Gábor helyettünk is elnézést kér ezért a posztért, de nincs mit csinálni:

Elnézést az óvodás humorért, de azért vicces, hogy az ASKO bevallottan
szart árul.

Évek óta gyűjti a Smart-pontokat, de semmi értelmesre nem tudja beváltani? Mastodon megtalálta az ideális, soha vissza nem térő ajándéktárgyat, amire elverheti!

Mobilos kép (bocs a minőségért) a Duna Plaza Smart Pont Centrum kirakatából... akinek van már, megírhatná, hogy a használati útmutatóban benne van-e, hogy kizárólag a képen látható munkavédelmi öltözetben lehet használni. a célközönség? mindenesetre az időzítés jó - nőnapra vagy anyák napjára? :)

Tényleg Coca-Colának kell lenni, hogy az automatába szorult 500 forintot visszaküldjék?

Némelyik Coca-Cola automata már 500-ast is elfogad (gyakrabb eset mondjuk, hogy visszaköpi). Nekem viszont sikerült találkoznom egy olyannal, amelyik nem engedte levásárolni, és visszaadni sem volt hajlandó. Felhívtam az automatán lévő számot, bediktáltam a gép azonosítóját és a címemet, és pár nap után visszakaptam postán az összeget. Az élet apró örömei :)

Üdv, Balázs

A gyermekek fejlesztése felelősségteljes feladat, de szerencsére már a hipermarketek is ontják magukból a mindenki számára elérhető tudást. Alig 600 forintért különösen praktikus szavakat égethet az információra éhes ifjú paleontológusok tudatába:

Kedves Homár! Találtam legutóbbi óceán áruházi látogatásom során egy remek kis fejlesztő könyvet kisgyerekeknek az Első Szavaim című sorozatból. Én ugyan sajnáltam rá a 600 forintot, de egy-két képet készítettem helyben róla. Íme, Első Szavaim, Dínók: Mondd apa után kicsikém, Té, mint…

BB szerint 21. század ide vagy oda, töretlen a szedd magad-mozgalom sikere a Volánnál, ha a buszok aljába önként dobált csomagokról van szó. Lopásnál igyekeznek bután nézni, senki nem illetékes, hátha feladja naiv ügyfél a keresést:

Az oldalukon már korábban megjelent történethez nagyon hasonló történt velem a napokban. 2011. február 27-én a Nógrád Volán Zrt. Salgótarjánból induló, Budapest irányába közlekedő járatára szálltam fel, illetve a táskámat a csomagtérben elhelyeztem. A budapesti végállomáson vettem észre, hogy a csomagom eltűnt. Erről azonnal értesítettem a gépjárművezetőt, aki ugyancsak megvizsgálta a csomagteret, és ő sem találta azt. A sofőr kérdésemre nem tudta elmondani, hogy ilyenkor mi a teendő (mint utóbb kiderült, hogy például jegyzőkönyvet lenne köteles felvenni), sőt állítólag főnökének telefonálva, az sem tudott érdemleges válasszal szolgálni.

A csokkervám avagy az asshole tax egyre népszerűbb és egyre változatosabb formákat képes ölteni a válság előrehaladtával. PIN-kód elvesztése esetén például 200 forintot számol a T-Mobile, ha az ügyfélszolgálatosuknak fel kell olvasnia egy új kódot:

Azt hittem a T-Mobile már nem süllyedhet lejjebb a kicsinyesség legalsó fokánál, amikor a hívószámkijelzést fizetőssé tette. A minap azonban olyan dolog történt, hogy majd leestem a székről először a döbbenettől, majd a nevetéstől.  De végülis jót nevettünk és már sok embernek örömet szereztem a történettel, pedig ezen leginkább sírni kéne. Történt ugyanis hogy ez egyik kártyámnak elveszett a PIN-kódja, hívtam a T-t, hogy tudnak-e segíteni. Mondták persze, mondjam az adatokat és megadják a PUK-kódot.

Halad a MÁV a korral, nem mondhatjuk, hogy nem, hiszen már több mint két éve belföldi e-Ticket vásárlást is felajánl utazóinak, megkönnyítendő a jegyvásárlást, minimalizálni a kilométer hosszú sorokat a pályaudvarokon. Az ötlet egészen kiváló, bejött a légitársaságoknál is. Persze, hogy bejött, mert ott működtek az automaták. Aki már vett valaha bármit ilyen gépezetből, nyilván ismeri a félelmet, ami eltölti az embert azalatt a pár másodperc alatt, miután bedobta pénzét/beütötte kódját és nem történt semmi – hogyne ismerné, hiszen itt élünk Európa szívében…  Matekszon mégis bizakodó volt, nem is adta fel egykönnyen, próbálkozott mindennel, még a kedves jegyeladó kisasszonynál is érdeklődött, mégis sárga csekkel szállt le a vonatról.

