Zavarbaejtő őszinteséggel megírt vallomással indul a levél, ami inkább randiblogra készült irománynak tűnik, mint Homár-esetnek, de aztán a vízparti hangulatba belerondít a rideg valóság. Ami akkor is tök gáz, ha levonom belőle, hogy levélírónk valószínűleg elég érzékeny állapotban leledzhetett, hogy a hétvégi ügyelet tényleg szívás bír lenni, és, hogy mindenkinek lehet rossz napja.  

 Az egészségügyben tényleg mindent lehet?!

Érdekes, vagy inkább megdöbbentő történettel, és bicskanyitogató témával fordulok Önökhöz. 28 éves felnőtt nő vagyok, aki nem akarja elfogadni azt az etikátlan bánásmódot, amivel a minap találkozott.

A nyár, a jó idő, a vízpart hangulata az egyik hétvégén engem is magával ragadott, és megismerkedve egy nagyon szimpatikus fiatalemberrel, bizony áldoztunk a szerelem oltárán. Rövid ismeretségünk alatt nem voltam bedrogozva, nem támolyogtam ordenáré részegen, és nem minden hétvégén engedek ismeretleneket a lábam közé.

Mivel mindketten felelősen, de felajzva közeledtünk egymáshoz, egyértelmű volt, hogy óvszerrel védekezünk. Ez mind felelős döntésnek tűnt, addig a pillanatig, míg azt nem tapasztaltuk, hogy az óvszer bizony megadta magát. Szörnyű volt! Készültünk, felelősek voltunk, használtunk is fogamzásgátló módszert, és az egész igyekezet… hogy stílszerű legyek, mint egy lufi, kidurrant.

A vasárnap délutánt a klinikán töltöttem, mert bár a fiatalember nagyon szimpatikus volt, mégsem 24 óra ismeretség után szerettem volna első gyermekemet világra hozni tőle.

Minden rendben volt, megkaptam a receptet. Vasárnap lévén kevés gyógyszertár volt nyitva, de a Széchenyi téri Kígyó patika, igen- mely tudtommal Szeged egyik legnagyobb patikája. Ott – számomra még mindig megdöbbentő módon- a gyógyszertáros hölgy NEM tudott adni ebből, az egyáltalán nem különleges gyógyszerből (bezzeg Vichy krém az orrba-szájba van, attól függően vasárnap délután melyik testrészem ráncosodik…). 

Rendben várok még egy kicsit (hiszen „ráérek”), és megvárom, hogy az esti ügyeletes gyógyszertár kinyisson. Ez, akkor a József Attila sgt-i Kristály Patika volt. 19:55-kor már az ajtó előtt toporogtam. A patikus nő látott is, majd eltorzult fejjel invitált be az ajtón. Mivel ügyeletben volt, ezért egy kis ablakon lehetett kérni és kapni a szükséges medicinákat. A hölgy arca még mindig eltorzult volt, elégedetlenkedett, hogy biztosan nem tudok olvasni, pedig ki van írva, hogy csöngetni kell és bejönni. Én mondtam, hogy tudok olvasni csodával határos módon, viszont még nem volt 20 óra, tehát nem akartam nyitás előtt bejönni, de mindegy is.

Az ablakon beadtam a receptet, őneki tovább torzult az arca, kikereste a gyógyszert, majd közölte, 5.815 Ft lesz. Lebegtetve a tízezresemet rám nézett és közölte, hogy „akkor lehet keresni aprót”- majd elfordult „Mert az nem járja, hogy majd éjszaka nem tudok visszaadni a normális embereknek…”

Nem is értettem, nem is érdekelt, viszont aprót nem tudtam adni, mert csak egy kocsikulcs, az irataim, és a tízes volt nálam. Ő csak fintorgott, majd visszament a visszajáróért. A kis ablakon kiadta a gyógyszert, a blokkot, és 2 kétezrest (!!), majd köszönésképpen közölte: „Itt van, most már be lehet venni!”- és rámbaszta a kis ablakot! (Szerettem volna szebb szót használni az ablak erőszakos becsukására, de kifejezőbbet nem találtam)

Köpni, nyelni! Se! Kiballagtam a patikából az „ördög pirulájával” a kezemben, szégyenkezve, hogy hogyan is kívánhattam meg egy férfit, hogyan is merészelek nem kihordani, és megszülni a kis albérletembe, az egyetemista albérlő társaim mellé egy gyereket, hogyan veszem a bátorságot tízezressel befáradni egy mai magyar üzletbe, és különben is! Történetem több kérdést felvet számomra, és talán ezért is írtam meg ezt a bejegyzést.

Egy patikavezető hogyan engedhet meg magának ilyen ügyfélszolgálatot?
Egy egészségügyis mi alapon ítél el engem?
Én miért nem érdemlem meg a 185 Ft visszajárót?
Mi alapján dönt egy eladó, hogy kinek ad vissza pontosan?

Ha lavinát indítok el, nem bánom! Ha ki kell állni a felelőtlenül megszült gyerekek ellen, hát kiállok! Ha elítélnek azért, mert jól éreztem magam valakivel, aki nem a férjem, hát legyen! Ha ideje lenne belátni, hogy 2014-ben már nem kommunizmus, és szocializmus van…hát ideje lenne!

Kérlek, ha téged is megaláztak már, megítéltek alaptalanul akkor oszd meg ezt a posztot, hátha olyanokhoz is eljut ez a történet, akik alaptalanul ítélnek meg másokat, és aláznak meg azért, mert a lehető leghelyesebben cselekedtek!

Köszi