Elképesztő sztori: kedden kora este, fél nyolc tájban egy feltehetőleg őrült férfi bögrékkel kezdte bombázni a Mammut 2-ben található McCafé személyzetét. Volt itt minden: eltalált nő, vérző seb, menekülő vendégek és dolgozók, bújkálás a konyhában. Alant olvasható egy olyan közeli szemtanú beszámolója, hogy fejen is találták valamivel a nagy dobálózásban. Ha más olvasónk is ott volt, írja meg, neki milyen volt!

Bár egyre-másra cikkezik az újságok - vélhetőleg csak maguktól -, hogy a világválság nyertese a McDonalsd's, illetve ezzel párhuzamosan véletlenül szénné is reklámozták magukat (még a 30 Rock vígjátéksorozat történetébe is sikerült beleszövetniük magukat egy epizódon belül 2x), azért csak jobb, ha a megszorított vásárló nem látja, mennyibe kerül a Bigmek, mert azért a forint megzuhanása óta náluk sem néznek ki annyira jól a százforintos árak:

Másnak is feltűnt, hogy a McDonald’s eltűntette az éttermeiből az árlistákat? Sehol se lehet megtudni mennyibe is kerülnek a normál termékek, csak a nagy világító táblán lévő menük árát merik elárulni. Mivel kíváncsi voltam arra, hogy mi mennyibe kerül (vessetek meg, de nem tudom fejből a McDonald’s árait), kértem egy árlistát, ilyet sajnos nem tudott adni a kiszolgáló, hanem egy, a kasszák melletti falon lévő listára mutatott, hogy azt próbáljam meg elolvasni. Ez az árlista merőleges a pultra, így igencsak esélytelen, hogy ebből valamit is lásson a kedves vevő. Ez a Moszkva téren volt, de ezek után benéztem a Jászai Mari téren lévő étterembe is, és ott is ugyanez a helyzet. Ezek szerint ez egy üzleti (le)húzás és nem a véletlen műve...

B K

A telefonos fotó a Nyugati téren készült, ott sem volt a pult felett vagy a pulton semmilyen info. Lehet, hogy a nyomda nem bírja tartani az iramot a forint árfolyamával?

A Homár legújabb kedvenc blogja a This is why you're fat, azaz Ezért vagy kövér. Az alig egy hónap alatt napi 150 ezer gasztrokatasztrófaturistát gyűjtő oldal szuperzsíros ételek fotóit gyűjti. Egyetlen hibája, hogy nem lehet kommentelni, egyedül marad az ember a beléjeszorult fájdalommal. Alant egy kisebb ízelítő a borzalmakból, Szívrohamszendvics, Snack-stadion és társaik:

Szeretem a látványpékség szót, mert őszintén utal a lényegre, miszerint az ilyen helyeken minden áru nagy, csinos, csillogó, de nincsen bennük tartalom. Hogy azonnal megmutassam, milyen igazságtalanok az efféle általánosítások, íme itt van J. bolognai papucsa, amiben igenis van tartalom, gyönyörűszép penészfoltok formájában, amik úgy ragyognak, mint egy sor karibi korallsziget egy űrfelvételen. J. kábé annyira volt boldog, mintha űrfelkvételre harapott volna:

Az alábbi képen látható bolognai papucsot az Üllői úti CBA Remiz látványpékségjében vettem. CBA ügyfélszolgálatot, területi állategészségügyit értesítettem, ha lesz fejlemény megirom.

Izgatottan várjuk az eredményt.

A Homárnak mindig fogas kérdés, mi legyen a "döglött vombatot találtam a kacsamájkrémben"-jellegű olvasói beszámolókkal. Hogy is állíthatnánk, hogy vombat volt a májasban, ha nem mi magunk vágtuk fel a gyanúsan dudorodó húsipari terméket? Nem is szoktunk ilyet állítani, de a hitelesnek tűnő sztorikon persze szívesen csámcsogunk, már amennyire a szájszervünk ezt lehetővé teszi. Itt viszont konkrétan olyan esetről volt szó, amikor a Pizza Hut - ha némi huzakodás árán is - látatlanba visszafizette egy pizza árát, amiben állítólag csótányt talált Szajuri Szan, a Naiv Rovarszakos Ügyfél. Ez arra utal, hogy a cég legalábbis elképzelhetőnek tartotta, hogy a Tiroli pizzában tájidegen svábbogarak mászkáljanak. Vagyis feküdjenek döglötten. Ez azért tényleg valószínűbbnek is tűnik, minthogy Szajuri Szan cselesen megölt egy csótányt és aljas cselszövésből elhelyezte egy PH-termékben. Rovargasztronómiai beszámoló alant, legnagyobb erőssége az "internetes weboldal" kifejezés.
 