A mai napon elkövettem azt a bakit, hogy utaztam, leginkább azzal a csekély problémával egybekötve hogy mindezt vonaton. Mivel fiatal vagyok kedvelem ha sok dolgot eltudok intézni az interneten, köztük akár a jegyvásárlást is. Elvégre sokkal kényelmesebb és egyszerűbb is. Ez mindenre igaz, kivéve ha a MÁV-al utazik az ember. Mondjuk finoman hogy az E ticket rendszer nem működik jól, az „automatákról” nem is beszélve, az egyetlen normális megoldásuk hogy sétáljak a pók hálójába pókként, és etessem meg magam vele, vagyis fizettem a jegyért, de száljak fel a jegy nélkül. Majd persze sorbaállás az ügyfélszolgálaton egy rakat papír kitöltése, fél óra elmegy, ennyi idő alatt minimum 34 jegyet vehetek, de nem akarok MÁV-al többet nem, inkább buszozom és cipelem a csomagokat az egyik buszról a másikra akár 34X de vonattal többet nem.

Miklós 2 hónapja vadássza előbb a csomagból kifelejtett, aztán a postán eltűnt racksínjét. Már csak a Magyar Posta privatizációjában bízhatunk, vagy hogy egy forradalmi csomagküldőkommandó kilopja a postáról és a valódi címzettekhez eljuttatja a küldeményeket:

Az alapfelállás egyszerű, vettem egy használt szervert és természetesen nem a lakóhelyemen, mivel itt nem lehet ilyesmit használni. Semmi baj, Postán elküldi nekem az eladó – utánvéttel, start csomagban, törékeny, értéknyilvánított, biztosított, stb. ahogy azt ilyenkor szokás. A csomag meg is érkezik, a benne lévő szerver is működik, minden tökéletes. Most 2011-01-04-ét írunk, a csomag 2 nap alatt ért ide gond és sérülés nélkül. E-mail vissza az eladónak, hogy a szerver megjött ugyan, de hiányoljuk belőle a szerver tartozékát képző RACK-sínt, ami nélkül ugye nem lehet beszerelni a szekrénybe, amibe kitalálták.

Jöhet bankadó, bármilyen reform, dohányzás betiltása, az élet mégis szép, hiszen itt van nekünk az örökké friss és finom kürtöskalács! Big up pirospacsinak a képért.

A csatolt képeken lévő kürtőskalács minőségmegőrzési ideje...hmm, végtelen. Legalább is én így értelmezem a február 30-i lejárati dátumot. Az egyéb értelmezéseket bízzuk nyugodtan az olvasóra. A beszerzés ma, vagyis február 28-án történt.

Mindenképp pozitívum, hogy az ízesítés az eltarthatóságot nem befolyásolja számottevően.

 

Úgy látszik, a bankadó szele Budapest Bank után az AXA-hoz is elért, a keletkezett hiányt pedig szerencsétlen törlesztőktől próbálják beszedni. Lajos három éve fizetgeti a törlesztését, megbízhatóságát pedig egy kis megnövekedett kamattal jutalmazza kedvenc bankja. Bár a bankadó célja ‒ Matolcsy György után szabadon ‒ rendbe tenni az államháztartást, csökkenteni az államadósságot, és a költségvetési hiányt lefaragni, úgy látszik, a pénzügyi szervezetek nem szívesen törődnek bele, hogy az ő kárukon essen 3%-os szint alá az a bizonyos hiány. Félő volt, hogy a magas bankadók nem feltétlen váltják be a tőlük várt reményeket, hiszen a pénzügyi szektor amúgy is nagy nyomás alatt volt a rossz hitelek magas aránya miatt – a szegény ember lehúzása szinte borítékolható volt. Az AXA még gyönyörűen meg is magyarázza a megemelkedett törlesztő részletet – a pénzügyi intézmény kiadásai nőttek, bocsi, a te pénzedből javítanánk ezen.

Nekem is odab@sztak mint a Lopakodó a budakeszi Tesconak! A minap ezt a levelet kaptam tőlük. Meg kívánom jegyezni, hogy lassan már azon kevés ügyfelek közé tartozom több mint három éve, akik megemelkedett törlesztő részleteket mindig időben és pontosan fizetik. Megpróbáltam nekik válaszolni, de nem sok reményt fűzök hozzá.