Az otthon gyűlő fémpénzek a futárok borravalóját biztosítják, de ezen kívül nincs sok hasznuk. Épp így gondolta levélírónk is, aki egy kis tartozás miatt úgy döntött, itt az ideje egyenesen a bankba bevinni őket, ezzel elintézni a befizetést és megszabadulni a fölösleges aprótól is. Jó előre elolvasta a K&H szabályzatát, majd ennek ismeretében megpróbálkozott a befizetéssel. A pénztárban azonban nem volt lehetőség az aprópénzes fizetésre, amit az ügyfél nehezen tudott befogadni, míg végül a rendőrség is színre lépett. Bizarr komédia, a végén szakártői segítséggel. Update: a poszt végén a K&H válasza.

Két napja megkeresett telefonon a számlavezető bankom (K&H), hogy negatívba csúszott az egyenlegem mert megterhelték  az éves számlavezetési díjjal. Gondoltam rendezem a tartozásom és egyben megszabadulok egy csomó aprótól ami hosszú idő óta felhalmozódott háztartásunkban. Gondosan szétválogattam a forintokat, külön dobozkába tettem címletenként. Az egyes címleteket leszámoltam és összeszoroztam, majd minden dobozba betettem egy  cédulát a darabszám és a végösszeg feltüntetésével

Felkerestem a K&H bank honlapját, ahol az első bekezdés rögtön tájékoztat arról, hogy mennyiségi korlát nélkül tehetem, ha az ügyfelük vagyok. Felkerestem hát a gödöllői fiókot ahol is megkérdeztem a biztonsági úrtól, hogy van e ma pénztár? A válasz az volt, hogy van. Erre én jól nevelt állampolgár módjára megnyomtam a szükséges gombokat és türelmesen vártam a soromat a kis papírkámmal.

Mikor sorra kerültem a pénztáros hölgynek elmondtam, hogy  a negatívba szaladt számlámra szeretnék pénzt feltenni. Mondta, hogy lehet. Erre elővettem a kis dobozkáimat és a bank honlapján erről szóló oldalt kinyomtatott formában.

A reakció az volt, hogy most ez vicc e? Mondtam a hölgynek, hogy nem, csak a bank által felkínált lehetőséget felhasználva törvényes magyar fizetőeszközzel szeretném rendezni az elmaradásom.

A pénztáros hölgy azt mondta, hogy ezt nem veszi át. Rövid beszélgetés után odahívta a fiókvezető hölgyet. Illedelmesen bemutatkoztunk és én elmondtam jövetelem okát. A fiókvezető is megerősítette, hogy nem hajlandók átvenni árva magyar forintkáimat, de ő már meg is indokolta. Január 01-el megszűnik itt a pénztár és ők már leszámoltak, ezért apró pénzt nem tud átvenni. Van addig még 10 nap de hát legyen.

Gondoltam csavarjunk egyet a dolgon. Megkérdeztem, hogy részben papírpénzben és kevés apróval rendezhetem e a pontos tartozásom. A fiókvezető azt mondta természetesen. Akkor vissza kérdeztem, hogy ha így vehet át aprót akkor az, hogy nem vehet át aprót az nem fedi a valóságot, ergó, átveheti az én apró pénzemet is.

Közölte, hogy vegyem tudomásul, hogy nem veszik át az aprómat és ha így viselkedek egy órán belül megszünteti a bankszámlámat. És üljek ki az ügyfél váró részbe, ha nem vagyok hajlandó elmenni. Azt kértem erre tőle, hogy adjon egy igazolást aláirva, hogy nem veszi át a pénzemet és már megyek is. Ezt megtagadta. Én közöltem, hogy rögtön megyek, ha az ügyemet sikerült elrendeznem. A fiókvezető oda hívta a biztonsági embert aki el akart tessékelni. Hát mit volt mit tenni annak a jóembernek is elmondtam a történetet és, hogy én csak be akarok fizetni mert tartozom a banknak. Hát ő is el akart tessékelni. Muszáj volt említeni, hogy ha hozzám ér beperelem hát ezt úgy tűnik megértette emberünk.

Erre  a fiókvezető, hölgy átvette az irányítást. Határozottan utasította biztonsági emberünket, hogy zárja be az ajtót és kihívták a biztonsági szolgálatot. Kijött két fekete ruhás ember, na nem a MIB típus inkább olyan mackónadrágos fiúk voltak. Beengedték őket a kulcsra zárt ajtón aztán határozottan körbeálltak. A biztonsági úr meg a két fekete mackós marcona. Mit volt mit tenni, hát nekik is elmeséltem, hogy csak be szeretnék fizetni a számlámra és addig nem kívánok elmenni, míg ezt meg nem tudom tenni Mondták, hogy üljek odébb és ott zárásig várhatok, hogy a pénztáros tudja a dolgát végezni. Mondtam, hogy itt vagyok én és előbb rendezném amiért jöttem Mármint befizetni a számlámra a tartozásom. A marcona urak láthatólag nem tudtak mit kezdeni a sok információval Minekutána közöltem velük is, hogy ha hozzám érnek leperelem a gatyájukat is, hát ismét kialakult a patt helyzet.