Minden idők legjobb sajtóközleménye és a világmindenség legjobb csatolt marketingfotója következik, öveket tessék bekötni, de főleg a nadrágszíjakat meghúzni. A terjedelmes dolgozatot az Országos Burgonya Szövetség és Terméktanács adta ki ma, a témája pedig a chipsfogyasztásról közszájon forgó ártalmas, sötét középkori nézetek felszámolása, a rosszindulatú hiedelmek eloszlatása - kézzelfogható és releváns bizonyítékokkal, adatokkal alátámasztva! Az alant teljes terjedelmében és változatlan formában közölt anyag minden sora kincs, a mi szívünket leginkább az első, ünnepi hangvételű bekezdés és az utolsó bekezdésbe rejtett kariatatív szósszal leöntött gerillamarketing dobogtatta meg. Mindezt pedig megkoronázta a következő kép (a közleményhez csatolt fotó egy kacsacsőrű emlőst ábrázol).

Etele nem fizetett álfasisztáktól rettegő kormánypárti felháborodó, hanem haragviráglelkű homokháti dizájnerlegényke, így nem csomagolt, sőt az ÉS-ben sem szervezett aláírásgyűjtést, hanem vidáman füttyentett egyet, amikor az üzletlánc egyik polcán meglátta a Nácigyanús Édesipari Terméket. A termék tényleg mókás, ráadásul egyértelmű asszociációkat kelt. Terepszínű burkolata eleve utal valamely erőszakszervezethez való kapcsolódására, amire jócskán ráerősít a katonai ládák sablonbetűire hajazó font, illetve az, hogy németül van a neve. És micsoda név!

Vettem egy csomag Protect egérmérget a Tescóban Egérirtás mesterfokon felirattal, aranyosan lapult a Lecsó patkányszereplőivel díszített zsebkendőcsomag alatt, de akkor még nem értettem a jelzést. Két hét telt el, mire leesett. Azóta több adagot megettek belőle. Ha kiesznek egy zacskót, kilökik a szekrény alól, hogy jelezzék, kifogyott, tegyek le újat. Amire aztán sivalkodva vetik magukat. Azóta is vidáman bírkóznak az asztalon a marcipánnal, ma meg egyikük az olívaolaj kupakját próbálta magával vinni. A tanulság nem az, hogy ők is szeretnek főzni, hanem, hogy ez nem egérméreg, hanem egércsemege.

Zhaomannál találta a Homár a legendás Túró Rudi(k) lekoppintott, majd Kínába exportált változatának fotóját. Igazán mulatságos, hogy "a Túró Rudira megtévesztésig hasonlító, ám a különböző jogi problémákat elkerülendő Túró Kiittyyre keresztelt csokoládéval bevont túródesszert Kínában már jogi oltalom alatt áll", jelentette az MR1. Magyarul lenyúlták Rudolftól a magában nehezen védhető "Túró" elnevezést és hozzácsapták a Hello Kittyből részegen eredeztetett Kiittyyt, ebből lett a kínaiul jól csengő márka. Nade Kínában jogi oltalom? Muhahaha, ez az évezred vicce. A Homár tippje szerint a Túró Kiittyy első klónja hamarabb fog visszaérni Magyarországra, mint az "eredeti".

Természetesen a Homárt elsősorban a termék íze érdekli, úgyhogy aki Kínában jár, legyen olyan jó, és tesztelje az emberiség nevében. Köszönjük.

AZ ELSŐ SZŐKE HAJSZÁLNÁL, MÉG CSAK A VÉLETLENRE GONDOLTAM, DE MIKOR A MÁSODIK, FEKETE SZŐRSZÁLAT TALÁLTUK MEG A PIZZA TÉSZTÁJÁBA BELESÜLVE (ERRŐL MELLÉKELEK IS 3 KÉPET, A SZŐKE PINASZÖRT CSAK SIMÁN FÉLREDOBTAM), AKKOR BIZONYOSSÁ VÁLT, HOGY VALAKI JÓT DUGOTT A PIZZÁMON, BIZTOS EZÉRT IS VOLT FOLTOKBAN PÚPOS!!! ÉS ITT IS HIÁNYZOTT A JUHTÚRÓS RÉSZRŐL A BORS!!!

Ez idézet volt. Nem térünk magunkhoz a nevetéstől. Van isten. Az élet szép. Élvezzük együtt hajtás után a nyár talán legjobb panaszos levelét. Mint a nagy irodalmi alkotások jelentős része, ez is finoman, sőt mondjuk ki, keveset ígérően indul, aztán egyszer csak belegyorsít, az olvasó meg hipp-hopp, a mennyországban találja magát. Jobb, mint az olimpia, hajrá kanos szakácsok!