Ádám levele egy céges félresiklott vásárlás eredményeként született, és bár az áfás számla kipenderíti az ügyet a fogyasztóvédelem hatóköréből, attól még tanulságos. Ráadásul Ádámnak önkéntelenül is sikerült kb. megfogalmaznia a Homár krédóját:

Mellesleg azt se higgye el senki, hogy egy céget semmi nem véd, mert szavatossági joga pl. cégnek is van.

Kedves Homár,

Végső elkeseredésemben döntöttem úgy, hogy Nektek írom meg a történetemet, ami önmagában is tanulságos lenne, de talán még érdekesebbé teszi, hogy kiderül belőle: a közönséges fogyasztókkal szemben a céges vásárlókat szinte semmi sem védi. A cég, ahol dolgozom, illetve jómagam a Computer Imperium Kft.-vel jártunk pórul, miután egy használt készüléket értékesítettek nekünk újként. Igyekeztem a lehetőségekhez képest röviden összefoglalni a történteket.

A reklámügynökség, ahol dolgozom, megengedte, hogy magamnak válasszam ki a következő munkaeszközömet, ami egy laptop. Hosszú utánajárás után 2016. augusztusában egy véletlen folytán betértem a Computer Imperium Árpád úti üzletébe, ahol találtam egy megfelelő ASUS ultrabookot. Mivel a készülék nem a legújabb Zenbook szériából volt, igen kedvező áron jutottunk hozzá (tulajdonképpen ezért fért bele a céges költségkeretbe). Miután a bolt használt készülékeket is árult, természetesen megkérdeztem, hogy új termékről van-e szó, és azt a felvilágosítást kaptam, hogy igen.  Ezt nem csak a gép állapota bizonyította (a hungarocell rögzítő bakok és a billentyűzetvédő is mind rajta voltak, ahogy kibontottuk az eredeti dobozt), de az is, hogy elvileg a vásárlás napjától indult a 3 éves garancia. A gép mindössze a háttértárat tekintve nem felelt meg az elvárásaimnak, így a boltban felajánlották, hogy ha vásárolok egy SSD memóriát, akkor visszavásárolják a HDD-t, és azonnal be is építik a boltban. Ez meg is történt.

Boldogan használtam is volna a munkaeszközömet, de egy-két érdekes hibát azért tapasztaltam. Nem működött például a billentyűzet háttérvilágítás és a gépet sokszor nem lehetett szabályosan kikapcsolni. Így – bár nem voltam biztos benne, hogy hardveres a gond –, szervizbe kellett vinnem a készüléket (mivel a munkámhoz kellett a gép, igyekeztem találni egy olyan időpontot, amikor nélkülözni tudom, ez pedig 2016 októberében jött el). Csakhogy a hivatalos ASUS szervizben csaknem 2 hét után közölték, hogy a gép sajnos alkatrész (ez a billentyűzetre értendő, a kikapcsolási probléma felderítésébe így már bele sem kezdtek) hiányában javíthatatlan, ezért az ASUS visszavásárolja tőlem.

Mivel céges gépről volt szó, ami ugye önrevíziót és egy csomó macerát von maga után, már azon is elgondolkodtam, hogy inkább megtartjuk a készüléket így, hiába nem működik megfelelően, de az ASUS szervizben egy szerencsés véletlen folytán kiderült, hogy korábban is volt már javítva. Az egyik szervizes ugyanis nem találta a kinyomtatott szervizlapot, és a szériaszám alapján keresett rá a készülékre a rendszerükben. Így derült ki, hogy a gépem 2015. júniusában, tehát egy évvel korábban a Computer Imperium által már értékesítésre került egy cégnek, amely 3 hónap után, 2015. augusztusában elvitte a szervizbe, majd az valahogy visszakerült a Computer Imepriumhoz. Mindez azt jelenti, hogy az Árpád úti üzletben, nem az eredeti, hanem egy nemzetközi garancialevéllel újként adtak el nekünk egy használt gépet.

