Igazán jópofa meglepetésben részesülhet, aki Kanadába indul aprópénz nélkül. A vancouveri reptérről a transzfer a belvárosig 7,75 dollár, de az automata nem tud visszaadni. A boldogan megérkező utasok tehát kapnak egy cetlit a visszajáró összegről, amit 4 hét alatt írnak jóvá:

Leszáll az ember Kanadában a repülőgépről, a reptér szokás szerint kint van a pusztában, mi történik ilyenkor? Az ember megkísérli igénybe venni a tömegközlekedést, hogy bejusson a városba. Ezzel elvileg nincs gond, metrómegálló a reptér előtt, csak jegyet kell szerezni valahonnan. Vannak is szép számban kitéve jegyautomaták, elfogad érmét és bankjegyet is. A jegy a belvárosig 7,75 dollár. Apróm nyilván nincs, mint ahogy szintén csak papírpénze van a reptérre érkező szép számú külföldi túlnyomó részének. Magyarországon nem mernék bankjegyet bedugni egy ilyen ketyerébe, de ezen a ponton még él bennem a fejlett nyugat iránti bizalom. 20 dollárosom van meg százasom, bedugok egy húszast. A gép kiadja a jegyet - meg egy cetlit a következő szöveggel: bocs, nem tudok visszaadni, de ez a cetli igazolja, hogy visszajár 12,25 CAD. Szerintem az utánam érkező 50 ember jelentős része is így járhatott.

Ezen a ponton még mindig élt bennem a fejlett nyugat iránti bizalom, gondoltam semmi gond, itt vagyok egy hétig, majd besétálok az irodájukba, visszaadják a pénzt, és ennyi. Pár nappal később elkezdtem nyomozgatni a visszajáró ügyében. Elsőre megkérdeztem egy "Tourist Information" bodegában. A nő azt mondta, hogy még sosem látott ilyen cetlit, de szerinte nézzem meg a cég honlapján. Hát ez nyilvánvaló, gondoltam, mert ezen a ponton élt még bennem a fejlett nyugat iránti bizalom.

Ez akkor rendült meg bennem először, amikor fél órát keresgéltem a cég honlapján, de egy iroda se volt feltüntetve, csak telefonszámok. Nincs irodájuk egy ekkora rohadt nagy városban, mint Vancouver?? Ekkor lesétáltam a szálloda portásához, hátha neki van ötlete. Ő is azt mondta, hogy még sosem látott ilyen cetlit, de a kedvemért megpróbálta felhívni a honlapon talált telefonszámot. Kábé 10 percet csöngette, nem vették fel. Na, ezen a ponton kezdtem el itthon érezni magam. Ekkor a hölgy azt javasolta, hogy menjek el a két sarokra levő metrómegállóba, ott van egy "Talált tárgyak" irodája a cégnek. Elbattyogtam.

Ott előadtam a történetemet, és elém rakták ugyanazt a telefonszámot, hogy ott kell érdeklődni. Mondtam, hogy turista vagyok, nagyon nem világos nekem, hogy hogy lesz ebből pénz, ha nincs irodájuk a városban. Aszongya, hogy ez a talált tárgyak osztálya, úgyhogy ő nem tudja, és nem is az ő dolga. Mondhatta volna azt is, hogy akkor majd én fölhívom a kollégákat az ön kedvéért, de nem mondta. Itt már teljesen Magyarországon éreztem magam.
 
Másnap a városban sétálva megint találkoztam egy "tourist info" bodegával, ezúttal egy másikkal. Nekik is előadtam a történetemet. Természetesen hitetlenkedve közölték, hogy még sosem láttak ilyen cetlit, de a kedvemért megpróbálták felhívni a kapott számot. Most sikerült. Ott közölték, hogy mivel 10 dollár fölötti összegről van szó, ezért csak csekken tudják visszaadni a pénzt, és 4 hétig tart az eset kivizsgálása. Oké, mondom, csakhogy én egy hetet vagyok Kanadában. Hajlandók Magyarországra postázni a csekket? Hajlandók. Jó, erre bediktáltam az itthoni címemet, és azóta is várom a csekket (Csak azt tudnám, hogy mihez lehet itthon kezdeni egy csekkel?). A tourist infósok meg nem győztek mentegetőzni, hogy szegény turistának ilyen rossz első élménye legyen Kanadából.
 
A tanulság: Kanadában se dugdossunk nagy pénzeket jegykiadó automatába. Nem tudom, mi lett volna, ha bedugom az utolsó százasom, és erre kapok egy sajtpapírt, hogy bocsi, a 92 dollárod majd négy hét múlva küldjük... És végül egy link a pénzvisszafizetési szabályokról, ha valaki nem hinné a történetet.