Gábor laptopját 3 hónap alatt sem sikerült megjavítani az EC-CO Kft-nél. Makacs alaplap-hiba jelentkezett, amit ugyan 38 ezer forintért "megjavítottak", de azonnal újra jelentkezett. A második javítás után elismerték, hogy az alvállalkozójuk lehet, hogy nem is csinált vele semmit. A harmadik javítás helyett naiv ügyfél kipréselte belölük a pénze nagyobb részét, csak a bevizsgálási díjat bukta be:

Prózai Szomszédok-epizódnak indult az alábbi történet, de hamarosan Monty Python-jelenet lett belőle. Laptopom egyik reggel nem indul, ventillátor pár másodpercenként felbúg, de se kép, se hang, a monitor fekete, de más monitoron ad képet: tipikus alaplap-hiba. Elviszem a szervizbe (EC-CO Kft.) 2013. április 11-én. Megnézik, mondják, ez valóban alaplap-hiba, és elküldik az alvállalkozójukhoz, aki az alaplapos hibákat javítja. Három hét múlva hív a szerviz, hogy az alvállalkozójuk szerint is alaplap-hiba, 38.100,- forintért megjavítják, kérem-e a javítást, szerintük még megér ennyit beletenni a gépbe. Kérem a javítást. 2013. május 6-án átveszem a gépet, a szervizben még bekapcsol. Otthon már nem indul, a ventillátor pár másodpercenként felbúg, de se kép, se hang, a monitor fekete, de más monitoron ad képet: tipikus alaplap-hiba – újra.

Visszaviszem pár nap múlva (május 17.), kérem a garanciális javítást, ugyanis fél év garanciát vállaltak rá. Azt mondj a szerviz (EC-CO Kft.), hogy ez bár újra alaplap-hiba láthatóan, de nem biztos, hogy garanciális, mert lehet, hogy az alaplapnak egy „másik hibája” jött elő, de még aznapra visszahívást ígérnek, hogy mi a hiba újabb oka … és innentől válnak érdekessé a dolgok…

Másnap nem hívnak, sem a következő héten, ezért én hívom őket, hogy mi van már. Mondják, nem tudják, de jövő héten hívnak már biztosan. Nem hívnak jövő héten sem, újra én hívom őket: jövő héten hívnak – ígérik újra. És így megy egy hónapon át.  Közben egyszer sürgető e-mailt is írok, válasz nem jön. A gép június 24-re „készül el”. Átveszem a gépet, elismerik, hogy újra „alaplapos” volt és hogy igazából nem tudják, csinált-e vele valamit egyáltalán az alvállalkozó. A gép a szervizben még bekapcsol. Otthon már nem indul, ventillátor pár másodpercenként felbúg, de se kép, se hang, a monitor fekete, de más monitoron ad képet: tipikus alaplap-hiba - újra.

Július 11-én visszaviszem a gépet újra a Fillér utcába a szervizbe, a garanciális javítás garanciális javítására.  Mondom, hogy többet már nem hagyom náluk a gépet, mert nem akarom, hogy megint másfél hónapra eltűnjön egy fekete lyukban és nem is bízom abban, hogy meg tudják javítani. És természetesen kérem vissza a munkadíjat.

a)  Szerviz munkatársa hosszan egyeztet a főnökkel: az a megoldás születik, hogy visszaadnak 10.000,- forintot a 38.100,- forintból, arra hivatkozva csak ennyit, mert „ezt nekünk sem fogja visszafizetni az alvállalkozó.” Mondom, hogy ez engem nem érdekel, én nem az alvállalkozóval állok jogviszonyban, hanem velük. Kérem tőlük a teljes munkadíjat újra.

b) Azzal védekeznek, hogy a két hibajelenség nem pontosan ugyanaz volt, ezért örülhetek, hogy másodszorra „megjavították” garanciálisan. Mondom, hogy egyrészt nem javították meg, másrészt a munkalapon is az szerepel, hogy a gép már járt náluk „ugyanazzal a hibával”. Mondom, hogy a szervizvezetővel szeretnék közvetlenül beszélni.

Szervizvezetővel is lefolytatom a) és b) pontban írt beszélgetést és kérem vissza a teljes összeget. Szervizvezető azt mondja, hogy visszaadja ő a teljes összeget, de akkor itt kell hagynom a gépet, hogy „elrontsa”, hogy „egyáltalán ne működjön”, mert szerinte a legutóbbi szereléskor „azért egy kicsit jobb lett” és „ezzel lennénk egálban”. Ezt a megoldást kikérem magamnak, felhívom figyelmét, hogy a gépet ennél jobban már nehéz lenne elrontani, mert az nem jó és figyelmébe ajánlom a szervizben kint díszelgő „Minőségbiztosítási Politikánk” elnevezésű okiratot, ami az ügyfelek gyors, hatékony, szakszerű és udvarias kiszolgálásáról regél. Közben megjelenik másik két ügyfél, ők már három hónapja várnak a gépükre és szintén sokadszorra hozzák vissza újabb és újabb javításokra.

Már 50 perce megy a vita, asszertív ember lévén felajánlom, hogy elengedem a bevizsgálás díját (3.810,- ft), csak hogy moccanjon a holtpontra jutott tárgyalás. Szervizvezető siránkozik, hogy ezt neki az alvállalkozója nem fogja visszafizetni, én mondom, hogy engem ez nem érdekel. Megvilágítom neki a jogviszonyunk helyzetét (vagyis hogy én velük állok jogviszonyban), és megkérdezem, hogy ő mit tenne, ha mondjuk az autóját nem javítanák meg sokadszorra a szervizben arra hivatkozással, hogy az az alvállalkozó hibája, vajon ő ilyen érvre visszakérné-e a javítás díját vagy sem? Jogászként szívesen mesélnék nekik az e helyzetet a jogban rendező „A hibás teljesítés” elnevezésű jogintézményéről (Ptk. 305. §-311/A. §), de bízom abban, hogy megértik a „képes beszédem” is.

Szervizvezető megpróbálja bekapcsolni a gépet, ő is konstatálja, hogy az nem működik, csak a ventillátor búg. Megtörni látszik. Közben a másik két panaszkodó ügyfél ígéretet próbál arra vonatkozóan kicsikarni, hogy három hónap után legalább tájékoztatást kaphatnak arról a jövő héten, hogy mikorra lesz „kész” a gépük.

Szervizvezető visszafizeti a munkadíjat (38.100,- ft) mínusz a bevizsgálási díj (3.810,- ft). Búcsúzóul siránkozik, hogy ezt neki ezt az alvállalkozója nem fogja visszafizetni. Én erre azzal válaszolok, hogy elment három hónap, kifizettem 3.810,- ft-ot és a gépem se javult meg. Szervizvezető utoljára még kifejezi abbeli reményét, hogy esetleg egyszer újra igénybe veszem a szolgáltatásaikat. Biztosítom róla, hogy bizalmam – a történtek ellenére – töretlen.