Csaba a győri szürkületi zónában találta ezt a kiváló gumicokroid terméket, amiről csak sejteni lehet, hogy a környéken kotyvasztják, de hogy miből van, azt az ÁNTSZ se tudja:

Én is találtam egy kis érdekességet. Ami mellesleg nagyon bosszant is. Egy gumicukorféleségről van szó amit Győrben egy kisboltban vetetett a kisfiam. Hát nem szívesen de megvettem és döbbenet a termék, kinézetre is, és hát a csomagolása, az nem éppen felel meg a kívánalmaknak. Szinte semmit nem lehet megtudni a termékről csak 2 db számsor  van rábélyegezve. Az egyik dátum az biztos a másik rejtély számomra. Se összetétel se származásihely szóval semmi. Egy kis embléma DON CANDY felirattal. De erről sem találtam semmit a neten. Ilyen silány hulladék vajon hogy kerülhet forgalomba? Csak eszik a gyerekek és közben azt sem lehet tudni mi is az?

Eszter egy ismert női lap művészeti vezetője. Talán emiatt, talán szuicid gondolatai logikus következményeként Norbi ananászcsipszet vásárolt. Ez így, idáig is postra érdemes, kétmondatos horrorsztori lenne, de Eszter azt állítja, az alapterméknél is rosszabb ropogtatnivaló, nevezetesen egy csavar is volt a zacskóban. Ellenőrizni nem tudjuk, de egy kezünkbe került, leleplező Norbi-fotó alapján érthetővé válik, honnan kerülhetett a csavar a csipszbe. Bizonyítékféle és levél hajtás után.

Kedvenc monetaristánk, ern0 fotózta le, hogy menüben minden, így az euró is olcsóbb.

A McDonald's-ban löncsöltem, de nem vagyok sikeres ember, mert csak hamburgert és kólát vettem, nem pedig eurót (aminek az árfolyama a fotó elkészítése pillanatában HUF 230 körül mozgott). Gondolom, azért ilyen olcsó, mert menüben minden olcsóbb; ugyebár arra gondolni sem merek, hogy ez vételi árfolyam lenne, és hogy ennyire lehúzzák a külföldi vendégeket.
 

Idi Amin Dadáról, az egykori ugandai diktátorról, aki az emberevés mellett arról is hirhedt, hogy országából egyszer csak kiűzte az ázsiaiakat, kevesen tudják, hogy a rémuralom kevésbé jövedelmező napjaiban leveskockán élt. Bob, a szerencsés Homár-olvasó le is tudta fotózni a rettegett terméket. A képhez ennyit fűzött hozzá szóban: "Aki evett már vietnámit az biztos tujda, hogy finom-e. :D"

Gyorsuló világunkban a legperverzebb kis célcsoport is kívánatos préda, nyilván ezért teszi közzé a Coca-Cola weboldalán a Kólás kuglóf és a Fanta-szelet receptjét. Közismert, hogy a marihuánaszármazékok élvezete örjöngésig fokozódó nassolásrohamokat vált ki az áldozatokból, akik mogyoróvajjal megkent gumicukorral körítik a négercsókot. Csakis ilyen állapotban fordulhat meg bárki fejében egy kólás kuglóf összedobása. Ki más szájában futhat össze a nyál azt olvasva, hogy "2 dl fanta szénsavas üdítőben elkeverünk 2 evőkanál cukrot és 2 csomag vaníliás pudingport. 5 dl üdítőt felhevítünk és hozzákeverjük a pudingos üdítőt." A linket köszönjük azazell0nak.

 

A Star kebabé az érdem, hogy a kisssé egyhangúnak tűnő magyarországi gyrostöltelék-piacra behozta új játékosnak a nyers csirkehúscsimbókot. A szerencsés tesztelő fene volt, aki munka után gyorsan felpakolt 2 csirkés gyrost. Azért nem marhásat, mert az eladó éppen a véres csimbókokat szabdalta a marhahús-hengerről, hogy helyet csináljon az új adag húsnak. Fene csirkére váltott, de így sem kerülhette el a sorsát. Levél és még két fotó alant.

