Kolbász leveléből kiderült, hogy a K&H-nál nagyon vigyáznak pénzre, még a gazdájának is nehéz néha megszerezni. Plusz, hogy a élet külföldön sem fenékig tejfel. 

Kedves Homár!

Szeretném elmesélni hogyan üldözött el magától a K&H Bank.

A történet megértéséhez annyit kell tudni, hogy barátnőmmel karöltve fogtuk magunkat és repülőre ülve külföldre indultunk munkát keresni. A célország és a dolog morális oldala a történet szempontjából lényegtelen.

Mivel sejtettem már idővel, hogy ez be fog következni, és az általunk választott ország árazása is hajmeresztő Magyarországhoz képest, időben elkezdtünk spórolni a külföldi kezdéshez, tekintve, hogy legjobb esetben is egy hónapig ki kell bírnunk saját költségvetésen. A megtakarításaimhoz egy K&H devizaszámlát választottam, melyre eurót gyűjtögettem. Végeredményben persze jobban jártam volna a kézpénz felhalmozásával, de hittem a „csábító” kamatozásnak, amiből természetesen a különféle kezelési költségek miatt szinte semmi nem maradt, nem is beszélve arról, hogy a svájci frank hitelekhez hasonlóan ez a számla sem látott soha eurót, mert egy forint alapú, de euró árfolyam elszámolású szuperkombó, amivel csak a bank jár jól.

A történet az indulásunk előtti napon kezdődött, amikor egy K&H bankfiókban fel szerettem volna venni a számláról 2500 eurót. Alapvetően a kártyás fizetés híve vagyok, de előreláthatólag volt pár dolog, aminek kifizetését csak kézpénzben tudtam rendezni. 

A bankfiókban közölték, hogy a 2000 eurót meghaladó pénzfelvételt egy nappal előre kell jelezni, mert nem tartanak annyi eurót. Körbefordultam, mert azt hittem a szomszéd vegyesboltba mentem be a bank helyett. A hölgy egy gyűrött papírra mutogatott, ami a kassza üvegére volt kiragasztva, közölvén a fent említett információkat. A probléma egy másik bankfiók felkeresésével megoldódott, de keserű szájízt hagy az emberben.

A következő gondom az albérletünk megszerzésénél volt. Ebben az országban is Angliához hasonlóan eléggé elfajzottak az árak, ráadásul a jó helyekért szó szerint sorban állnak az emberek. Egy nagyobb összeget, az első 3 hónapot ki kell fizetni azonnal, ami fél millió forintot meghaladja. Ez azért fontos, mert ennyi K&H-nál a napi készpénz felvételi limit. Persze gondolkozhattam volna előre is, de gyorsan jött a lehetőség, és ugyan így el is ment. A limit módosítására nincs mód. Semmilyen. Sírhatunk, kiabálhatunk, de nem lehet módosítani. Természetesen az én biztonságom érdekében. Köszönöm. Megvédték a pénzem, nem fértem hozzá. Ha tegyük fel elrabolnak és 501000 forintot követelnek vagy a vesémet, most vese nélkül maradok.

A kegyelemdöfés ez után következett. Közel két hónapos külföldi tartózkodás után már nem tartottam bekapcsolva a magyar telefonszámom, ismételten az én biztonságom érdekében fogták és letiltották a bankkártyám, mivel nem tudtak elérni telefonon. Nem az első nagy összegű vásárlás után hívtak (amikor még elértek volna), nem a második vagy akár a 10. után, nem. Kb két hónappal később, random időpontban próbáltak érdeklődni. Érdekes események sorozatát indította el a dolog, hogyan néz ki, amikor az ember külföldön van gyakorlatilag egy forint nélkül.

A problémát egy novemberi hazalátogatásom alkalmával a gyökerénél kiirtottam, megszűntettem a folyószámlám. A történetet előadtam kommentálásra bocsájtva nekik is a bankfiókban, mélyen egyetértő bólogatással jelezték, hogy „hát ez van”.

Csak, hogy tovább keserítsék az életem az új külföldi bankom is egy halom guanoval egyenértékű. De ezt majd elsírom az itteni homárnak.

Kolbász