Azt mondják, hogy már létezik torkos csütörtök fagyiból is, úgyhogy naiv érdeklődő rákérdezett az eseményre egy halásztelki cukrászdában. Az egyszavas válasz helyett érkezett körmönfont levelet kioktatásnak értékelte, úgyhogy tovább mélyült közöttük a kommunikációs szakadék:

Egy egyszerű kérdést tettem fel a halásztelki cukinak, alább olvashatjátok a tragikomikus beszélgetést. Utánanéztem az első válasz után a tulajnak - nem volt nehéz, FB-n szinte 1 perc volt - és már meg is értettem, hogy miért alakult így ez a beszélgetés... nem akarok ennél jobban személyeskedni, bár a tulaj az utolsó válaszában ezt kimaxolta, de ilyen hangsúlyt szerintem nem engedhet meg magának egy vállalkozás tulaja, ha azt továbbra is sikeresen akarja vezetni.

Az utolsó, ma reggeli válaszára már nem is reagálok, mivel ennyi személyeskedést meg lenéző smiley-t már régen láttam. Úgy érzem felesleges lenne tovább vinni ezt a szellemi párbajt... Ha kikerülne a blogra a levelem, akkor a postolót nyugodtan lehet, mert már én sem tudom eldönteni, hogy én reagáltam túl a meglepettségtől és a lenéző modortól a kérdést, vagy valóban a tulaj a f@sz.

Előfordul, hogy rossz emeletre dobják be mások közműszámláit, K. azonban már a szomszéd házból is kapott ilyeneket:

Tegnap hazaérve érdekesség fogadott a postaládámban. Tudniillik, a Kiskorona utca 8-ban élek immáron évek óta. Rendszeres, hogy a postások kézbesítők nem tudják összeilleszteni fejben a házszámokat, neveket, emeleteket, ajtókat. Tegnap viszont egy rakás Főtáv számlát találtam, ami a Kiskorona 10-be szólt. Emelet, ajtó szerint a mienkbe is be volt dobva, csak a házszám nem egyezett (de még csak a név sem a postaládán!). Számomra érthetetlen, milyen postás kézbesítő az, aki egy házszámot nem tud értelmezni?