Andreáék két órát várták, hogy a gyerekek pizzáját áthozzák a Symbollal szimbiózisban élő Puskás Étterembe:

12.30-ra foglaltunk 6 fő részére asztalt a Puskás Étterem gyerekjátszóhoz közeli részében. Érkezésünkkor kedves pincérlány fogadott Minket, aki tudta, hogy asztalunk van, ezért odakísért az asztalunkhoz. Melyikhez is? Válasszunk mi. Egy 8 fős asztal mellé kezdünk letelepedni, épp letettem a táskám és levetkőztettük a gyerekeket, amikor udvariasan közli velünk egy fiatalember, hogy ez nem a mi asztalunk és hogy már 3 napja foglalt minden asztal. Esetleg átfáradnánk-e a zongora mögötti, lépcsős „emelvényen” elhelyezett, kissé eldugott asztalhoz, amiről ugyanolyan remek rálátásunk nyílik majd a gyerekekre és itt is tudunk mindkét étteremből rendelni. Rugalmasan felállunk, felcuccolunk és elhelyezkedünk a másik asztalnál.

Kis idő elteltével megkapjuk a Puskás étlapját, itallap ill. a másik étterem étlapja csak külön kérésre érkezik, amiből a pizza-lap hiányzik, ezért újra szólni és várni kényszerülünk.  Közben megérkeznek az italaink. Végül (3/4 1-kor) egy fiatal pincérnek leadjuk a rendelést, jelezzük, hogy a levesekkel együtt kérjük a gyerekek pizzáját, amire gombát nem kérünk. Ekkor az étteremben még kevés volt a vendég, a foglalt asztalok nagy része üresen állt mindkét részben.

Amíg az ételekre várunk felfedeztük mit is kínálnak gyerekprogramként. Fiatal bohóc, aki lufiból kutyát, kardot varázsolt, fiatal lány, aki egy színezőkkel, ragasztó stiftekkel, tompa végű ceruzákkal beborított asztal mellett csendesen, titokban az uzsonnáját majszolgatva ül. Nem köszönnek, nem mutatkoznak be, a gyerekeket nem szólítják meg. A lánnyal próbálok szóba elegyedni miközben nekiállok kihegyezni a ceruzákat. A hegyező megtelt, szemetes sajnos nincs, papírból hajtogat valamit, amibe kiüríthetjük. Közben gyűlnek a kisebb-nagyobb gyerekek, akik spontán mód lefoglalják magukat, színeznek, vagy vékony papírra fénymásolt álarcot díszítenek, kipróbálják a bohóc kellékeit (kendők, zsonglőr „labdák”). A háttérben végig Halász Jutka néni énekel. Lufiból szeretnénk repetázni, de az sajnos, idő előtt elfogyott. Szerencsére a nagyot a színezés, a kicsit a körbe-kö9rbe futkorászás leköti.

A hasunk közben egyre jobban korog, a pincéreink felénk se néznek. Elindulok az étteremben, hogy rátaláljak a személyzet valamelyik tagjára, aki információval láthatna el arról, mikorra is készül el az ebédünk. 2 órakor végre feltűnnek a leveses lábasok (amit valószínűleg csak melegíteni kellett) a gyerekek pizzája azonban sehol. Amikor szóvá teszem, hogy kimondottan az volt a kérésünk, hogy a levessel együtt tálalják, ígéretet kapok arra vonatkozóan, hogy utána néznek.

Javában esszük a levest, amikor kb. 10 perc elteltével feltűnik a pincér és közli velünk, hogy még 12 pizza van előttünk, így várjunk további 10 percet. Kérem, hogy ez esetben szíveskedjen valami harapnivalót biztosítani a farkaséhes gyereke számára, ő olyat nem tud. Leszedik a levest, érkeznek a fő fogások, ekkor a pizza még mindig sehol. Újra szólok, válasz késve, de érkezik, még várnunk szükséges. Ekkor jelzem, hogy majd a számla fizetésekor szíveskedjenek kihozni nekünk a panaszkönyvet is.

20 perc elteltével megérkeznek pizzák, majd a számlánk is, amit még ugyan nem kértem, kiemelt kísérettel (gondolom az étteremvezető vagy a főpincér személyesen), Panaszkönyv nélkül, közlik, hogy ez nekik nagyon kellemetlen és nem kell kifizetnünk a két pizzát. (Mindkettő gombával érkezett.) Később, még egyszer becserkésszük a pincérlányt és rendelünk további két üdítőt, amiről a számla is megérkezik. Sikeresen összeadják az összeget, amiben mindkét esetben kötelező 10% szervízdíj szerepel, amit kártyával ki is fizetünk és ennyiben is maradunk.

Szomorú, hogy ez ma még előfordulhat egy magára valamit is adó helyen.
Kiszolgálás: pocsék
Gyerekprogram: színvonaltalan
Ételek: finomak
Hiába a jó szakács, ha az ügyfélélmény borzalom.