J. Krisztusnak a Mester utcai Spárban kellett közbeavatkoznia, hogy szerencsétlen turisták ne hulljanak el az út mentén végelgyengülésben:

Olvastam már történeteket eladókról, akik nem tudják mit is jelent a vevő-kereskedő közti kapcsolat, de sokáig olyan városi legendaként kezeltem ezeket. Egészen a mai napig, amikor is fültanúja voltam az emberi butaság egyik példájának. Helyszín Budapest, Mester utca Spar City áruház. Résztvevők: Spar eladó, Spar árufeltöltő, turista, és turistakísérő, nézők (pl.: jómagam). Nézegetem a tejtermékes pultot, mikor alpári párbeszéd üti meg a fülem:

Eladó: Mit akart az? (fejével egy hölgy irányába int)
Árufeltöltő: „Mittomén, nem értek külföldiül! Nem igaz, ha elmegyek egy országba, akkor egy kurva szótárt viszek mán’ magammal, hogy megértsék, mit akarok?  Hogy lehet ennyire idióta valaki, hogy ha külföldiába megy, akkor nem beszéli a nyelvet? Nekem kéne mindent tudni?”
Eladó: Heves bólogatás kíséretében ért egyet az atrocitást ért társával.

Közben a turista még ténfereg a boltban, láthatóan nem ismeri ki magát, megkérdezem tőle, tudok segíteni? Csórikám szőlőcukrot keresett, hát felkutattuk közösen a boltban. Keresés közben megkérdezte, rá volt mérges az a hölgy, aki annyira kiabált? Most mit mondtam volna neki? Ááá, dehogy, nem volt az mérges, csak egy tanulatlan bunkó, aki ráadásul még tiszteletlen is.

Nem, természetesen nem kell minden embernek angolul vagy németül, vagy oroszul, vagy bármilyen nyelven is kommunikálni. Elég, ha a magyart használja. Csak ne legyen felháborodva azon, ha a kereskedelemben nem csak magyar vevői vannak. A határok lassan 25 éve nyitottak, így szerintem nem akkora szenzáció, ha egy turista érdeklődik a saját vagy esetleg egy tanult nyelven.  Ha pedig nem tud válaszolni, akkor ezt nem reklámozni kell hangosan, hogy még a villamosmegállóban lévő emberek is hallják, hanem kedvesen mosolyogni, rázni a fejet és magába szállni, hogy lehet meg kéne kicsit tanulni angolul? Előnyére válna.