Csak hogy ne legyen annyira egyoldalú a sok naiv ügyfél, tekintsünk be egy kortárs szórakoztatóipari létesítmény kulisszái mögé. Naiv diákmunkás nem sejtette, hogy a napi 8-12 órás üvöltés a horrorszínházban ennyire fájdalmas lesz:

Eszter vagyok, 22 éves, nappali tagozatos egyetemi hallgató. Hittem, és szeretnék hinni az emberek jóságában, a társadalomban és az igazságszolgáltatásban. Most nem tudok. 2013. januárban kezdődött. Diákmunkát kerestem, és az Universitas honlapján találtam egy hirdetményt, miszerint színészi ambíciókkal rendelkező diákokat keresnek horror színházba, hosszú távra. Nagyon tetszett a leírás, és az említett 650 Ft-os órabér ebben az országban elviselhetőnek számít. 2013. január 15-én jelentkeztem, az Universitason keresztül. Még aznap kaptam időpontot castingra a Budapest, XI. kerület, Erőmű utca 6. szám alatt lévő Holtak Háza nevezetű horror színházban. Kaptunk egy információs lapot, amelyen emlékeim szerint az állt, XY tulajdonos, FANATICS Kft., a cím, és egy telefonszám. A castingot a fiatal dolgozók bonyolították le, a tulajdonossal/üzletvezetővel aznap nem találkoztam. Elmondták, hogy „állandósra” keresnek egy lányt, üvölteni kéne, meg ijesztgetni, ki is próbáltam, nagyon mókás dolognak tűnt. Felvettek. Aláírtam az Universitasban a munkaszerződést, két napra rá már be is hívtak, és onnantól kezdve heti hét nap ott dolgoztam.

Nem emlékszem már, milyen sorrendben, de ezek a dolgok derültek ki:

Tibor igazi Hitchcock-filmbe csöppent, ahol mindenki őt üldözte, bárhova ment, bármit csinált, pedig azt sem tudta miről van szó. Megszokott módon hatolt az Ikeába, ahol egy csapat fiatal cirkulált, akik közül egy mindig követte. Háromnegyed óra kergetőzés után végül naiv vásárló szembenézett támadóival, ám az ügyfélszolgálat úgy tájékoztatta, hogy nem tehet ellene semmit:

A mai napon 2011.11.24. 15:30 kor betértem a Budapesten 1148 Örs vezér téren található IKEA áruházban. Teljesen megszokott módon bejöttem a bejáraton és felmentem a mozgólépcsőn. Ahol aztán több körülbelül 50-80 fiatal lányt és fiút láttam. Akiknek kezükben tervrajzok voltak. Számomra nem volt elsőként érthető, hogy mégis mit csinálhatnak. Gondoltam, hogy az IKEA kezdő tervezői és a tér berendezésén dolgoznak. Sajnos amint elindultam éreztem egy tekintetet mindig a hátamon. Ezt több perc után is éreztem. Ezek után észre vettem egy lányt ugyan ilyen tervrajzzal a kezében és rajzolt rajta. Ez elsőként nekem nem volt még észrevehetően kirívó. Természetesen úgy tettem, mintha nem érezném magam feszéjezve. Sajnos ezt kővetően tovább követett bármit csináltam. Ő csak követett. Nem tudtam lerázni vagy bármit kezdeni vele.

A képen szereplő nagy zöld izétől mi kislányként inkább megijedtünk volna, de Marslakócska csak a munkáját végezte: diákmunkásként ebben a jelmezben járta a patikákat és terméket ajánlott. Levele szerint munkaadójával az elszámolásnál összetűzésbe került, amit talán egy érvényes és aláírt megállapodással lehetne bizonyítani, de sajnos ilyenről nem esett szó a történetben.

November hónap elején egy ismerősöm ajánlott egy alkalmi állást. Mivel diák vagyok, így igazából minden pénz jól jön, ráadásul gondoltam, közeleg a karácsony, jó lenne dolgozni egy kicsit. Az ismerősöm elvitt a Pannon Work ZRt. székesfehérvári irodájába, ahol egy valóban jól hangzó állást ajánlottak. Ez egy hostess munka volt, ami abból állt, hogy be kellett öltözni egy jelmezbe, és patikákat kellett látogatni, valamint ajánlgatni ott az adott terméket. 6-7 alkalomról volt szó, teljes útiköltség térítéssel (busz, vonat), 400 forintos órabért ígértek, amikor úton vagyunk, 600-ast, amikor a patikában dolgozunk.