Homárolvasólány tapasztalatai szerint a mávos pénztárosok nem feltétlenül viseltetnek jóindulattal az utazóközönséggel szemben. Például, ha látják, hogy rohanásban van, simán beetetik egy kéretlen diákjeggyel vagy azzal a szöveggel, hogy majd a kalauz ad pótjegyet:

Azért írok neked, hogy megosszam a nagyérdeművel a MÁV-os dolgozókkal kapcsolatos nem éppen pozitív tapasztalatom. Többször is előfordult, hogy a félretájékoztatásuk, illetve egymásnak ellentmondó tájékoztatásuk miatt fizetni kényszerültem az ócska szolgáltatásaikért. Az első eset még valamikor tavaly ősszel történt, amikor a fővárosból szerettünk volna vidékre utazni a párommal, hogy meglátogassuk a szüleinket. Egy Railjet szerelvényt néztünk ki magunknak, mivel a kérdéses időpontban az volt a legmegfelelőbb, és időre ígértük magunkat. A jegypénztárban jeleztem is, hogy szeretnék rá pótjegyet kérni. A pénztáros kisasszony közölte velem, hogy sajnos már elfogytak a pótjegyek, de én egészen nyugodtan szálljak csak fel, és kérjek a kalauztól pótjegyet, mert a kalauzok korlátlan számban adhatnak ki ilyet.

Mivel nem akartunk elkésni, így is tettünk. A vonat tömve volt, így a büfékocsiban ültünk le, rendeltünk is egy-egy forró csokoládét 900 forintos aranyáron, amiért kaptunk fejenként másfél deci gépi kakaót. De ezért még egy szót sem szóltunk, így jártunk, vettünk volna inkább üveges kólát. Kisvártatva megjelent a kalauz, és mi a pénztáros hölgy javaslatát megfogadva kértünk is pótjegyet. A kalauz szó nélkül kinyomtatta - a fejenként ötszáz Forintos büntetéssel együtt. Mikor elmondtuk, neki hogy a Keleti-pályaudvarban a belföldi jegypénztárban ülő kolléganője hogyan tájékoztatott minket, elnézést kért, és közölte, hogy sajnos minket félretájékoztattak, ő csak büntetést tud adni nekünk, és hogy nem ez az első eset, hogy ezt hallja egy utastól, hogy egy pénztáros MÁV dolgozó buzdítja őket bliccelésre.

 A másik eset karácsony után esett meg velünk, és azóta kétszer is megnézem, milyen jegyet kapunk a pénztárostól. Rajtunk kívül álló okok miatt (a BKV áldásos munkájának köszönhetően) késve érkeztünk a Keleti pályaudvarba, és rohanva vettünk jegyet. Két teljes árút kértünk, árra stimmelt is a dolog, a jegyeket egyből a pénztárcámba tettem, és rohantunk a vonathoz, amit szerencsére elértünk.

Nagyjából félúton jött a kalauz, aki a jegyeinket elvéve kérte a diákigazolványunkat. Furcsállva kérdeztük, hogy miért lenne rá szükség. Kiderült, hogy a pénztáros két darab diákjegyet adott nekünk, és a teljes árú jegy és a kedvezményes diákjegy közti különbséget valószínűleg zsebre tette. Szerencsére a kalauz nagyon rendes volt, érdekes módon ő is azt mondta, hogy nem először találkozik ilyen esettel, és sajnos nem hiszi, hogy bármit is tehetünk, mert nem tudjuk bizonyítani, hogy mit kértünk, viszont mivel látta, hogy nem akartunk jogtalanul kedvezményt igénybe venni, ezért csak egyikünket büntette meg nyolcezer forintra.
 
 Mondjuk én azt sem értem, hogy hogy adhatott volna ki a pénztáros egyáltalán diákjegyet érvényes diákigazolvány felmutatása nélkül, amikor egyetemre jártam, tőlem mindig elkérték. Sajnos az utóbbi esetet a saját figyelmetlenségem számlájára (is) írom, de akkor is felháborító, hogy mit meg nem engedhetnek maguknak a pénztár üvegablakai mögött seggelő MÁV-os dolgozók.
 Vigyázzatok a pénztárosokkal!