Ádámék otthagyták a Biohairt a Soroksári Auchanban, miután másodszor sem bírtak 5 percet szakítani egyéves kisfia hajára:
Szeretném megosztani veletek a mai napon (05/10-én) szerzett friss tapasztalatomat a sorksári Auchan-ben működő Biohair-rel kapcsoaltban. Tudom, most jön a kötelező szöveg, hogy aki ide betér az nem lehet sikeres ember. Ez igaz, sikeres ezzel a hellyel még sosem voltam. Egyszer már eljátszottuk a kötelező hajmosás sztorit, akkor menten fordultam ki az üzletből és megfogadtam többet ilyenbe nem megyek, azonban megbocsájtó és jóhiszemű emberként elkövettem újra ezt a hibát, vagyis kétszer léptem ugyanabba a szarba. Ami persze rám nézve, a "Hát istenem, vannak helyek amelyek nem változnak!" mondattal letudható lenne, azonban az elmúlt 3 évben 2 gyerkőccel bővült a család. Igen, voltam olyan balga, hogy a kisebbikkel, az alig 1 éves fiammal szerettünk volna sima hajvágást kérni. Nem egy nagy tétel, ennek is nyilván köze lehet a következő sztorinak.
2 gyerekkel megrakva megérkezünk a hajvágó "szalonba". Kép a következő: tömött bolt, unott fejű fodrászok és ha lehet még unottabb fejű recepciós, vagy koordinátor, mindeki döntse el. Nekem nagyon nem szimpi, régi beidegződések. Feleségem meggyőz, maradunk, "bejelentkezünk". Pultos fiatal agyon szolizott, totálisan unott fejű néni, felveszi az adatokat, mely roppant bonyolult, hangyatöknyi betükkel írt kis kártya kitöltéséből áll. Itt fiatal, idős aggastyán keresztnéven szólítva, mint mikor a hülyegyerek a pult mögül a 90-es években a 70 éves néninek, aki az unokáját elvitte a MekDöncibe, a "Szia, mit kértek?" szöveggel "köszönt". Ámérikan sztájl beköszön erősen, itt is. Szóval ikszelni kell, mint a totóban vagy a lottóban, attól függően ki mit kért, meg persze szogorúan a keresztnév, hogy lehessen kihez társítani a sajtpapírt.
Néni szeme fölcsillan, hátha mosni kell, mondom nem, ma mostam, mielőtt eljöttünk. Ajaj, így hogy fog fogyni a promó sampon?! Mondjuk, hogy a kisfiúnak is vágni kell csak. OK, ez van sajnos, sampon marad a flakonban, Mari néni izmos ujjai meg nálunk kimenőt: törölközőt és frissítőt kapnak. Nénik a pult mögül, valami földöntúli grimasz vigyorral az arcán közli, hogy "Félórát várni kell!". (Később ennek is jelentősége lesz.) Ok, addig elmegyünk óráshoz, stb. Itt meg kell említeni, hogy 1 éves fiam, aki már nagyon szépen jár, fut szalad, fel s alá rohangál a bolt soron, anyuka utána. Kislányom, aki 3 éves szorosan mellettem, ő most türelmesebb.
Visszaérünk félóra múlva, ez 18:40. Pultos néni meglepődött, mert arra számított nem jövünk vissza. Közölte az ott ácsorgó két fodrásszal ne kezdjenek neki az időközben általa beszervezett 2 új delikvenssel, mert itt vannak ezek, akik "Mégis visszajöttek!". Itt kellett volna kapcsolnom, dehát öregszem. Nagy sutyorgás veszti kezdetét a "Szent Katedránál", és lám mégsem mi jövünk, hanem a két ember. Na persze, hiszen nekik mosni kell bőven. Fogy a sampon, jeeee! Közli velünk fontoskodva, hogy még 5 perc. Újabb feladott labdát szalaszottam el. Fiam már kezd nyügös lenni, persze hiszen 1 éves, és már 45 perce szivatja egy unott fejű szolárium szökevény. Eltelik a 2. 5 perc, közben a lányommal megbeszéltem, hogy ha sorra kerülök szépen megvár ott leül, aztán majd utána jön az öccse, szépen anyuci ölében ahogy szokták.
Nagy nehezen felszabadul egy másik fodrász néni. Látványosan unja magát, pótcselekszik, nem akar az istenért sem új melót felvenni, azaz minket, mire lassan, mint vontatottan, mint egy beteg lajhár oda csoszog a kuncsaft-dílerhez, következő sor sutyorászás következik, kicsit rohadtul kezd már idegesíteni, majd a kislány az eddigi unott fejére csodálkozó és nagy, de kissé naiv tekintetet varázsol, mondjuk nem volt nehéz dolga ezzel, és felteszi az egyetlen kérdést, amit ezeknek samuval vertek a fejébe, "A kisfiúnak mosva van a haja?" Komolyan mondom elég bután nézhettem hirtelen rá, mivel köpni-nyelni nem tudtam a kérdéstől.
Reflexszerűen kérdem tőle, "Egy babának akarod mosni a fejét itt? Arról szó sem lehet." Erre még butácskább fejjel közli, hogy hát az nem jó. Pechére feleségem erre berobbant az üzletbe, mivel hallotta ő is eme párbeszédet, és közölte velük, hová tegyék a hajmosásukat és hogy gratulál nekik, mert egy 1 éves gyereket a felesleges várakozással jól megszívattak. Otthagytuk őket, azt sem mondták elnézést, hogy nem mondtuk előre, vagy valami efféle. Búcsú grimasz megvolt az unott szolis nénitől a pult mögül és örült, hogy végre eltakarodtunk, mert hát mit képzelünk mi, hogy ők a drága idejükben csak hajat vágjanak és egy 1 éves kisfiúnak babahajjal, akarunk mi igazíttatni? Kötőszó odagondol.
Kérdem én a mélyen tisztelt tulajoktól, hogy ez normális eljárás? A gyereket nem akarja elvállani, de szétszivatja? Nem fogy a sampon, akkor retorzió van? Babasampon lett volna? Ez az üzletpolitika a frenchise része? Binder úr, Ön szerint ez helyén való? Vajon a budai intézményekben is hasonló körülmények uralkodnak ezen a téren, vagy ez csak a proliknak jár, szeretettel selyempapírba csomagolva? Dózer és só van elég? Mert használni kellene!
Ha a válasz nem, akkor: IQ teszt nincs a felvételiken? Vagy csak a műköröm hossza, a forrónadrág feszülésének erőssége, és a pislogások percenkénti sűrűsége, valamint az emberség hiánya dönti el az eredményt?
Kupont, ingyenes vendéglátást és egyéb nyálas-nyájas dumát köszönjük, de nem kérünk. Sőt, ellenben mindenkinek, mindenhol elmeséljük eme, a közösségi oldalakon is terjesztésre érett történetet, ezáltal is megvédve más gyermekeket, akik nem tehetnek semmiről.
Emberek, vissza a régi lakótelepi fodrászatokhoz, ott legalább emberként kezelnek mindenkit, hiszen belőlünk élnek, vagy mi?!
Az utolsó 100 komment: