Már nem divat az éves bérlet, vagy miért akarta Leó visszavinni az övét az Akácfa utcába? Akárhogyis, nem volt elég gyors, mert az előző három ügyfél már kipucolta a kasszát, a becsületes büntetésfizető állampolgárok pedig még munkában voltak:

Régen sokat mérgelődtünk azon, hogy miért nem lehet bankkártyával fizetni a BKV pénztárakban. Ám azt nem gondoltam volna, hogy egyszer azért nem tudok elintézni valamit a közlekedési cég pénztárában, mert nincs cash. Történt ugyanis, hogy ma reggel befáradtam a társaság Akácfa utcai főpénztárába, mivel ez az egyetlen kassza székesfővárosunkban, ahol a cég hajlandó visszaváltani az éves bérletet (vajon miért csak itt?). Gyermeki naivitással azt hittem, hogy ez nem okozhat problémát egy naponta több százezer embernek szolgáltatást nyújtó szervezet főpénztárában. Tévedtem. Reggel fél kilenckor a kasszás hölgy közölte, hogy aznap már hárman váltották vissza bérletüket, így már nincs elég készpénzük (ez nagyjából 270.000 Ft kifizetését jelenti: brutális mennyiség egy napi 175 milliós árbevételű cégnek).

Kérdeztem, hogy mikor lesz, de sajnos erre nem tudott válaszolni. Ezután kértem egy telefonszámot, amin tudok érdeklődni, hogy mikor mehetek vissza, és a pénztáros segítőkészen fel is írta, de hozzátette: „Nem biztos, hogy fel fogjuk venni, annyi hívás van." Ráadásul a főpénztár fél négykor zár, így a melósoknak annyi esélyük van, hogy oadérjenek zárás előtt, mint egy mint háromlábú sünnek a hatsávos autópályán.

Szóval se pénz, se posztó. Nem tudom, miért van az az érzésem, hogy a BKV nem is akarja vállalni azt, amit a meghirdetett. A gond az egészben az, hogy ha valóban is történnek vétlen szituk, mi (a vevők!) már akkor se hisszük el, hogy ezt nem kiszúrásból csinálják velünk.