A nagy sikerű, egyáltalán nem választási kampányból bevezetett 5 éves tervet rezsicsökkentést sikerült beelőznie az ELMŰ-nek még tavaly decemberben, amikor egyszerre 3 havi számlát küldött ki előfizetőinek. A forradalom azonban elsöpörte a karvalytőkések fondorlatát, ugyanis ezeket a csekkeket nem kell befizetni:

A korábban megküldött, februárra, márciusra vonatkozó számlákat nem kell befizetni, azok helyett új készül - közölte az Elmű-Émász, hozzátéve, hogy ha valaki ezeket a számlákat befizette, és nem tesz semmit, a többletet jóváírják, de az ügyfélszolgálaton kérheti a különbség visszautalását is.

A karácsony a biztos pusztulás ideje, ha ügyintézni próbál, András mégis megkockáztatta a lehetetlent, és december 23.-án feltörte egy az OTP-nél lekötött pénzét. Természetesen azóta sincs az összeg a számláján:

Az első meggondolatlan lépést akkor tettem, amikor az itteni bankomból hazautaltam a poszdoktori munka során félretett jövedelmem egy jelentős részét. A későbbi ínséges napokra gondolva le is kötöttem az összeg egy részét. Pár hónappal később az élet úgy hozta, hogy fel kellett törnöm az egyik lekötött összeget. A történet kedvéért nevezzük ezt XXX XXX-nek. Amikor kiderült, december 23-án, hogy a 2013-as esztendőt előre nem tervezett kiadásokkal kezdem, elindítottam az internetbankon a feltörést, s biztos voltam benne, hogy 27-én, az első banki munkanapon rendelkezésemre áll majd az összeg. Reggel meg is jött az sms, a feltörésről, az ugyan gyanús volt, hogy a szöveges üzenet végén, a felhasználható egyenleg nem növekedett meg a feltört XXX XXX forinttal. Munka előtt rá is lestem a netre, s láss csodát XXX XXX-et sehol nem leltem. Tüzetesebb szemlélődés után a részletes adatoknál felfedeztem XXX XXX-et mínusz előjellel az előjegyzett kártyaforgalom rovatban. Arról, hogy ekkora terhelés – akár kártyás fizetés, akár pénzfelvétel formájában – történt volna, nem kaptam kártya-kontrolos sms-t.

Debreceniek biztos láttak már ennél cifrábbat is, de azért ez se rossz. Naiv gyalogost a rendőrök egyik éjjel megbüntették 5000 forintra, mert szerintük nem ott él életvitelszerűen, ahova be van jelentve. A sajtpapírjukra viszont már elfelejtették ráírni a fennforgás tényét:

Józanul sétáltam haza Debrecenben, amikor át kellett mennem az úttest túloldalára. Zebra, lámpa, láttam hogy ott a rendőrautó így oda is figyeltem nehogy piroson menjek át. (Folyamatos) Zöld volt a lámpa, leléptem, de ahogy megtettem 1-2 métert az úttesten elkezdett villogni. Gondoltam simán jó vagyok, még villogott mikor átértem. Utána rendőréknek lett zöld, elindultak, amikor mellém értek dudáltak. Megkérdezték hogy milyen színű volt, mondtam hogy zöld, azt mondták nem, mondtam hogy ne csinálják még direkt oda is figyeltem. Kérdezték hova megyek, mondtam hogy haza, kérdezték hol lakok, megmondtam. Elkérték az iratokat, és itt kezdődött a probléma. Nem az a cím van a lakcímkártyámra írva amit mondtam nekik. Elkezdődött az agyalás hogy 15 napon belüli bejelentési kötelezettség vonatkozik a lakcímváltozásra. Hiába mondtam hogy az állandó lakcímem az nem Debrecenben van, minden hétvégén hazajárok a szüleimhez, néha hétköznaponként is, oda jön a postám, ott van minden, közölte a rend őre, hogy márpedig én életvitelszerűen Debrecenben élek. Ekkor merült fel bennem az a kérdés hogy mire alapozva állapítja meg azt bárki hogy én életvitelszerűen hol élek? Ha a munkáltatóm nekem szállodában bérel szobát akkor azt kell bejelentenem? Közölte hogy igen.

Ferenc szomorú, hogy a Shopline-nál december 11.-én rendelt könyveit csak januárban szállították, akkor viszont hiányosan.

Reklamációm a 2012. december 11-én leadott (rendelés-azonosító: xxxxx/2012-12-11), előre kifizetett megrendelésem kapcsán kelt, amelyet a levél megírásának napján (2013. január 2.), hiányosan szállított ki a logisztikai partnerük. Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy mit jelent a karácsonyi ajándék januári kiszállítása. Egyúttal nehezményezem, hogy a megrendelésem egyik tételéről sikertelen rendelési értesítőt a rendelés leadása után tíz nappal, a karácsony előtti utolsó munkanapjának reggelén kaptam.

Lotskyék gyanút fogtak, amikor újonnan épített lakásukban 2 hónapig tartott a fűtés beüzemelése. Jobban körülnéztek, és találtak még jó néhány hiányosságot, anyagspórolást és anomáliát. Ezekből egyetlen komolyabb dolgot sikerült megjavíttatniuk: a visszafelé folyó szennyvízcsatornát.

2012. márciusában, fél év lakáskeresés után végre rátaláltunk arra a lakásra, ahol a következő legalább 20 évünket el tudtuk képzelni.  A lakást, ami akkor épült, több alkalommal is megnéztük, mert nem szerettük volna, ha a beköltözés után kellemetlen meglepetések érnek bennünket. Valamit elszúrhattunk, mert a kellemetlen meglepetések csak jöttek, és jöttek.

Úgy látszik a csődbe ment Aranyközpont tulajdonosa hisz az új év-új élet mondásban. Illetve arról is meg van győződve, hogy az emberek fél év alatt mindent elfelejtenek, hiszen mi másért hirdetne a köztévén aranyat?

Bízom benne, hogy pórul járt hozzátartozóm történetének közreadásával néhány hozzá hasonlóan óvatlan aranyvásárlót sikerült eltántorítani a megrendeléseket nyár óta nem teljesítő Safety Goldtól és megmenteni a bajtól. Az ő ügye továbbra sincs rendben, azaz se pénz, se posztó. Sipos István, a Safety Gold és a már nyáron becsődölt és több száz károsultat maga mögött hagyó Aranyközpont Zrt. tulajdonosa viszont úgy néz ki, annál inkább elemében van.