Az ASUS szervizben emellett azt is jelezték, hogy a jóváírási folyamat addig nem indítható el, amíg vissza nem szerzem az eredeti HDD-t a készülékbe. Mivel ők is megdöbbentek azon, hogy egy évvel korábban eladott gépet a Computer Imperium újként értékesített, vállalták, hogy ingyen visszarakják az eredeti alkatrészt a készülékbe, és nem jelzik az ASUS nemzetközi központja felé, hogy annak idején az SSD beépítése nem náluk történt, pedig ez elvileg garanciavesztéssel járna. Vagyis az Árpád úti boltban nem csak egy használt gépet adtak el nekünk, de sajnos azzal sem voltak tisztában, hogy ehhez a típushoz ők nem nyúlhattak volna hozzá a saját szervizükben. Így tehát csak a szerviz jóindulatán múlt, hogy több százezer forint helyett „csak” több tízezer forint a kár – de erről később.

Mondanom sem kell, felháborított a dolog (ahogy a gazdaságisunkat is, aki rögtön ügyvédet akart hívni), de jóhiszeműen, számolva azzal, hogy valaki véletlenül hibázott, 2016. októberében visszamentem a boltba, hogy beszéljek az üzletvezetővel. Nem vagyok gyakorlott reklamáló, nem szoktam felháborodott leveleket fogalmazni szolgáltatóknak és vendégkönyvbe is csak a múzeumokban szoktam írni, ha elégedett voltam a kiállítással, de azt tudtam, hogy nem szerencsés agresszíven lerohanni a szerencsétlen dolgozókat, akik általában semmiről sem tehetnek. Ezért jeleztem az eladók felé, hogy az üzletvezetővel szeretnék beszélni, és ha lehet, nem az eladótérben, mivel – a történtek ellenére, bízva a véletlen tévedésben – nem szeretném, ha vásárlót veszítenének. Az eladók együttműködési hajlandósága viszont finoman szólva sem ütötte meg a minimális mércét, és a stílusuk is hagyott kívánnivalót maga után. Ezt már csak azért is sajnálom rettentően, mert innentől fogva aznap este már az én stílusom sem volt a legkellemesebb…

Végül a szerviz vezetőjének kellett elmondanom a történteket, aki elvileg a garanciális ügyekért is felelős. Elmondása szerint ő nem látta nyomát a korábbi eladásnak a rendszerben, így dokumentumok híján ő nekem csak annyit tud tenni, hogy újra eladja az eredeti alkatrészt (ami hatalmas szerencsémre még megvolt). Így hát kénytelen voltam visszavásárolni a HDD-t, de természetesen nem azon az áron, amennyiért korábban visszavették, hanem az új bolti áron, vagyis 5 000 Ft-tal drágábban…

Amikor szóba hoztam, hogy együttműködés hiányában cégem hajlandó akár az illetékes hatóságokhoz is fordulni, a válasz az volt, hogy ne fenyegetőzzek, és különben is, ők már láttak pár ilyen ügyet, és tudják, hogy semmi haszna, bármit is teszek céges vásárlóként, hiszen a fogyasztóvédelemhez nem fordulhatok. Később kiderült, hogy ebben sajnos igaza volt, ezért is írtam végül ide, hiszen a Békéltető Testület is csak annyit tudott (nem hivatalosan) javasolni, hogy a nyilvánosság erejével próbáljunk meg elégtételt venni, ha nem vágyunk hosszú, kétes kimenetelű pereskedésre.

Másnap tehát újra elmentem az ASUS szervizbe, ahol visszaállították a gépemet eredeti állapotba, de azt is jelezték, a bizonyító erejű szervizlapot csak hatóságnak tudják kiadni. Így hát felhívtam újra az Árpád úti Computer Imperiumot, és jeleztem, hogy az előző este tapasztalt stílus, az együttműködési szándék hiánya, valamint a történtek ellenére én még mindig azt szeretném, ha a lehető leghamarabb lenne munkaeszközöm, szóval próbáljuk meg békésen és gyorsan rendezni az ügyet.