Ekkor ismét magához ragadta a kezdeményezést vezető szerepének teljes tudatában lévő fiókvezető hölgy és vélhetően az asztal alatt megnyomta a pánik gombot és közölte, hogy kihívta a rendőröket és azok majd jól kivezetnek engem innen. Én említettem neki, hogy ez szintén vidám pert fog eredményezni

Az ajtó már zárva, három marcona biztonságival körülfogva még mindig csak befizetni szerettem volna kicsivel több mint tizenkét ezer forintot.

Ekkor jött a gordiuszi megoldás a helyzet magaslatán álló főnökasszonynak, hogy a pénztár egyébként is be van zárva és ma már ki sem nyit. Kicsit furcsállottam, hogy egy banki alkalmazott inkább lemond a munkáltatójához befolyó délutáni bevételekről mint, hogy átvegye az én kis aprómat, de ezt beszéljék meg ők.

Mivel így már tényleg nem volt mit tennem felálltam és össze raktam a kis pénzecskémet. Ekkor futott be az erősítés két rendőr formájában. Kinyitották nekik az ajtót ami még mindig be volt zárva és persze én voltam bent a marcona biztonságiak gyűrűjében. A  rendőr férfi, mivel látta gondolom, hogy nem egy klasszikus bankrablás csak egy klasszikus befizetés tényállása forog fent, nem hívott erősítést, csak megkérdezte miben segíthet. Hát most nekik is elmondtam már sokadjára, hogy én csak befizetni szeretnék.

Érdekesen nézett rám és a történet megismerése után közölte, hogy neki itt nincs dolga és  fogadjam el a helyzetet, mert a sarki fűszeresnél van panaszkönyv, de egy bankban nincs.

Mivel a fiókvezető ismét közölte, hogy ma már nem nyit ki a pénztár, hát a rendőrrel beszélgetve elhagytam a bankot.

Természetesen a panaszomat benyújtottam a banknak, de nem sokat remélek tőle.

Most csak egy szubjektív összegzés vagy kérdés ha úgy tetszik: 

Milyen világ az ahol egy ember a fiókvezető bankjába  nem tudja betenni a kis pénzét, és a nagy bank embere kivezettetéssel fenyegeti és számlamegszüntetéssel, rendőrt hív rá és rabolja az ügyfelek idejét csak mert az egértologatás helyett tizenöt percet azzal kellett volna töltenie, hogy megszámol pár doboz aprót.

Pénzügyi szakértőink a fenti szituációban érthető módon konkrétan nem tudnak segíteni, ám az jó tudni, milyen szempontok alapján érdemes panaszt tenni, ha hasonló helyzetbe kerülünk.

Kedves Olvasó!

Nehéz objektíven rekonstruálni egy ilyen panaszos szituációt, valamint utólagosan orvosolni az ügyfél sérelmét. Fogyasztóvédelmi szempontból az mindenféleképpen fontos, hogy az ügyfél előzetesen megkapja a megfelelő tájékoztatást az adott fiók pénztári szolgáltatásaival kapcsolatosan.

Amennyiben ez hiányos vagy eltérő az ügyintéző tájékoztatásától, akkor a legcélravezetőbb az, ha helyben panaszt teszünk, amiről jegyzőkönyvet köteles felvenni az ügyintéző. A későbbiekben ezzel a jegyzőkönyvvel tudjuk igazolni azt a tényt, hogy panaszt tettünk. A panasztételnek egyéb módjai is vannak (telefonos, elektronikus), de a leghatásosabb a személyes panasztétel lehet egy ilyen esetben.

A panasz ügyintézést segíti, ha panaszunkat az alábbi szempontok szerint tesszük meg:
pontosan jelöljük meg a pénzügyi szolgáltató eljárásával/szolgáltatásával kapcsolatos kifogásainkat, és azokat az információkat (pl. a panasszal érintett szerződés száma stb.), amelyek panaszunk alapjául szolgálnak, vagy álláspontunkat igazolják;
amennyiben több kifogást is előterjesztünk a pénzügyi intézmény eljárása kapcsán, azokat elkülönítetten közöljük, lehetőség szerint felsorolásszerűen rögzítsük azokat;
fogalmazzunk meg konkrét kérést, amelyben javaslatot teszünk a panasz rendezésére, megoldására;
álláspontunkat támasszuk alá a rendelkezésre álló releváns dokumentációval.

Jogunkban áll teljes körű tájékoztatást kérni, a banknak pedig kötelessége megadnia azt. Amennyiben a pénzügyi szolgáltató nem ad teljes körű, érdemi választ a panaszra, úgy további jogorvoslatért fordulhat a fogyasztó. Ennek keretében a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyi Békéltető Testület eljárása kezdeményezhető. 

Megérkezett a bank válasza is, szerintük előre jelzett technikai akadálya volt az aprópénzes fizetésnek és egy kis rugalmasság segített volna a problémán.