Túrórudi két napja írta ezt a levelet, de talán még most is parkol, mert a rendszer az istennek se akarta bevenni a mágikus stop szócskát. Futott is szegény oszloptól a parkolótársasághoz, parkolótársaságtól a mobilszolgáltatóhoz, mobilszolgáltatótól a Nemzeti Mobilfizetésihez, Nemzeti Mobilfizetésitől vissza a mobilszolgáltatóhoz, és onnan csak azért nem tovább, mert ott bizony a kedves ügyintézőtől kapott egy titkos kódot. Ami ugyan nem működött, de addigra este lett, és hősünk a dolgos nap végén lefeküdt aludni. 

Parkolás végén három gyerekkel toporgunk a parkoló oszlop előtt, elküldöm a "stop" szót, majd várunk, mert azt hallottam a rádióban, hogy minden esetben meg kell várni a parkolás kezdetéről és végéről a visszaigazoló sms-t. Nem érkezik semmi, hívom a feltüntetett hibabejelentő számot, ahol a kerületi parkolási társaság automatája közli, hogy a várakozási idő több mint két perc, de szerencsénkre csak kicsivel volt több.

Ügyintéző nem tud segíteni, hívjam a mobilszolgáltatóm, a T-mobile ügyfélszolgálati számát, ugyanazt a számot, ahol különféle kódokkal kell azonosítani magamat csupán azért, hogy a nagyságos menürendszer elé járulhassak a kereskedelmi szolgáltatásaikat igénybeveendő. Oda járulok, mert a bizodalmam rendületlen: csak jutott a megújuló nemzeti parkolási szisztémában a parkolásnak egy dedikált menüpont. De nem! Gondolkodtam, megvárjam-e az ügyintézőt magát, a beígért több mint ötperces várakozási idő azonban eltántorított.

Közben az oszlopra bambulva reményt adott, hogy a Nemzeti Mobilfizetési Zrt. is ott szerepel a szolgáltatók között, ezért inkább ennek a cégnek a számát is felhívtam a további telefonos várakozás helyett. Persze, miért is ne hívtam volna őket, hiszen a rádióban azt hallottam, az újságban azt olvastam, hogy ez a cég egységesítette a mobilparkolást, ha valamelyik szolgáltató, akkor ők biztos tudnak lépni egy hirtelen adódó problémában.

Őőők? Mit is tehetnének, hiszen csak akkor tudnak velem ügyet intézni, ha előfizetőjük vagyok és rajtuk keresztül indítottam el a parkolást, beszéljek csak szépen a mobiltelefon-szolgáltatómmal az általános ügyfélszolgálati számon, ha jól tudják, tizennégyharminc. Jól tudják.

A félórás, eredménytelen közjáték után kikapcsolatlan parkolással érkeztünk haza. Időközben az is eszembe jutott, hogy este hat is elmúlt már, a fizetős parkolás ekkor magától befejeződik, ám erről sem érkezett sms.

Immár itthon, egy negyedórás kapcsolási processzus után (kódokkal belépés, nem kérem a forradalmian új szolgáltatást, a hangazonosítást, tizenhat jegyű hívásazonosító-szám meghallgatása, menükön végiglépkedés, öt perc várakozás) sikerült elmondanom történetünket az ügyintézőnek, aki nyomban ajánlotta, hogy volna ám egy titkos kód, amit jó is lenne, ha megjegyeznék a későbbiekre. Közlöm, nem fér több rohadt kód a fejembe, én úgy akarom használni a szolgáltatást, ahogy az ki van írva az oszlopokon, hiszen úgynevezett kényelmi szolgáltatási díjat számolnak fel, egy külön megjegyzendő titkos kód pedig nem kényelem, ami velünk történik, az meg végképp nem.

Ő sajnos nem tud segíteni, persze mélységesen megérti a helyzetemet és megígéri, így szóban, hogy a legközelebbi számlámon 1000 Ft-t jóváírnak. Viszont mégiscsak próbáljam azt a bizonyos kódot, és egy fél óra múlva visszahív, hogy lássam: az ügy rendeződött és leállított parkolással térhetek nyugovóra.

A kód nem működött, csupán az vigasztalt, hogy az ügyintéző tényleg visszahívott. Megnézte a rendszerükben, a parkolásom még mindig nincs leállítva, de nyugodjak meg, úgyis csak négy órát lehet egyben parkolni. A négy óra közben már rég letelt, a magyar-spanyol vízilabdameccset is megnéztük, sms sehol: se a parkolás leállításáról, se arról, hogy este 18 órakor befejeződött a fizetős időszak, se a titkos kódról, és a bejelentésemről se.

Majd egy hónap múlva, a számlámon találkozunk, gondolta a Parkolóművész és a fal felé fordult. Talán majd arra ébred, hogy nemzetivé és mobillá változott egy szép új világ hajnalán.

turorudi