Folytatódik közösségi oknyomozásunk a Posta körüli jelenségek feltárására. Mai megfejtőnk egy volt alkalmazott, aki szerint számos oka lehet annak, ha valahova nem jut el a kézbesítő, de leginkább az, hogy túl vannak terhelve, a felhasználók pedig hülyék:

Régi olvasója vagyok a blognak, ha nem is minden bejegyezést, de a Postával kapcsolatosakat mind olvastam. "Új trükköt talált ki a Posta a lehúzásra?" címen megjelent bejegyzésre kívánok reagálni. A hivatalos iratokat kétszer kell kivinni. Ingyen. Az ismételt kézbesítés elnevezésű szolgáltatás pedig nem egy új dolog, minimum egy éve az ajánlott küldeményekhez használatos értesítőkön is szerepel a "reklámja", de már a legyártásukat megelőzően is létezett. A különböző díjakról a Postai szolgáltatások Általános Szerződési Feltételeiben találhat információt a nagyérdemű. Persze egyszerűbb mocskolódni és összeesküvés elméleteket gyártani.

A "Postás nem csöngetett" frázis napi rendszerességgel hangzik el az ország összes letéti kézbesítéssel foglalkozó hivatalában, nem egyszer, nem is kétszer. Az esetek felében a postás valóban nem kísérelte meg a kézbesítést (Az okokra ki fogok térni), a másik felében:

1. Hazudnak az ügyfelek. Hazudnak, mert nem képesek egy céges levél átvételéhez igazolni a jogosultságukat, vagy mert nincsenek bejelentve az adott címre, ahova a küldemény szól. Úgy gondolják, hogy egy ilyen blöffre, majd fájdalomdíj gyanánt kivételt tesznek velük.
2. Hülyék. A "Van-e működő csengő" és a "Ki van-e írva az ajóra/postaládára a név?" kérdésre meglepően magas arányban érkezik nemleges válasz.
3. Hajszárítás, süket nagymama, boltba leugrás, szarás, hangos pornó nézés stb.

Miért csak értesítést hagy hátra a postás? Elárulom a nagy titkot, mert érthető okokból az ablakban ülők nem válaszolhatnak erre, ellenben biztosítást kötelező ajánlaniuk, de ez egy másik történet. Garantáltan van hallótávolságon belül valaki.

A kézbesítők túl vannak terhelve, nem ritka, ha az újságok, választási szórólapok, közönséges levelek mellett, napi 100-150 ajánlott levelet kell kivinniük. A motorok egy részét elvették, lehet gyalog járni. Korábban, ha nem volt tértivevény a levélen, kézbesíthető volt levélszekrénybe, mára mindent aláírással kell elismertetni.

Abban az esetben, ha 12 órányi munkavégzés alatt képtelenség minden címhelyen megvárni, hátha előbukkan egy átvevő, akkor azokra kell szorítkozni, akik biztosan otthon vannak. A kedves olvasót, ha többször nem találta otthon a postása, számíthat rá, hogy legközelebb nem fog próbálkozni. A délben seggrészeg, erőteljesen szagló, "aktív álláskeresők" szintén nem tartoznak azon szerencsések körébe, akiknél kézbesítés történik.

Egy egyszerű példával magyaráznám a többieknek, akik nem taroznak ebbe a két kategóriába. Vegyünk 100 ajánlott levelet, ebből 50 kézbesítésére jut idő, történetesen pont 50 levél gazdája nem ad borravalót és másik 50 pedig ad. Melyik 50 lesz a szerencsés? Kell még magyarázni? Fel lehet háborodni rajta, de elárulok még egy titkot, ha a pizzafutár sem kap borravalót, legközelebb garantáltan le lesz köpve a pizza. Jó étvágyat!

Ez az e-mail nem született volna meg, ha a Magyar Posta Zrt. közleményben regálna a blogon megjelenő folyamatos sárdobálásra ill., ha nem igahúzó baromként tekintene a dolgozóira, elsősorban a kézbesítőire.

Egy volt postai alkalmazott