Zavarban vagyok, mert ilyesmit nem szoktam meg a tömegközlekedésben. A sztori úgy indult, hogy voltak a BKV jól (rosszul) megszokott, százasgyűlölő, állandóan elromló jegyautomatái, aztán pár hónapja lecserélték a szoftvert egy akkora marhaságra, hogy ahhoz képest Karsai Zita a magyar kereskedelmi tévézés Steven Hawkingja. A marhaság lényege az volt, hogy az egyetlen funkciót – jegyvásárlás bedobált fémpénzekkel – betöltő gépezet 6 azaz hat kattintás (pontosabban képernyőérintés) után volt hajlandó jegyet adni fémpénzért. Merthogy olyanokat kérdezett vissza, hogy tényleg vásárolni akarok-e és tényleg készpénzért-e. Nem mintha lehetett volna mást tenni vele más fizetőeszközzel.
Ezt annyian megírták, hogy bár biztos mindenhol körbement már így hónap közepén, muszáj itt is megemlékeznünk róla. A havibérlet megszűnésével trükkösen emelt árat a BKV, hiszen az eddig 30-31+5 nap helyett most februárban pl 29 napos lett a 30 napos bérlet. (Mondjuk nyilván senki nem vett havibérlet 36. napja után 30 naposat, vagyishogy ezzel azért túl sokat nem lehetett trükközni, de itt elvekről van szó.) Három olvasónkat is beválogattuk, végére a matekossal:
Folytatódik a BKV tavaly indított fergetegesen pszichedelikus reklámhadjárata. A