Ekkor a szervizvezető – aki alighanem ennyi idő alatt utánanézett annak, hogy a panaszomnak van alapja, hiszen elismerte, hogy a gépet korábban értékesítették – felajánlotta nekem, hogy a gép jóváírása mellett szervizszolgáltatásban tudna nekem jóvátételt adni. Ezt természetesen nem fogadtam el, mondván, a cégnek nincs rá szüksége, és egyébként sem szeretnék oda gépet vinni, ahol engem átvertek és ahol nincsenek tisztában az ASUS alapvető garanciális feltételeivel. Mondtam, hogy szeretném, ha jóváírná a gépet és még a külön vásárolt SSD-t is, hiszen azt sem vettük volna meg, ha nem vásárolunk náluk, nekem pedig önmagában nincs szükségem az SSD memóriára, pláne nem a plusz 5000 Ft-os áron.

Erre a szervizvezető – akiről a történelmi hűség kedvéért meg kell említenem, hogy az első esti csörténket követően már udvariasabb volt és tényleg próbált segítőkész lenni, csak épp nem tudott – azt mondta, hogy sajnos nincs felhatalmazása, és annyit tud biztosítani, hogy ha a Computer Imperiumnál vásároljuk le a jóváírt összeget, akkor visszaveszi az SSD-t is, az új gépre pedig „kitalálunk egy jó árat”. Én jeleztem, hogy nem szívesen vásárolok náluk a tapasztalatokat követően, de biztosított róla, hogy egy gyári, bontatlan gépet hozat, amiben „benne lesz még a tajvani levegő is” – ahogy ő fogalmazott. Mivel a cégemnek is egyszerűbb lett volna a jóváírási folyamat, mint egy új vásárlás, ezt már el tudtam volna fogadni, így nem éltünk a jogorvoslati lehetőségeinkkel, hanem elindítottuk a jóváírási folyamatot és értesítettem a Computer Imperiumot, hogy milyen gépet szeretnék berendeltetni.

Egy hétig azonban senki sem jelentkezett, így újra nekem kellett telefonálni. A szervizvezető ekkor elmondta, hogy nem tudják berendelni a kért gépet, de a készletükről kaphatunk egy újat. Én jeleztem, hogy korábban nem erről volt szó, de nyitott voltam az új feltételekre is, csakhogy, mint kiderült, ők a bolti áron szerettek volna egy gépet értékesíteni. Ezt én egészen felháborítónak találtam, hiszen amellett, hogy korábban nem erről beszéltünk, azt sem tartottam fairnek, hogy hasznot hajtsak egy olyan cégnek, amely egyszer már átvert minket. A válasz az volt, hogy a gépeken mindössze 2000-7000 Ft haszon van, így engedni nem tudnak.

Én erre jeleztem, hogy semennyi hasznot nem szeretnék a Computer Imperiumnak hajtani a történtek után, és azt is megemlítettem, hogy nálam egy kártalanítási ajánlat ott kezdődik, hogy a cég lemond a hasznáról. Nem mondom, hogy 2000 vagy 7000 Ft kedvezmény elég a történtek után, hiszen csak a telefonszámla és az utánajárás többe volt ennél, de egy ilyen gesztusértékű felajánlásból legalább éreztük volna azt, hogy a Computer Imperium némi megbánást mutat a történtek után.

