Látom magam előtt, ahogy öntudatosan ül a méretes pocak körül, ülés hanyag, fekvő pozicióban, könyék kivetve, félkézzel vezetve tolja az ipart meg az észt. Jujj de jó lesz,a mikor kiöregedIk ez a típus! De az első kommentek alapján nem mindeki ért egyet velem, úgyhogy klikkoljatok vadul, lássuk mit gondolnak a Homár-olvasók.
Szerda éjszaka - október 1. - egy barátnőmmel ketten taxit hívtunk, mint ahogy tettük ezt már néhányszor. A Főtaxit, mert éppen az jutott eszembe.
A Király utca sarkára rendeltem az autót, a taxi 6-8 méterre a saroktól megállt és dudálgatott, hogy vegyük észre (már ez is kicsit fura volt). Odamentünk, tisztáztuk, hogy mi hívtuk, beszálltunk, a jó ötvenes sofőr pökhendi drágámozásba kezdett, valami olyasmivel indított, hogy na merre lesz az út, drágám.