Levente a kánikula közepén szerette volna magával vinni az ebéd mellett megmaradt ásványvizét, ám azt nem vihette ki a Vakvarjúból. Nem tűnik nagy dolognak, de ha már kifizette, ha már szomjas, mi ebben a probléma? Az üveget még a betétdíj kifizetése után sem vihette birtokon kívül. Na de vajon miért? Erről megkérdeztük az éttermet is.

Barátnőmmel és barátaimmal már évek óta járunk a Vakvarjú étterembe, az utóbbi években főleg az Újlipótvárosban található éttermükbe. Legutóbb, másfél hete nagyon kellemetlen élményem volt az újlipótvárosi étteremben. Körülbelül dél és 13:00 óra között voltunk az étteremben, barátnőm szüleivel. 

Az ételek finomak voltak, a kiszolgálás is rendben volt. Mivel elégedett voltam, ezért a  10 500 forintos számlához még hozzácsaptam 1500 forint borravalót, tehát 12 000 forintot hagytam náluk. Az ételek mellé kettő darab 0,75 literes üveges ásványvizet is fogyasztottunk, és mivel az egyik üveg szinte teljesen megmaradt, ezért úgy döntöttem, hogy azt elviszem magammal a kocsiba, hiszen nagyon meleg van, jó lesz az még, meg amúgy is fizettem már a vízért, akkor miért ne dönthetnék úgy, hogy magammal viszem. 

Kifelé menet a kijáratnál az egyik középmagas, barna hajú, 30-35 év körüli pincér „rámszólt”, hogy nem vihetem ki az ásványvizes üveget az étteremből, mert „az visszaváltós üveg”. Ezen nagyon meglepődtem, főleg, hogy az eddig általam nívós étteremnek tartott kedvenc éttermemben a Vakvarjúban, amikor egy 12 000 forintos fogyasztásom van, akkor számon kérik rajtam, hogy nem vihetem ki az általam kifizetett vizet. (gondolom az üveg betétdíja maximum 100 forint lehet) 

Ezt a fajta eljárást nagyon kicsinyes filléreskedésnek tartom, és akkor úgy gondoltam, ez távol áll a Vakvarjú szellemiségétől, de nyilván a Vezetőségnek kell tudnia, hogy ezzel az állítással egyetértenek e vagy sem.

Ha betétdíjas az üveg, szerintem akkor sem ezen a 100 forinton kéne filléreskedni, ha a kedves vendég magával szeretné vinni, vagy akkor bele kéne kalkulálni abba az árba, ami az étlapon szerepel, a betétdíj árát is. 

Ez a fajta kicsinyes viselkedés a pincér részéről nagyon meglepett, de aztán mondtam, hogy jó, akkor kifizetem az üveg árát, de ekkor továbbra is elutasító volt és azt mondta, hogy ezt sem lehet. 

Később küldtem egy levelet a Vakvarjú vezetőségének, amiben rákérdeztem tőlük, hogy amennyiben a kedves vendég már annyira frusztrált, hogy azt mondja, hajlandó kifizetni az üveget, csak vihesse, akkor szerintük vajon ügyfélközpontú hozzáállás e az, hogyha elzárkózik a kedves pincér úr attól, hogy fizetés után a kedves vendég kivihesse az ásványvizes üveget. Az emailre azóta sem válaszoltak. No comment. 

Nagyon kiábrándító és csalódást keltő! Pedig a barátaimnak eddig mindig a Vakvarjúval példálóztam, hogy az átlag magyar mentalitással ellentétben itt mennyire profi a vendéglátás, de ezek szerint ideje, hogy keressek egy másik kedvenc éttermet..

Röviden ennyi lenne a sztori. Ha érdemesnek tartjátok, akkor légyszi osszátok meg, illetve ha bármi kérdésetek van, kérlek jelezzétek és válaszolok.

A Vakvarjú válaszában nagyon szerettük a korrekt bocsánatkérést, a játszóteres rész nekünk viszont inkább felesleges és fura.