A képek alapján eléggé jogosnak tűnik, ami történt, de nehéz elfogadni, hogy mindezt bármiféle előzetes felszólítás vagy értesítés nélkül lehetett megcsinálni, ráadásul ennyire brutál módon kivitelezve. Mindenki vonja le a tanulságokat, és hasonló helyzetben ragadja meg a fűrészt saját maga. Jobban jár.  

Volt egyszer egy ezüstfenyőnk (1984-2017)

A tegnapi napon Pestre kellett utaznom, Eszter benn volt az irodánkban - mindeközben emberek jöttek a családi házunkhoz, galádul megcsonkolták a tulajdonunkat, s mindezt úgy, hogy nem írtak levelet, nem szóltak, hogy tegyünk valamit, hanem elővették a láncfűrészt, majd kosaras kocsijukból ketté vágtak egy életet, egy olyan életet, ami 33 éve a családunk része volt.

1984-ben egy hatalmas kőrakás alól kibújt egy fenyőágacska, és annyira szeretett volna élni, hogy kibírta a több tonnás súlyt, várta, hogy elindulhasson az élete, majd szépen elkezdett terebélyesedni. Én kamasz voltam, mellettem Ő is kamasszá vált, végig ott figyelt bennünket, amikor az újszülött gyermekeinket hazahoztuk a kórházból, majd évről évre nagyobb és szebb lett. Árnyékot adott a kutyáinknak, több feketerigó család is otthonává választotta, s reggelenként az énekesmadarak is szívesen ébresztették innen az utcát. Kibírt rengeteg vihart, és amikor taxival jöttünk haza, akkor mindegyik taxis tudta, hogy a nagy fenyőfánál kell megállni...