki a „szereplők” részéről, hogy vasárnap van, mindjárt ebéd, gyorsan tudjuk le az egészet, aztán számoljuk meg a bevételt, akkor esetleg én magam reklámoznám a barátaimnak, az ismerőseimnek, hogy milyen jó kis program ez, igazán megéri az árát, menjetek el ti is.
Ha a szervezők a fentieken elgondolkodnának, változtatnának az árrés-politikájukon, elolvasnának néhány marketing könyvet, és valahogy gyerek-közelibbé tennék az egész előadást, akkor még a mai világban is sikeresek lehetnének.

Így viszont keserű szájízzel jöttem el, és csak annyit tudok mindenkinek tanácsolni, messzire kerüljék el a Gigante Reptiles show-t. Az én fiamnak tetszett az előadás, de még csak 4 éves lesz, és igazából a második részben már eléggé feszengett, hogy mikor lesz valami izgalom. Viszont úgy láttam, a nagyobbacska gyerekek többnyire csalódottan távoztak. Ezért aztán egyetlen öröm az ürömben, hogy az én gyerekem legalább jól érezte magát és a legnagyobb fájdalma csak az volt, hogy nem vettem neki 600-ért egy silány gumikígyót.

Kár érte. :(

Gabriella