Én értem, hogy az embert egy ideig viszi előre a hit meg a remény, ráadásul minél több energiát és időt feccölt egy ügybe, annál nehezebb elengedni, hiszen nagyobb a veszteség, de kb. a harmadik be nem tartott időpontígéret után kellett volna ezt lépni.  

Kedves Homár Blog!

Másfél hónapba tellett, mire idáig eljutottam, hogy megírjam ezt Nektek. 

Terveztem egy születésnapi ajándékot. Egy érmet, pontosabban. Keresgéltem az oldalak között, van-e lehetőség kivitelezni a tervemet. Találtam néhányat, olcsóbbat, drágábbat egyaránt. A választásom az Éremgyár Kft-re esett.

Elküldtem a tervem emailben, telefonos egyeztetés után az ítélet: megvalósítható. Nem pont úgy ahogy képzeltem, de megteszi és árban is megfelel. Meglepődtem az árán, de a válasz az volt, hogy azért ilyen olcsó, mert ha most ezt az egy darabot tőlük rendelem, majd egyszer a sokat is tőlük fogom. Tetszett. Az üzletvezető kedves volt, de éreztem, hogy nem igazán ér rá velem foglalkozni ("SMS-t írjál, mert ráég a fülemre a telefon" "Nem érek rá munkaközben emailezgetni"). Július végén fixáltuk, hogy augusztus 11-re kellene, de nem fog beleférni addig, így elfogadtam a kevés késést.

11-e után el is kezdtem telefonálni, hogy miújság. Napról napra újabb és újabb kifogások:
- Sarat lapátolnak az üzletből.
- A UPC-nél ül, internetet intéz.
- Beteg.
- Kórházakat járja.

Itt már kezdtem magam hülyén érezni. Nem egyedül dolgozik az üzletben, sőt ő az üzletvezető, tuti van alkalmazottja... Mindig volt egy megígért időpont, amikorra kész lesz. Azt mondtam beküldök érte valakit. Azt mondja rendben, de előtte telefonáljak, hogy ott lesz-e valaki. Telefonon természetesen a válasz: nincs ott senki, a mai nap folyamán az átadás inkább nem, mint igen... Másik időpont-ígéret következett. Akkor a telefonban: hosszú hétvége előtt felesleges feladni, úgyis csak utána érkezi meg...

Utána a telefonban (már nem vele kommunikáltam, hanem egy kedvesebb alkalmazottal) kiderült, hogy a kedves alkalmazott semmit nem tud az érmemről, tehát információ átadás nuku. Elirányított az üzletvezető úrhoz, akinek megmondtam, hogy a kollégának fogalma sincs milyen éremről beszélek, majd rámförmedt, hogy: "mondtam, hogy járom a kórházakat, de majd betelefonálok mindjárt." Majd a kedves kollága visszahívott, hogy valami kolléganő feladta a csomagot POSTÁN, de elveszett a hosszú7végén, így újat kell csinálni. Na de mikor...?!

Telefon-telefon hátán, egyszer csak úgy vette fel pénteken, hogy feladta, szuperül bebiztosítva, keddre max. meg kell érkezzen. Hívom kedden üres postás-kéz után, hogy semmi. A válasz: Akkor csinál egy újat, mert hiába várták, hogy előkerüljön... Mivan?! Akkor pénteken megint nem mondott igazat a szuper bebiztosított csomagról... De szó nélkül hagytam.

7vége fele rájuk csörögtem, hogy mi a helyzet, kolléga megint semmit nem tud. De ígérte, hogy majd a főnök hív. Persze nem hívott, így kénytelen voltam én... megint... Azt mondta feladta, tuti megérkezik. Kérdeztem mennyibe kerül, azt mondta nem lesz több, mint amennyit beszéltünk. Pont annyit beszéltünk az árról, mint amennyit az előbbiekben említettem, semmit. Mondtam is neki, a válasza: "Majd írunk neked valami kedvezményt, nem tudom most mennyi". Kérdem én: utánvéttel feladni egy csomagot, és nem tudni mennyit kérünk utánvétkor? Furcsa volt, de msuzáj volt hinnem, mert akartam azt az érmet. 

De eljött a mai nap, és semmi. Újabb telefont kellett intéznem. Már úgy vette fel, hogy megkaptad? Mondtam, hogy nem. Se csomag, se értesítő. Kérdeztem, hogy kapott e számsort, amivel nyomon lehet követni. Azt mondta kapott, meg SMS-t is. Várjak TÜRELEMMEL.

Utána írtam neki.

 

Ebből látható, hogy feladta vagy sem... Miután reagáltam üzenetére, lecsekkoltam a postát, semmiféle csomagom sincs, már mindenki levágta, hogy kamuzik. A telefont már nem vette fel, a kollégáját izzította, aki meg lett bízva, hogy rázzon le. A második csomag is elveszett. Nahát! És állításuk szerint a postán is csak a vállukat vonják.. Majd a telefonbeszélgetés után egy új email várt a fiókomban:

Erre már nem tudok mit mondani. Lekezel, mert csak egy darab érmet rendeltem, ami gondolom a több százezres megrendeléseihez képest semmiség... Csak akkor nem értem miért vállalta el!

És a levélből kitűnik, hogy mivel egy kész állományt küldtem, csak annyi dolga van, hogy ráindítja a gépre, tesz rá egy szalagot, gravíroz a hátuljába. Hétfőre kész is lenne... Tehát nem értem, mi tart már másfél hónapja. De azért a (nem létező) számsort még most is nehezére esett elküldeni... Félrebeszélésből csillagos 5-ös.

Sajnos a vidéki kis halak, mint én, a szerény ötletükkel nem rúghatnak labdába :(