Sajnos azonban ennek a jelét sem tapasztaltam. A szervizvezető elmondása szerint ugyanis a kereskedő nem volt hajlandó engedni egyik árból sem, így továbbra is csak szervizszolgáltatást tud biztosítani, és azt, hogy visszaváltja az SSD-t, ami szerinte nagy áldozat, hiszen „már nem biztos, hogy újként tudja majd értékesíteni”. Ez volt az a mondat, ami után eldöntöttem, hogy inkább bukok a munkaadóm helyett is én ezen az egész ügyleten, de fontosabbak az elveim, így nem vásárolom le a jóváírás összegét a boltban. A szervizvezető szerint egyébként csak nyelvbotlás volt, hogy az értékesített használt gép után most egy használt SSD-t szeretett volna visszavenni, majd másnak újként eladni, de a történtek után ezt – finoman szólva – kétkedve fogadtam…

Ezek után már csak annyit szerettünk volna, ha a gép jóváírása mellett az említett SSD-t is visszavásárolják az eredeti áron (27 410 Ft-ért), így legalább anyagilag (majdnem) visszakerültünk volna oda, ahol augusztus elején, a vásárlás előtt álltunk, azonban erre sem adtak nekünk lehetőséget. Csak a gép árát utalták vissza, azt is december 9-én, vagyis a cég ahol dolgozom, legalább már majdnem pénzénél volt, de ez kizárólag az ASUS szervizének és s szervizzel egyeztető ASUS jóindulatának volt köszönhető. Ha ők nem ilyen készségesek, akár több százezres is lehetett volna a kár. Az ő pozitív hozzáállásukat ezúton is köszönjük, köszönöm!

Viszont én amellett, hogy borzalmasan kellemetlen helyzetbe kerültem a munkahelyemen (hiszen én választottam rosszul), az ügyintézés miatt közel 2 hónapig nem volt gépem sem, amit a munkához használtam volna. Ráadásul a céget még anyagi kár is érte, hiszen van egy használt SSD meghajtónk, amire semmi szükségünk. Végül tehát mind én, mind a cég ahol dolgozom, szegényebb lett minden szempontból, és az egyetlen tapasztalat, amivel „gazdagodtunk”, hogy a Computer Imperiumnál ne vásároljunk soha többé. És ezt nem azért mondom, mert átvertek a használt géppel, hiszen nagy raktárkészlet mellett ez akár még véletlenül, gondatlanságból is előfordulhat (azt mondjuk nem tudom, hogyan, de tegyük fel…). Én ugyanis nem feltétlenül az alapján ítélek meg egy embert, egy céget vagy egy szolgáltatást, hogy milyen volt ez első benyomásom, amikor minden rendben zajlott (persze örülök neki, ha így van). Hanem sokkal inkább az alapján, hogy mit tesz az adott ember, cég, szolgáltató, ha gond van, és itt sajnos a Computer Imperium még csúnyábban elvérzett, mint annak előtte.

Érdekesség, hogy mivel a cég tulajdonosa egy Facebook rajongói oldallal is rendelkező autóversenyző, aki a posztjai alapján nem csak részt vesz a Budán épp decemberben új üzletet nyitó Computer Imperium mindennapi éltében, de büszke is a saját márkájára, gondoltam, egy privát Facebook üzenetben leírom neki is a történteket. Nem jóvátételre vágytam, csak abban bíztam, hogy ha ő esetleg ráhatással tud lenni a saját dolgozóira, akkor talán van remény arra, hogy mások nem járnak úgy, mint én, akár céges vásárlóként, akár magánszemélyként térnek be az üzletbe.

A reakció egy válasz nélküli teljes bannolás volt az oldalról, pedig direkt nem nyilvánosan látható kommentként vagy Page hozzászólásként írtam neki, hanem egy magánüzenetben. Ez a „riposzt” persze mindennél beszédesebb volt, hiszen ekkor vált teljesen nyilvánvalóvá számomra, hogy a fejétől bűzlik ez a Computer Imperiumnak nevezett hal. Így hát kénytelen voltam Nektek írni, kedves Homár, és bár ez nem garantálja, hogy a boltban ezután rendben mennek majd a dolgok, arra talán van remény, hogy a poszt hatására kevesebben térnek be a Computer Imperiumba, és akkor talán kevesebben is lesznek átverve és megkárosítva…

Köszönöm a figyelmet, és bocs a hosszúra nyúlt levélért!

Ádám