Dóra fittség helyett bokasérüléssel távozott a Fitness5 edzőteremből, hogy aztán hetekig küzdjön a műfű által takart titkos gödör okozta rándulással. Kompenzációt szeretett volna, ügyvédhez fordult, két hónappal a baleset után pedig hiába próbált bejelentkezni a terembe, azt írta nekünk, hogy kitiltották onnan. A gödörbe reméljük, hogy azóta senki nem lépett bele. A terem szerint azonban ők mindent korrektül intéztek, sőt: a gödör direkt van ott.

Először jöjjön Dóra levele a teremnek, amit végül nem küldött el nekik, de az esetet remekül összefoglalja.

Május 3-án délután, a Cross Training órán történt a balesetem. Már a bemelegítést követő szokásos futás vége felé jártunk, amikor jobb lábammal egy, a műfű által takart gödörbe léptem, majd azonnal összerogytam. Borzalmas fájdalmat éreztem a bokám külső oldalán. P. azonnal mellettem termett, próbált segíteni, végül felkapott és bevitt a terembe. Többen a segítségemre siettek, egyrészt nem mindenkit ismerek, másrészt a fájdalomtól nem tudtam a környezetemre figyelni. A recepciónál rögtön jegelték a lábamat. Egy jéghokis fiú befáslizta és megnyugtatott, hogy szerinte nincs szalagszakadás. (Mondjuk az elsősegély doboz tartalma elég siralmasnak tűnt.) Miután nem tudtam lábra állni, hívtam a barátomat, aki a hátán vitt le, az autómat ott hagytuk, nem tudtam vezetni.

Nyár parancsnok alaposan bedurrantott a kályhába. Tombol a kánikula, mindeneddigi  és sohakorábban típusú melegrekordok dőlnek sorra,  az emberek túlélő üzemmódra váltottak, és hirtelen felértékelődik még a légkondis munkahely is, nemhogy a légkondis pláza, a légkondis mozi vagy egy légkondis közlekedési eszköz, ami a végletekig elcsigázott nép számára végre enyhülést ad. Már persze akkor, ha rendesen működik az a fránya beépített klíma.

Kedves Homár!

Épp a Békéscsaba és Budapest között közlekedő 15:19-kor induló, Fogaras IC 74-es számú vonaton ülök, onnan írom ezt a levelet, mert kínomban már nem tudtam mit kezdeni magammal. Kint 35 fokot mutat a hőmérő, én pedig egy temetésről jövök vissza Budapestre, ahol délelőtt már pecsenyévé sültem az akkor még csak 34,5 fokos melegben. Gondoltam, legalább legyen egy kényelmes délutáni utam, megengedtem magamnak azt a luxust, hogy megváltottam az 535 Ft-os IC helyjegyet a sima gyorsvonati pótjegy helyett, legyen kényelmes helyem a légkondicionált kocsiban. Tudom, naiv voltam.

A vonat először csak 10 percet késik az utastájékoztatás szerint, majd ez 15 percre módosul. Ezalatt pont remekül le lehet izzadni az állomáson várakozva, persze erről bizonyára nem a MÁV tehet, hiszen Romániából jön a vonat, a határon mindig lehet valamilyen fennakadás, tulajdonképpen már az nem is elvárás részemről, hogy egy IC pontos is legyen ezen a vonalon, ebben az országban.

Sanyi szerencsére nem épp hetekig nyaralt, vagy dobta ki olvasatlanul a cetlit, ami az ajtajában várta. Egyébként feltörte volna a végrehajtó anélkül, hogy ellenőrzi a tulajdoni viszonyokat? Kérdéseinket feltettük volna a végrehajtó cégnek is, hogy mégis ilyen esetben mi a hivatalos eljárás, de sajnos a fejlécben szereplő telefonszámon előfizető nem kapcsolható, e-mail címet meg nem találtunk hozzájuk.

Nem vagyok egy tartozós típus, most mégis egy érdekes világban járok.
Történt volt, hogy egy éve vásároltam egy lakást. Az eladó igen sok felé tartozott, legalább ötféle jelzálog volt bejegyezve. Vételkor ezeket mind törölték, gyakorlatilag tehermentesen került tulajdonomba, amit a tulajdoni lap is bizonyít. 

A Magyar Posta még mindig meg tud lepni minket! Ezúttal nem a csomagkézbesítés, hanem már a feladás nem sikerült, mert 2 postán sem vették át a pakkot olvasónktól súlyhatárra hivatkozva. És nem, nem 4 darab military kettlebellt akart feladni. Nyilas Misi szegény anyukája igen nagy bajban lenne manapság. A Posta honlapján az ígéretes nevű Belföldi csomagmegoldások című információs aloldalon legalább is egy árva mukk sincs arról, hogy léteznek korlátozott szolgáltatású postahivatalok, pedig egyébként igazán rendesen összeszedték a csomagolásra, kilóhatárokra, díjakra és kézbesítésre vonatkozó tudnivalókat. Már csak az a kérdés, hogy akkor honnan lehet ezt a tök fontos infót megszerezni csomagcipelés előtt?

Csak a Magyar Posta

A minap szerettem volna postán feladni egy kicsivel több mint 2 kg-os csomagot. Ezt egybekötöttem egy bevásárlással, ezért egy áruházban lévő postára mentem. Ott azonban kiderült, hogy náluk csak 2 kg-ig lehet csomagot feladni. Pislogtam párat, majd elengedtem a dolgot, és elintéztem a bevásárlást. Ezt követően hazafelé bementem a MOM Parkba, mert úgy gondoltam, egy frekventált helyen lévő postán talán sikerül feladnom a csomagot. Nos, hamar kiderült, hogy tévedtem, náluk is 2 kg a határ. Az ügyintéző ezt azzal indokolta, hogy ők egy kis posta, majd javasolta, hogy menjek át a Hegyvidék központba. Úgyhogy fogtam a kis csomagomat, és átmasíroztam oda, végül is időm, mint a tenger, és a 36 fokban el sem tudnék képzelni kellemesebb időtöltést. Szerencsére ott, a Hegyvidék központban végre sikerült feladnom a csomagot.

A történet azonban mélyen elgondolkodtatott, ugyanis