Meglehetős médiablitzkrieggel nyomul a Coca-Cola a magánimportban már hónapok óta kapható Coca-Cola Zero hivatalos magyarországi bevezetése miatt. A termékről a Homár már tavaly ősszel egészen nagy tesztet közölt, ami itt elolvasható. Az újabb kóstolás csak megerősítette, hogy a termék pár másodpercig szinte gyurcsányi reformerővel képes elhitetni, hogy más, mint a Cola Light, aztán - brrrrr- jön az ocsmány édesítőíz. (A cucc Amerikában génmódosított cukorral jött ki, nálunk, a törvényi tiltás miatt, aszpartámmal.) De a téma nem ez, hanem a reklámkampány, ami rémesen bicebóca szlogenekkel operál, a lényeg, hogy benne legyen a Zero szó. A legszarabb szlogent - megérdemelten - az újságírók kapták. A nekünk szánt ajándék póló szövege, "Miért ne lehetne újságírás ZERO lapzártával?", arra utal, hogy a magyar zsurnaliszták képtelenek egy értelmes magyar mondatot összeütni, ami kétségkívül így van. A nekem küldött példányt legalább jó célra tudom használni, Homár Kifli alvóhelyének, a rettegett kotorékeb ugyis velem együtt jár be dolgozni az Index szerkesztőségébe.

"Átsorolunk a pattogatott kukoricás pulthoz, mert világossá vált, hogy hacsak nem nyomok ravaszul csípőmagasságból egy villát a körülöttem feltorlódott sonkarajongók hátába/oldalába/hasába, itt nem lesz hidegtálfogyasztás." Szodoma és Gomorra kategóriában íme az év levele, egy zolai naturalizmussal és stendhali gúnnyal megírt riport arról, milyen ocsmány férgek módjára viselkednek a szokásos mozijegy árának dupláját kifizető "VIP-vendégek" az Aréna pláza új mozijában. A sztori csúcspontja, amikor a sertéscsalád egty vedernyi taco chipset rendel. Végre egy levél, amikor a fogyasztókat küldik az anyjukba!

Még több boldogságot minden kedves olvasónknak, aki a tökéletes reggelt a kávé mellé gyorsan elpattintott negyven szál mentolos cigivel képzeli el. Logikus 2pack, mégsem sűrűn találkozni ilyennel, Japán azonban az izgalmas perverziók földje, így ott még a Coca Cola is be merte vállalni azt, amit mindenki tud. Miszerint ez a két termék kéz a kézben jár. A duó rokonszenves, mégsem mennénk légkúrázni japán kavéházba.

via boingboing, nem vadiúj a link, de csak akkor akartam betenni, amikor igazán álmos vagyok. Köszönet sixxnek érte.

Harcostársunk, BKV Figyelő ismét egy remek darabbal lökött egy nagyot a közkedvelt városi legendán, miszerint a kínai büfékben kutyát/macskát árulnak. Elmélete szerint a falon pihenő csúzli nem önvédelemre szolgál...

Mostanában egyre sűrűbben eszek a kínaiban, ez a sült tésztának hívott akármi nekem ízlik, és 400 forintot szerintem meg is ér. A Déli pályaudvaron lévő kínaiban már törzsvendég lettem:) Hús ételt sosem eszem, mióta egyszer elvették az étvágyam azzal, hogy macskából van, és egész evés közbe arra gondoltam :) Egyik este a tészta elfogyott, de olyan rendesek voltak, hogy csináltak nekem egy adagot. Amíg készült, tüzetesen végignéztem a kajáldát belülről, és feltűnt -a képen látható- ajtónál lógó csúzli. Mikor a haveroknak megmutattam, csak ennyit mondtak: "Valamivel a macskát is meg kel fogni" :)